101-1001 kihívás á la Suz’n

A múltkor már ciceregtem arról, hogy mennyire hajlamos vagyok lecsúszni dolgokról, vagy épp kényem-kedvem szerint elhalasztani a felfedezésüket, és ezzel a mai 101-1001 kihívásról szóló poszttal megint erre a dologra erősítek rá. Mondjuk, ha őszinte akarok lenni és általában szeretek az lenni, sőt erőteljes belső kényszerűségek hatására állandóan az is vagyok, ez már-már direkt van:…

Szerelmes a jövőbe (¤ezhülyesküszöm¤) – BKF, jövök!

De még mennyire, hogy új. Akik rendszeresen olvasnak, tudják, hogy májusban sikeresen érettségiztem társadalomismeretből. Ezt nem merő vizsgakívánalomból tettem, hanem a felvételi pontjaimon akartam tornázni, illetve elérni a képzéshez szükséges feltételek teljesítését. Tehát kipipáltam az érettségit, a jelentkezésem beadva, vártuk az eredményeket. Abban biztos voltam, hogy elég pontom lesz, mert alapból fizetős fősulira jelentkeztem, csak…

Rettegés

Rettegek a szakvizsgámtól. Egyszerűen álmatlan éjszakáim vannak a gondolattól, hogy idén júniusban olyat kell tennem, amit még soha. Szakvizsga. Mentőápoló. Basszamegbasszamegbasszameg! Remegek, de mégis minden ki-becseszett alkalmat megragadok, hogy valami egetverően más dolgot csináljak a tanulás helyett. A satnya dög énem belehajt a főzésbe, a moziba, az itthoni filmnézésbe, az ágyon való hempergésbe; bármibe, csak…

Helyzetjelentés gyorsban

Hú, ez ritka mozgalmas – és abszolúte nem pihentető fajta – vasárnap délelőtt volt. Huss, el is szállt és már a délutánt tapossuk, ami valljuk be őszintén kínkeserves tutulásra adna okot, ha nem tudnám, hogy se holnap, se holnapután nem lesz se suli, se mentőzés, se egyéb kötelező jellegű elfoglaltság, sőt egész héten azt csinálok,…

Szirénázás, banán, szavazás – hőségriadós bolondokháza

Kezdhetném a mai bejegyzést úgy is, hogy az elmegyógyintézet jelenti, de félő, hogy páran megkövetelnék a helyesbítést az egy elmebeteg jelenti kezdetű indításra. Leültem a mai szép(?) vagy inkább mocskos meleg, tapadós-felsős és kielégíthetetlen folyadékhiányos vasárnap délutánon egy tányérral a konyhaasztalhoz, ráhalmoztam némi hideg paradicsomot és sajtot, majd megfogadtam ismét, hogy addig innen fel nem…

Hová tűntem? – a fejsze és a kemény fa esete

Meg az a tök kemény fejem… Árulja el nekem valaki, hogy a kénköves pokolba kerültem én egy mentőápolói képzésre? Mert igen, ez a nyomós érvem, amiért eltűntem az éterből… Reggel nyolctól délután egyig tanulok valamit, ami nekem olyan, mint Harry Potternek a Roxfort első évben: csodavilág. Úgy figyelek, mintha az életem múlna egyetlen pislogáson is,…