Az első recept a blog történetében – kit érdekel a negyven fok?

Ezer meg egy éve tervezem, hogy majd ezt a kreálmányt, vagy azt, de megosztok itt a blogon veletek és sosem lett belőle semmi.

Recept még nem volt a blogon. Eddig. Most lesz, méghozzá egy végtelenül egyszerű kaja, ami amilyen olcsó, olyan gyorsan el is készíthető, ráadásul fantasztikusan finom.

Tegnap nem bírtam magammal és a lakásban uralkodó szolid 28 fokos hőmérsékletet ildomosnak éreztem feltornázni a harminc fog tájékára és bekapcsoltam a tűzhelyet. Tíz perc után, mikor valamiért beszaladtam a szobába, körülbelül húsz fokos különbséget véltem felfedezni a konyhai és a szobai idő között, de ha egyszer nekem elindul a nyálelválasztásom, akkor kérem főzni kell. Azaz sütni. Mert imádok.

 Tehát a következő receptet még úgy három-négy éve olvashattam egy blogon, aztán a mostanihoz hasonló felindulásból el is készítettem. Mondani nem kell, a kajának szenzációs sikere lett. Hogy miről is van szó?

Kukoricás lepények

Hozzávalók:

30 dkg simaliszt

2,5 dl tej

2 tojás

bors

ízlés szerint 1 vagy 2 doboz konzerv kukorica (a kisebbik fajából)

1 nagy pohár tejföl

fokhagyma

olaj a sütéshez

Pofon egyszerű a történet, összekeverem a tojást a tejjel, majd a sóval és a borssal, aztán szépen hozzáadom a lisztet. A művelet könnyen kivitelezhető egy kézi habverővel, nincs szükség robotgépre, tényleg. Mikor a tészta egyneművé válik, belekotorjuk a kukoricát is és jól összedolgozzuk. Ha nagyon sűrű lenne a tészta, önthetünk hozzá a konzerv levéből is. Az állaga akkor jó, ha olyan mint egy masszívabb palacsintatészta.

Kicsit állni szoktam hagyni, ha megvagyok vele; addig kikeverem hozzá a mártogatóst:

egy nagy pohár tejfölbe belenyomok 2-3-4 (ízlés szerint) gerezd fokhagymát, illetve esküt tettem egy spéci fűszersó mellett, amiből van ugyan többféle ízesítésű is, de az igazán passzoló az a képen látható:

b_51570385

Az öntetet berakjuk a hűtőbe, hadd érjenek össze az ízek (akár a művelet legelején is elkészíthetjük, hiszen minél tovább hagyjuk a fokhagymát a tejfölben, annál karakteresebb lesz az íze).

Egy serpenyőben aztán ujjnyi olajat hevítünk és evőkanállal vagy épp merőkanállal kis kupacokat teszünk bele. A tészta szétterül és néhány perc alatt készre sül. A kukorica vérmérséklete elég heves, időnként nekiáll pattogni, érdemes vele vigyázni. Nekem tegnap sikerült a homlokomra fröccsent olajjal összeszedni egy kis heget, szóval nem ajánlott nagyon haverkodni a serpenyővel sütés közben.

Ha kisütöttük az összes tésztát, lehet falni, de ha mondjuk kicsit több hozzávalóval számolunk, kétszeri vacsira is bőven elég 2-3 embernek, csak vágd be a tésztát a hűtőbe  következő felhasználásig.

Nem mondom, hogy diétás, főleg nem Crohnos kaja, de az ízélmény, mikor az édes kukorica találkozik a fokhagymás tejföllel, kárpótolja az embert a negatív gondolatokért.

DSC_0751

Ez volt tehát az úttörő recept itt a blogon és ígérem, hozok még a későbbiekben számos ínyencséget, ha lesz rá igény.

Jó étvágyat hozzá és ha megcsináltátok, várom a véleményeket!

al____r__s_vectorized

 

Te mit gondolsz?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..