Képes kedd #11 – mit szeretnék 2016-ra?

Először úgy voltam vele, idén nem hajkurászom a saját elmebajomat efféle listával, de ha már egyszer épp nem alszom az új év új bejegyzésének idején, hát miért is ne?
Így fogtam magam és végigpörgettem a várható és kiszámíthatatlan eseményeket és a következőkre jutottam:

#1 Írni, írni, írni
suznvilaga.hu
Nos, azt hiszem nem túl megrendítő elvárás önmagam felé, hogy összeszedjem a blog sorait. Valahogyan ki kell ásnom magam a párnák közül, mikor a hétfő-szerda esték folyamán egymagamban dekkolok és neki kell ülnöm módszeresen klampíroznom. Az hagyján, hogy fáradt vagyok este, de még lusta is. Ilyen eszement gondolatok meg se közelítik a lényemet, hogy mindennapi írás. Bár kellene, mert ugye magától se bejegyzés, se könyv, de még mateklecke se íródik meg, de rájöttem, a felesleges kolonc, az felesleges kolonc.Tehát írni, írni, írni, de azt minimum heti egyszer. Ha a heti kettőt megvalósítom, kérem a koronát 😉 Amúgy meg gyertek nyugodtan reklamálni poszthiány esetén, mert az Olvasói szemrehányásnál erősebb motiváció szerintem a világon nincs.

#2 Olvasni – mindennap!
large (1) Úgy érzem, bloggerként kevés jobb dolog érhet minket annál, minthogy értékes dolgokat kapunk azért, hogy írjunk róla. Könyvekről beszélek, szuper irományokról.
Iszonyatos seggberúgások által, de innentől minden áldott nap szánok legalább negyedórát arra, hogy olvassak valamit. Ha igazán szigorú akarnék lenni, azt mondanám, mindennap egy könyv minimum 10 oldaláról és egy blogbejegyzésről kellene referálnom magam felé, de nem akarok ismét a túlzott elvárásaim kötelébe gabalyodni.
Szóval legyen vagy könyv vagy blogbejegyzés, de az muszáj. És ezúton jelentem ki, a facebook cikkek nem számítanak. Tehát, kihívásra fel! Apropó, kihívás, innentől listát vezetek az elolvasott könyveimről és hamarosan összeállítok egy kötelezők-listát is az évre.

#3 Utazgatások édes kettesben 
suznvilaga.huMióta együtt vagyunk Z.-vel – lassan három éve! -, másról sem fantáziálunk, minthogy miként fogjuk mi az országot bejárni, ha egyszer lesz autónk. Idén októberben, megadatott a nemvárt csoda és lett egy szuper négykerekűnk, Hektor képében. Mit gondoltok, hányszorosára duzzadt a hová-eszmecserék száma? Szerintem megtízszereződött, pedig azelőtt se havi szinten jött elő a dolog… Volt olyan, hogy este fél tízkor random beültünk az autóba és meg se álltunk Keszthelyig. Szerda este, Veszprémből le Keszthelyre. Csak úgy. Ott Z. kiszállt, én szürcsöltem a McDrive-ból kapott epres shake-m és hazajöttünk. Volt vagy fél kettő, mire beestünk, de azóta is szívet melenget az az este, holott pont azért indultunk neki, mert mindkettőnk harci bakancsa púposan volt a sok baromsággal, amivel hétköznaponként küzdünk.

#4 Átvenni a volánt
images (2)Na jó, inkább csak megtanulni vezetni. Imádom az anyósülést, a volánra inkább acélból vágyom, hogy többórás kényelmes nagybevásárlásokat rendezhessek úgy, hogy hazaérve mennyei finomságokat halmozhassak fel a hűtőbe, a spájzba és a konyhaszekrénybe.

Itt nem annyira a pénzköltésen van a hangsúly, mintsem az alapos nézelődésen, amire nem mindig van lehetőség, ha nem egyedül vagyok – de akkor meg korlátoz a szatyrok száma. Szóval szerintem értitek 🙂

#5 Mindennapi örömök 
suznvilaga.huMert ennyi jár! Nem arról van szó, hogy naponta megérdemlek egy új cipőt/könyvet/rucit, de az kétségtelen, hogy ha mindennap kap az ember egy apróságot, azzal senkinek nem árt. Nem konkrétan a csokit mondom, de ha időnként kólázhatnékom támad – Crohnosok hevesen bólogatnak az ide nekem azonnal egy jéghideg félliterest érzésre . hát akkor is megadom magamnak, ha a józan eszem toporzékol, hogy 270-ért kapsz egy kétliterest, te hülye szőőőkeee! Mert ennyi jár.

#6 Nagyokat álmodni
suznvilaga.huMert egyszerűen muszáj. Lehet azt mondani, hogy nagyképűség, főleg ha az ember némely őrült pillanatában ki is kotyogja a nagy rózsaszín ködfelhő tartalmát…
De alapvetően mégsem az. Aki leköp valakit az álmai miatt, csak azért teszi, mert irigy. Abból meg inkább legyen száz, mint egy sajnáló, nemde?


“Egy nap, az emberek, akik nem hittek benned, mindenkinek arról mesélnek majd, hogyan ismertek meg téged…”


Így lesz vagy sem, tudom, hogy vannak mellettem olyan emberek, akik már most, a “semmi extra” önmagamért is szeretnek, és igenis kijelentem, hogy büszkén mesélnek arról, hogy ismernek. Ha ez fokozódik anélkül, hogy hogy negatív érzelmek keverednének közénk, az igazán meseszerű lesz.

#7 Végre megtanulni hinni önmagamban
large (6)Ez kicsit kapcsolódik az előzőhöz, de mégsem ugyanaz. Az álmokban talán könnyebb hinni, mert csak legyintünk rájuk és azt mondjuk: álom.Saját magunkról bár nem lenne szabad lekicsinylően nyilatkoznunk, ám mégis, olyan könnyen véghezvisszük. Tényleg! Miért annyira nehéz hinnünk saját magunkban?
Ki tudja, miért könnyebb a másikat jónak és szépnek látni, és miért söpörjük le magunkról úgy a dicséretet, mint a kenyérmorzsát az abroszról?
Jó lenne hinni, hogy csak idő kell, és egy nap mindenki eléri az egészséges “önimádat” szintjét, amikor már magunknak sem gyártunk alibit és kifogást, hogy miért cselekszünk úgy, ahogy; de tartok tőle, hogy ez csak álom. Viszont ha csak az is, próbáljunk meg hinni benne. Az álomban, hogy egy nap majd hiszünk magunkban, és ha így cselekszünk, lehet, hogy azon kapjuk magunkat, hogy már működik. És mégsem varázslat.

suzn vilaga blog

 

 

.

 

 

4 thoughts on “Képes kedd #11 – mit szeretnék 2016-ra?

  1. Annyira vicces.D.-vel nekünk is állandóan mehetnékünk van,és mi is októberben vettünk autót…mintha rólunk írtál volna.Azóta volt hogy lementünk Budáról Siófokra,hogy láthassuk a Balatont télen 🙂 annyira szabad érzés!!!

     

Te mit gondolsz?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..