Hazatérés – I. rész

Csopaki lány vagyok, Veszprémben élek, de amúgy csopaki vagyok. Ha arról kérdeznek, hová tartozom, mindig valami efféle válasz jön ki a számon. (A történethez hozzátartozik, hogy innen költöztem be Veszprémbe, tehát ez születésem óta kísér, csak kisebb-nagyobb kihagyásokra elhúztam a csíkot). Nem is mindig értettem eddig, miért olyan fontos ez. Néhány héttel ezelőtt egy hétvégén…

Nyulat akarsz? Szüljél nyulat, de a gyereket hagyd már békén! – Húsvéti álomvilág Suz’n módra

Alig egy hónap és itt a húsvét. Most múlt el a karácsony, de nyakunkon liheg az újabb ünnep. Ki kell hogy ábrándítsalak benneteket: az egészből kábé annyit látok, hogy “végre pihi”. És ez elég nagy baj! Nem a vallásos áhítat hiányzik, hiszen sosem tartottam magam hitbuzgónak – templomba nem járok és úgy hiszek a fenti dolgokban,…

Na, most aztán lehet vitázni!

Találtam az előbb egy cikket és ellenállhatatlan késztetést érzek rá, hogy megosszam Veletek. http://www.nlcafe.hu/csalad/20131226/joos-istvan-parkapcsolat-parkereses-csalad-hazassag/ Tanulságos interjú, nekem olyan “otthonos”, ugyanis magunkra ismerek a családmodellben. Tipikusan az a fajta írás, amire a nagy emancipuncik azt mondják, hogy baromság, szerintem viszont előbbre tartana a világ, ha így gondolkodnánk. Szerinted?

Egy benzinpingvin álmai

Halált megvető bátorsággal jelenthetem ki, a fenti kijelentés cseppet sem túlzás – sőt, ez hétről hétre be is igazolódik. Elképzelhető, hogy előző életemben utazó nagykövet voltam, esetleg költöző madár, netalántán dögös stewardess, de az is előferdülhet, hogy szimplán kenyai homokboa, amely lehetőség csak azért is kényes, mert egyrészt irtózom a csúszó-mászóktól (illetve mindentől, aminek kettőnél…