Felejtés

Egy hosszú, fárasztó nap után a hazatérés gondolata is örömmel tölt el. Szinte könnyeket csal a szemembe, ahogy elképzelem az otthon melegét, az ölelő erős kart.

girl-window-sunset

Csak meredten nézem az ablakot. A nap már lemenőben, de még mindig fényesen ragyog. A felhőfoszlányok hol elé kúsznak, hol messze tűnnek.

Egyre csak a napot bámulom. Már csak foltokat látok, fényfoltokat és sötét karikákat. Fákat, felhőt, napot. Lecsukom a szemem. A kép ottragad a szemhéjam mögött. Nem tűnik el. A teljes kép a szemhéjam alá költözik hosszú percekre.

Mint az emlékek. Merengek. Már csak foltokat látok, homályos képeket, suttogó hangokat. Ölelések, könnyek, kacagás. Ott van minden a szemhéjam mögött. De nem percek telnek el. Órák. Hetek. Évek.

És én nem felejtek.

Nem tudok.

 

Te mit gondolsz?