Bloggerináim Gyöngye – Beszélgetés Ildikóval, a The World of Ildiko szerzőjével

Úgy érzem, van egy olyan tagja a blogger társadalmunknak, akit muszáj megmutatnom Nektek.

Bár nem csípi a megnevezést, hogy máshogy nevezhetnénk, mikor a számomra legérzelemgazdagabb olvasnivalót szolgáltatja köreinkben?! Bloggerina, kész passz. Méghozzá Ildikó.

Mikor a kérdések egy része készült és rájuk vártam a választ, Ő a fogorvosnál ült. Azt mondja soha nem félt tőle. Marha érdekes! Én velük dolgozom, körbevesznek és parázok, a Nagysasszony pedig megy hozzájuk… Ezért is imádom! Van bennünk pár nagyon közös vonás, és jó pár, ami ég és föld. Meg ezeregy, amit még nem fedeztünk fel.

Kértem, hadd tegyek fel pár kérdést, amit aztán megosztok az Olvasóimmal, Ő az övéivel, és belement. Íme, a beszélgetésünk – élvezzétek Ti is annyira, mint én élveztem, míg megszületett.

 

 Ha már társadalomról, meg írókról és olvasókról van szó, te milyen közösségi oldalakat használsz a blogodhoz illetve magánemberként?

Facebook-ot. Van egy magán profilom és a Blogomnak is van oldala. Ez utóbbi kedveltebb.

Kedvenc blogjaid? Mert köztudott, hogy mi is olvasunk, nem csak mesélünk… Mikor épp nem mesélünk, olvasunk, és lehet, hogy pont azért nem mesélünk, mert olvasunk. 

Kedvencet nem tudok igazán mondani, csak azokat, amelyeket a leggyakrabban olvasok jelenleg.

Mindegyiket másért szeretem. Van, amelyiket azért, ahogy ír a tulajdonosa, a szimplán felismert tehetségért, amit élvezek. Van, amelyiket azért, mert elvarázsol, ismeretlen világba kalauzol, inspirál; van, amelyiket pont azért kedvelem, mert könnyed, gondolkodásra késztet; van, amelyik pedig szinte mintha belőlem szólna, amelyikkel néhány sorban, vagy oldalakig hasonulni tudok. És ott van az információ éhségem is, ami a hírblogokhoz vezet reggelente.

Ezekből nem tudok kedvenccel szolgálni. Viszont itt vannak a legolvasottabb blogjaim: Nem hordod a cipőmet, Én vagyok, Tékasztorik, Csigaház blog, Útközben – on the way, Joyride, Lila füge, Fűszer és lélek, Falusi libák, Anami blog, Józsi bácsi gondolatai a világról, Átlátszó.

Ezek mellett meg olvasom a híreket reggelente három nyelven különböző (politikai nézetű) oldalakról.

Ja…egyet kihagytam.  A Suz’n Világát.

Ó, ez kedves Tőled. Bár tény hogy Te vagy az egyik leghűségesebb követőm, és van írás, amit Te látsz először, meg olyan is, amit csak Neked mutattam. Miről szól a tiéd?

Mi az, hogy miről szól? Nem olvasod?!?!

Hát ez a kérdés pont a Téged-engem-minket MÉG nem olvasó körnek szólt volna, mert még nem jutottunk el sajna olyan Tolkien-i magasságokba, hogy van, aki olvasta, van, aki fogja és van, aki most olvassa… De sebaj! Menjünk tovább! Aki tudni akarja, olvasson, a parancs megszületett!  😉

Mi miatt kezdtél bele és mikor?

Tavaly áprilisban indítottam, mert miért ne, mert volt rá időm és akartam egy lenyomatot. És ha teljesen őszinte akarok lenni, egy kicsit dacból is. Volt valaki ugyanis, aki azt vágta a fejemhez, hogy barmit írnék is le, arra senki nem lenne kíváncsi, senkit nem érdekelne, ráadásul nincs hozzá tehetségem sem, aki ezt állította valaha is, az biztos csak “valamit” akart a csinos pofimtól.

Az ilyeneket de meg tudnám ütni! És ha nem ezt a haddnemondjamSuznösen illetőt nem vesszük, milyenek általánosságban a visszajelzések? Vannak például trolljaid? Hogy kezeled az esetleges támadásokat, mint ezé a suttyóé? Mert ez a véleményem, csak nem maradt meg bennem.

A visszajelzések általában jók. Valahogy mindig meglepődöm rajtuk, főleg  a privát üzeneteken, ahol az emberek bizalmat adnak, esetleg kitárulkoznak egy-egy eseményről az életükben. Persze nagyon jól esik. Jó érzés, hogy van aki ‘meghallja’ amit üzenek, hozzám szól, véleményt ír. Így érzem teljesnek ezt a blogolás dolgot. Számomra nem csak rólam szól, nem naplót írok, akkor sem, ha vannak nagyon személyes megnyilvánulásaim, mégis nem  érne sokat, az olvasóim nélkül; azok nélkül, akik figyelnek.

Trolljaim??? Csak kettő volt. Tiltottam őket. Az egyik mindenáron szexuális vonzatú ajánlatokat akart tenni egy-egy bejegyzésem alatt, a másik pedig azt firtatta, mennyire nem tudok rendesen fogalmazni, de ezt eléggé udvariatlanul tette. Bunkó tahó volt, na. És igaza sem volt.  Egyébként volt, aki szólt elejtett hibákért, az irásmódban, és nem töröltem ki a hozzászólást, hogy hibátlannak tűnjek, inkabb megköszöntem, javítottam es tanultam belőle. Ami jogos, az jogos.

Ezzel csak egyet tudok érteni. Ki/mi inspirál?

A világ maga. Az emberek. Szinte mindenben latok valamit, ami inspirál. Ami nem inspirál, azt nem látom meg. Ugyanúgy inspirálhat egy híres személyiség, egy író vagy költő, ahogy egy utcán ülő, barázdás arcú, megfagyott tekintetű hontalan. Egy elszáradt virág vagy egy nyiladozó pipacs.

End-poverty-now-th-CE-B5-CF-81-C3-B8-E1-B9-BF-CE-B5r-CF-84y-29969356-450-281

Minden meg tud ihletni, de jó neked! Engem legtöbbször az ütődöttek. De mi van, ha mégis leáll a zenekar, tehát kifogysz az ihletből?

Húha… Én nem mondanám, hogy kifogynék az ihletből, pont a fenti válaszom miatt. Ilyen számomra nincs. Olyan van, hogy máshova terelem a figyelmemet. Hogy másra figyelek picit. Ilyenkor időt adok. Könnyeden, nem görcsölve, például, hogy uram isten, két napja nem írtam, nem posztoltam.  Na, bumm! Szeretek írni. Nem kell és nem kényszer. Csak jön. Általában elég gyakran.

Mi már űzzük az “ipart”, de van, aki még vakaródzik a témán. Ha valaki nekiállna blogolni, de vacillálna, mit tanácsolnál neki? Mi a legjobb tanács, amit te valaha kaptál?

Én nem kaptam tanácsokat,  azon kívül, hogy ne is próbálkozzak, mert nem tudok írni. Es igazából nem is szeretek tanácsokat osztogatni. A véleményem az, hogy senki ne kezdjen bele semmibe vacillálva. Bízz magadban. Vezess blogot, bármiről is szóljon lelkesen szeretettel a legjobb tudasod szerint. Fejleszd azt és magadat, hogy mindig jobb színvonalat hozhass, nem másokhoz, hanem magadhoz merve. Ne hasonulj es simulj bele mások stílusába, találd meg a magadét. Az eredetiség nagyon fontos.

De még mennyire! Nálam például így születnek a brokkolihiszti című fogalmazványok. Emlékszel-e az első “találkozásunkra” a virtuális térben?

Egy éve találtam rád, akkor kezdtelek el olvasni.  Beszélgető viszonyunk viszont jóval később alakult ki. Azt hiszem, valami csoportot dobtál össze, mert meguntad, a sok szemetet…  Mára már annyit ’beszélgettünk’, szinte naponta, hogy egyenesen imádom a személyiséged, ha nem vagy része a napnak, hiányzol.

Nem tudok erre mit mondani, vagyis írni. Én is pont ezt érzem Veled kapcsolatban. De most árulj el egy titkot magadról, amit eddig nem tudtak az olvasóid. Hadd legyen egy jó napjuk! A titkok, főleg a mocskos kis titkok, mozgatják a világot. Szerintem.

Nem tehetem, ha titok, az nem véletlen.

Ó, de cseles! Végül is, ezt vártam Tőled! Ez az Olaszország dolog hogy jött? Hogy kerültél oda? És mit szeretsz benne a legjobban?

Nem ő jött, én mentem.  Repülővel. Egyébként, jól fizető munka miatt, kalandvágyból, mert miért ne típusú felfogással kerültem ide. 10551928_797231103633913_255264650_nAmit leginkább szeretek az az ország szépsége és sokoldalúsága, a kultúrája, művészete és történelme, amely átsejtetik mindenből. A büszkeség és összetartás, az emberek szeretete, ami leginkább délen jellemző, elvarázsol. Szeretem, hogy az olaszok nem a múlt miatt sírnak, nem a múltban ért veszteségek árnyékából siránkoznak,hanem a napnak élnek, a percnek, vidámságra és mosolyra törekednek. Élnek. Megpróbáljak komolyan a legjobbat kihozni a pillanatból.

Az olaszok szeretik jól érezni magukat, és ez meglátszik mindenben amit csinálnak. Egyébként nagy csibészek. Az olasz konyhába pedig szerelmes vagyok. Azaz mediterránba.Imádok főzni és tudok is! Imádom a hatalmas és hangos ebédeket, a jó borokkal és barátokkal olasz módra.

Ezt feltétlen össze kell hoznunk, afféle olasz-magyar virtusban! Aki pedig kedvet kapott ezek után Ildikó blogjához, itt megtalálja!

Ennyi volt a mi kis külvilágnak szánt csevejünk, de nem mondom, hogy ez volt az utolsó! Ildivel és másokkal, lesz itt még termés, interjú témakörben is! 

http---signatures.mylivesignature.com-54492-130-1F473E4504A3F38471449694A4808A7A

 

 

 

 

 

 

 

1012

 

6 thoughts on “Bloggerináim Gyöngye – Beszélgetés Ildikóval, a The World of Ildiko szerzőjével

  1. Sziasztok!

    Először is szeretném megköszönni, hogy a blogom valahogy bekerült az olvasottak közé, ott is az első helyre. 🙂

    Ildikó írásaihoz gyakran nincs is mit hozzáfűzni. Egy-egy posztját elolvasom egyszer, aztán még egyszer, és néha még egyszer. Minden alkalommal van benne valami más. Nehéz megfogalmazni.

    Talán azért van ez így, mert úgy adja át a saját hangulatát, hogy az értelmezés nagyban függ az olvasó kedélyállapotától. Legalábbis nálam így van. Olykor csak átsiklok a téma felett, mert amúgy is kapkodósabb kedvemben vagyok, de még ilyenkor is megérint. Ezért olvasom el újra. Mert érzem, hogy van még ott valami, ami nem maradhat észrevétlen.

    Na, elég a fényezésből. Jól ír. Slussz. 🙂

    Szép napot!

    Eddie

     
  2. Azt megkérdezhetem, hogy ez ilyen üzenetváltásos interjú volt-e (mail stb.) vagy élő (IRL, Skype, telefon)? (Bár az elsőre tippelnék…)

    Amúgy viszonylag sok blogba benéztem az elmúlt hónapokban, de Ildikóé volt közülük talán az egyetlen amihez meg kellett erőltetnem kicsit az agytekervényeimet. Oda kellett figyelni, na. És még így is volt, hogy hullafáradtan átsiklottam valamin és csak a kommenteknél jöttem rá. Persze ez nem jelenti azt, hogy könnyedebb, más stílusú blogok nem jöttek be vagy Ildikóé jobban tetszett mint amazok. A magyar blogszférában jó sok és sokféle érdekességet lehet találni – a változatosság szerintem gyönyörködtet.

     
    • Pontosítanám magam, mert így talán félreérthető, degradálónak tűnhet: Ildikónál kicsit – néha sokkal – jobban oda kellett figyelni – az általam többször felkeresettek közül. Sőt volt, hogy egész belesajdult a buksim, újra neki kellett ugrani bekezdéseknek is. Nyilván a többi blogger sem agyatlan, nem ezt akartam mondani.:) Ők is megmozgattak így vagy úgy valamit bennem – ahogy nyilván ez a blog is, nem véletlen néztem vissza többször.

       
  3. Átemelte The World Of Ildiko és hozzászólt:
    Az a megtiszteltetés ért, hogy az egyik legdögösebb szőke Bloggerina úgy döntött, feltesz nekem néhány kérdést, arról, ki, mi, hogyan, miért a személyemben, a blogok világában! Köszönöm szépen Suzn. Nektek is, akik elolvassátok könnyed csevegésünk.

     

Hozzászólnál? Itt megteheted :)

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..