101-1001 kihívás á la Suz’n

A múltkor már ciceregtem arról, hogy mennyire hajlamos vagyok lecsúszni dolgokról, vagy épp kényem-kedvem szerint elhalasztani a felfedezésüket, és ezzel a mai 101-1001 kihívásról szóló poszttal megint erre a dologra erősítek rá. Mondjuk, ha őszinte akarok lenni és általában szeretek az lenni, sőt erőteljes belső kényszerűségek hatására állandóan az is vagyok, ez már-már direkt van:…

{Vigyázz! Kész! Posztolj!} – Kedvenc alkalmazás

Hihetetlen, de megint eltelt két hét. Huss. Nekem meg már megint kötelező írnivalóm van. No nem mintha ez nekem szívfájdalmat okozna, sőt! Örülök, hogy végre valaki “rámparancsol”, hogy idő van! A mai témánk VKP-sorsolás szerint az alkalmazásokról kellene bemutatót kreálnunk, még pedig a kedveltekről. Miért is írnék az idegbajt okozókról?! Mondjuk, mert idegbajt okoznak. Lehet.…

Muskátlis ablakok – avagy hogyan mérgeztem meg magam virágtápoldattal?

Ez az a cím, ami most nem szenzációhajhászás, hanem a rideg valóság. Helyszín: a mi konyhánk Szereplők: Drágám, közös barát és én Hangulat: fényes, sírva röhögős, sör (ők)/ afinata (én) – ivós délután, egy szuper mozi végeztével, bevásárlás után hullafáradtan, de éhesen Kitaláltam még pénteken, hogy ismételten meg kell csillogtassam háziasszonyi koronámat és igenis, de…

… asszem belezúgtam egy skótba!

Lovestory-t vártok, és megkapjátok. Az egész körülbelül két hete kezdődött. És már most tudom, hogy ez egy életre szól… Igen, én hiszek benne. Őbenne legalábbis. Két hét kevés? Lehet. De nem nekünk! Véletlen találkozás volt. Semmi előre eltervezett, lefixált baromság, meg időpont egyeztetés, hogy ki mikor ér rá… De én épp ráértem… Nagy nehezen kikecmeregtem…