Ez történt… – 2016 NYÁR

Már régóta érlelődik bennem a döntés, hogy kellene valamilyen áthidaló megoldás az egyáltalán nem írok, mert nincs időm és az írnék, de annyi minden történt, hogy nem tudom, hogyan sűrítsem egy posztba – közé. Ismerős az érzés, mikor a bejegyzések táján körbenézve 5 befejezetlen poszt csücsül két közölt között? Nos, nekem talán az életben és…

Hogy mondod meg a Zoltánodnak, hogy szerelmes vagy… egy Gyulába?!

Egy Gyula. A Gyula. Nehéz dió lenne, de szerencsére habkönnyű. Még jó, hogy csak a városról van szó, és nem egy másik hím került képbe. Ellenkező esetben valószínűleg már kivetettem volna magam a nyolcadik emeletről, innen, ahonnan a posztot írom és ahonnan a várat látom. Mikor nézegettem a gugli térképét, nem vettem figyelembe a távolságokat,…

{Vigyázz! Kész! Posztolj!} – Kedvenc alkalmazás

Hihetetlen, de megint eltelt két hét. Huss. Nekem meg már megint kötelező írnivalóm van. No nem mintha ez nekem szívfájdalmat okozna, sőt! Örülök, hogy végre valaki “rámparancsol”, hogy idő van! A mai témánk VKP-sorsolás szerint az alkalmazásokról kellene bemutatót kreálnunk, még pedig a kedveltekről. Miért is írnék az idegbajt okozókról?! Mondjuk, mert idegbajt okoznak. Lehet.…

Hotelszobák hercegnője

Szeretem a hoteleket. Az elmúlt két évben, számtalan konferencián jelentem meg, mint kísérő és ez bizony együtt járt a többnapos, sokszor hetes szállodai léttel. Sokan idegenkednek a „otthonon kívüli léttől”, de nekem valahogy a vérem forr, ha tudom, hogy hamarosan kilépünk a lakásunkból és a kuckónk egy idegen hely lesz néhány éjszaka erejéig. Szeretem az…

{Vigyázz! Kész! Posztolj!} – Tavalyhoz képest…

Tavaly és idén…? Ez nem lesz egyszerű. Vagyis inkább sokoldalú lesz, hiszen ezer meg egy dolog változott egy év alatt. Tavaly ilyenkor épp túl voltam a mentősvizsgán, most pedig áthussantam az emelt társadalomismeret érettségi írásbeli részén: eddig a két eredmény egyezik, ötösök a drágák, csak abban bízom, hogy ez az állítás a szombati szóbeli után…

Kedvenc nyaralásom és ez megint VKP!

Igazán fantasztikus, hogy pont most kell emlékek közt kotorásznom és nosztalgiáznom, mikor a kedves épp tényleg nyaral, mert épp végre nyár van és kicsit úgy érzem, épp a hashártyámat (peritoneum – még tudom latinul sálálálá) készülök módszeresen felkockázni képzeletbeli késemmel, hiszen az, hogy a gyönyörű közös dolgainkon mélázom, épp ezt az érzetet kelti bennem. Belevágok…

Úgy betáblázom magam, hogy bőgni se lesz időm!

Voltatok már olyan, de olyan szerelmesek, hogy úgy éreztétek, hogy a másik nélkül levegőt se kaptok? Eddig is tudtam, hogy odavagyok, meg vissza. De azt, hogy konkrétan a bedilizés határait fogom súrolni az én Drágám elutazása végett, azt nem vártam. A bevezetőmből már úgy tűnhet, hogy három évre ment el, és már nyolc hónapja nem…