Trendvaksiságom 7.0

A mai napon végérvényesen rádöbbentem, hogy én mindig mindent utólag veszek észre. Nem is arról van szó, hogy vak volnék az engem körülvevő világra, de sorra jegyzem az új trendjeimet és szokásaimat, amik nem mellesleg másoknál már rég a lejárt lemez kategóriát erősítik. 

Nem arról van szó, hogy ez bánt, nem is akartam soha úgy igazán bármiben is úttörő lenni, de talán ez a csúszás mégis sok 🙂 Nézzük, mennyire vagyok trendvaksi!

Filmek és sorozatok

Oké, ez a dolog leginkább az ízlésem és a baráti köröm változásával áll összefüggésben… Régen csak és kizárólag vígjátékokat és romantikus szirupkonzerveket fogyasztottam, amikben véletlenül sem kellett megijedni, izgulni vagy esetlegesen rettegni 120 percen át. Mondhatták nekem, hogy klasszikus, meg nem annyira ijesztő, hallani sem akartam thrillerekről, horrorokról és sci-fikről. Tisztelettel jelentem az utóbbi időkben a tv-m képernyőjén megfordult az Alien (1979) első három része (hol van még a többi, a Predator meg a kettő mixe! – alig várom), a teljes Fűrész (2004) sorozat, A 44. gyermek, A kocka 3 része (1997)…

No igen, lehet ámulni. Bár nem mondom, hogy minden éjszaka nyugodtan alszom, sőt van, hogy Z. arra ébred, hogy üvöltök, hogy “ott mászik a falon!”, majd rajta keresztül ugrom ki az ágyból, de az egészen biztos, hogy kellemesebbek az estéink, mert mindketten rettentően élvezzük a műsort. Kivéve, mikor én ordítva kergetem az ágy mögül kifelé Chilit, amin Z. természetesen könnyezve röhög… Én dühöngök, mert semmit nem értek a filmből az ötpercenkénti megszakítások miatt, a bársonytalpú gyermekünk meg élvezi a fogócskát. Z. büszke, mert “ugye, megmondtam, hogy jó lesz?”, én meg büszke vagyok, mert “ezt biztosan nem gondolnátok rólam, én ilyet is nézek, nem csak focit, háhá!”.
Tény, hogy időnként jólesik egy-egy könnyed romkom, és karácsonykor tuti a Sissin meg Abigélen fogok újra bömbölni (délelőtti ismétlést is feltétlen megtekintve), de kimondhatatlanul örülök, hogy végignéztem a Dextert és hogy bár még nem láttam a Keresztapát, a hosszú hétvégére be van tervezve. Persze temetni sem kell a kedves énemet, az új bakancslistám nem csak véreskezűekből és torzszülöttekből áll. Újabban hangosan kacarászom Louis de Funes filmjein is, aki számomra szintén felfedezett…

befunky-collage

Rémségesek, 5 évvel ezelőtt még tuti rájuk se nézek…

Ha a lányos vonalnál maradunk és a sorozatfüggő énemet vesszük górcső alá, szinte nincs olyan széria, amit én az indítás pillanatától követnék… Talán utoljára a Dallas meg a Magnum  volt ilyen, lehet nevetni, de én imádtam – 6 évesen… Ja, meg az Életképek!

blog suznvilaga

Hegyi Barbara vitái Kulkával – visítottam rajta mindig 🙂

És ugyanez volt Buffynál és Angelnél, a Grace klinikánál, Pletykafészek fronton… Csúsztatva jobban esik, csak ne halljak spoilert. A Szex és New York utolsó évadát tavaly néztem meg!!!!

Online vásárlás

Ó, igen, ráadásul messzi földről, pl Csájnából. Az Ebay, az Aliexpress, a Wish és ezek kisebb-nagyobb testvérei. Emlékszem, mikor V. barátnőm jó néhány hónappal ezelőtt elém dugta a telefonját, hogy nézzem meg, honnan szerez ő be potom pénzékért lassan bármit, – félelemmel vegyült csodálattal bámultam. Ruhát, táskát, kütyüt fillérekért… Aha, tök jó, de úgysincs pénzem, nincs tehát kihívás sem. Ugyan, hol hazudok magamnak! Természetesen kihívás annál inkább volt, mert mégis akkor miből rendelsz, de volt félsz is, mert mi van, ha bukok, mi van, ha leemelik a fizum, mi van, ha bármi…? Inkább töröltem a Wisht, mert hát abszurd, hogy cirka húsz percenként vinnyogott, hogy olcsóbb megint, amit nemrég kívánságlistára tettem. Hát barátocskám, bőven elég szívdobogást okoz nekem a Kossuth utca, neked bizony menned kell.
S ezzel le is tudtam a gondot. Aztán valamilyen hülye apropónál fogva, a másik drága barátosném M. elkezdte isteníteni az Alit. Hogy az mekkora kincsesbánya… Egyik fülön be, másikon ki. Meg se hallom, mondjad csak. Majd a harmadik nőszemély, K. is rákezdte… Elég!!!!

Aztán csak belestem és már úton az első 12 csomagom. Oké, mind párszáz forintos apróság, de akkor is… Rákaptam, mint gyöngytyúk a takonyra, sajnos. Viszont tény és való, hogy nagyon jó vételek vannak és ha az ember tud parancsolni a tedd a kosárba agyszegmensének, akkor nem lesz nagy gond, maximum kellemes meglepetések… Ha pedig megjönnek a mütyürjeim, megmutatom őket – mert bár eddig mint a véres rongyot kerültem az ebayes haulokat, be kell lássam, zseniálisak! 😀

Felnőtt színezők

Johanna Basford lassan milliárdos lesz a csodakönyveiből, nekem meg pár hónapja töltik ki idegbeteg perceimet a színezni való virágok. Titkos kert, emlékeztek még rá? Lassacskán el is felejtjük az úttörő kötetet, én meg épp azon kérődzöm. Rendkívül konzervatív vagyok, ceruzával nyomulok és úgy színezek, mint egy 8 éves, de azt hiszem, az a lényeg, hogy élvezem.
A könyv hozzám kerülése nem  hazudtolja meg a fentebb emlegetett lemaradásomat: már mindenki az óceánokkal meg a trópusokkal volt elfoglalva, mire én elkezdtem keselyűként körözni a boltban, hogy Titkoskert, titkoskert… Aha, az már nincs. Konkrétan már lejárt lemez, már webshopban is alig van, megcseszhetem magamat a színeseimmel egyetemben. Végül addig sündörögtem Pesten suli után, míg csak a nyomára akadtam egynek! Rögtön kellett egy köteg új színes ceruza is (Maped Color Peps 12′). Aztán jött a rinya, hogy 24 kéne. Z. röhögött. “Legyél ügyes, és keverd a színeket. A hülye is tud 50 ceruzával színpompát kreálni. Az nem nagy kunszt.” Érzem én, hogy igaza van, de az aldiban akkor is beújítottam egy 24-es készletet 1200 Ft-ért. Nem hiszitek el, de szuper jó! Persze akármilyen morgós is néha z., csak kaptam a Tescoban tegnapelőtt egy újabb 24-es garnitúrát…

Nem azt mondtad, hogy 24-esed van? Akkor minek ez?

Ebben mások az árnyalatok!

Na persze. 

De komolyaaaaan.

Karácsonyra  nem kapsz semmit!

És már landolt is a kosárban a 24-es colorpeps 🙂 Most a 72-re fenem a fogam, valószínűleg az Aliexpressen keresztül fog eljutni hozzám!

suznvilaga.hu

Ilyen az, amikor Suz’n színez

Igazából ez az egész nem meglepő a saját magam számára, mert mindig mindennel le voltam maradva, mint a borravaló: az, hogy nekem lett legkésőbb közöm a másik nemhez – ellenben villámgyorsan férjhez mentem – nem számít, mert tökre nem számít és nem versenyhelyzet, csak vicces. De a tinik rég megemésztették, kiheverték és vissza is bukták Bella és Edward drámáját, mikor nekem az a kezembe került és elragadott – tessék nyugodtan hahotázni 🙂

Szóval ez van, én afféle késői felfedező vagyok, de amíg nem az jut el hozzám túl későn, hogy előttem a villanypózna, nem görcsölök rá… Mondjuk tiszta röhej, de a blogot minden ismerősnél előbb kezdtem! Sőt, jó páran azt sem tudták, mi a blog…

Ti lépést tartatok az újdonságokkal vagy inkább a magatok útját járjátok?

blog suznvilaga

jjjjj

FACEBOOK | INSTAGRAM | GOOGLE+ | LINKEDIN | PINTEREST

 

One comment

  1. Vereb Károly says:

    😀 “… rajta keresztül ugrom ki az ágyból…”
    Nem vagy ám egyedül! Az utóbbi pár évben kezdtem bepótolni a hiányosságaim, de csak mert engem idegesített a legjobban, hogy nem ismerem a “klasszikusokat”. Hozzáteszem: nézőpont kérdése, kinek mi az. Az elképedt “Még nem ismered?” kérdések tárgyaira az én tarsolyomban is mindig van pár darab, amit az alany hozzám képest szintúgy nem ismer, pedig szerintem etalon. Úgyhogy ez a “ki-mit-ismerősdi” maradjon csak a szubjektivitás szintjén. (Pl. egyik itt ajánlott könyvet / filmet nem ismerem “személyesen” – kivéve Az utolsó dal filmváltozata – de az ajánlók is vannak olyan érdekesek).
    A sorozatok meg totál hidegen hagynak. Évek óta nem tévézem, de ha néha egy bekapcsolt készülék elé is vetemedek, már az előzetesek után elegem van. Nem mondok rájuk semmit, csak hidegen hagynak. Viszont amitől megfagy a vér az ereimben, az az, hogy sok egyébként kedves ismerősöm mennyire “nincs tisztában” a popkultúra akciófilmes / képregényes / videojátékos szegmensével. Vagy a retrodiszkóval. Mintha ezeket csak én ismerném… de ez valahol boldoggá, és elégedetté tesz, mert legalább az én (és sok ismeretlen másvalaki) kedvéért megérte megalkotni őket valaha.

     

Mit gondolsz erről?