John Cure: A gonosz új arca, avagy Miért járok ki mostanában rettegve a fürdőbe?

Szuper lehetőséget kaptam az élettől, de inkább a Mogul Kiadótól: John Cure elküldte nekem dedikálva legújabb könyvét, nekem pedig el kellett olvasni. A könyvmolyt olvasásra kényszerítik, jó mi? Igazából csak az időhiány volt az, ami úton-útfélen akadályként gördült elém, hiszen a munka-fősuli-alváshiány-család téma nem az a kombináció, ami annyi sok szabadidővel ruházná fel az ember…

Nyulat akarsz? Szüljél nyulat, de a gyereket hagyd már békén! – Húsvéti álomvilág Suz’n módra

Alig egy hónap és itt a húsvét. Most múlt el a karácsony, de nyakunkon liheg az újabb ünnep. Ki kell hogy ábrándítsalak benneteket: az egészből kábé annyit látok, hogy “végre pihi”. És ez elég nagy baj! Nem a vallásos áhítat hiányzik, hiszen sosem tartottam magam hitbuzgónak – templomba nem járok és úgy hiszek a fenti dolgokban,…

Interjú általam, majd interjú velem?

Bizony, így megy ez bloggeréknél. Az MBBK facebook-csoportunkban elindítottam egy játéknak indult mozgalmat, mely arra próbálta meg felhívni a blogok szerzőinek illetve olvasóinak figyelmét, hogy nem csak az van, amit látunk, amit már ismerünk, mint a tulajdon tenyerünket; hanem azon kívül is létezik világ. Létezik, csak fel kell emelni a segged, mondaná a Kávéhercegnő a.k.a…

Képes kedd #6

Az idei karácsony úgy bedarált, hogy pislogni se volt időm: csak főztem, meg sütöttem, meg anyáztam, mert a tojás olyan bűn rossz volt, hogy lehetetlen volt belőle habot verni. A szilveszternek is sikerült majdnem túltennie rajtam, de beelőztem és már ma kész volt az újévi menü, csak azért, hogy ide is legyen esélyem eljutni –…

Büszkeségem, boldogságom

Tudjátok, fogalmam nincs, milyen a szülés, és csak a gondolattól is remeg a térdem, hogy egy nap a kezembe adják majd az én kisbabámat. A következőben leírtakat, mégis ehhez tudom hasonlítani és aki ebben benne van, azt is tudja, miért. Írok már 2007 óta a blogon, de ez anno játék volt csupán. Pár bejegyzés még…

A saját posztfészek meséje – avagy hogyan törtem ki a wordpress kalitkájából? II.rész

A saját posztfészek meséje – avagy hogyan törtem ki a wordpress kalitkájából? II.rész

Az első részét eme írománynak még akkor készítettem, mikor a blog épphogy lábra állt, épp kinyitottam a kapukat, és épp kipofoztam annyira, hogy már-már szalonképes legyen a dolog. Kipofoztam, inkább kipofoztuk Ricsivel, a generalok.hu SEO-gurujával, mint azt már említettem volt. Azóta is ő a segítségem és két naponta biztos kap tőlem üzenetet: hú, most látom,…

Beszélgetés Natussshkával ( A cup of my life)

Múltkor kitaláltam, hogy kezdjük el megismerni egymást a “kis csoportban”, amelyet bloggerek és bloggerinák mentőöveként, fórumaként, színpadaként vagy épp panaszfelületeként hoztam létre. Mikor mire van szükségünk ugyebár… Hirdettem egy játékot, miszerint aki jelentkezik, belekerül egy kalapba – virtuálisan, natürlich – és a random.org segítségével kisorsolunk interjúpárosokat. Az ötlet nagy sikert aratott, jó pár lelkes jelentkező…

A saját posztfészek meséje – avagy hogyan törtem ki a wordpress kalitkájából? I.rész

El sem tudom mondani, vagyis le sem tudom írni, mennyire vártam már ezt a posztot! Ez a poszt egy nagyon nagy lépés útjelzője, mely csak csupán annyit hirdet, hogy fogtam a sátorfámat és a kis fejszémet belevágtam valami nagyon kemény fába: tárhelyet és domain-t szereztem, és némi nemű segítséggel, de áttelepültem a SAJÁT HONLAPOMRA. Hogy…

Képes kedd #3

Hihetetlen, hogy mennyire rohan az idő! Most kezdtem a képeskeddezést és máris a harmadikat válogatom össze nektek! Rögtön Advent, aztán meg ciao 2014! Pofám leszakad! De lássuk a képeket: Halálosan szép kiskölykök, nekem is ilyen kell, a nemi leosztás is pont, de stimmel! Most erre lehet egyáltalán mit mondani?! Ez megint egy olyan városnézős szerelés…

Képes Kedd #1

Egyik ilyen az új rovat, melynek célja a heti rendszerességre szoktatás saját magam részére. Két hetente ott van ugyan szerdánként a VKP, de arról is hajlamos vagyok elfeledkezni. Sokszorosítom hát a teendőket, hogy pár hét után rutinba csapjanak át nekem és Neked is, kedves Olvasóm!

Vigyázz, kész, posztolj! – Kedvenc zenék

Tinikorom nagy szerelme, a walkmanem sztárja, akitől az Addicted to music című albumot rongyosra hallgattam, a német DJ, aki zenei személyiségként nem többet tett le az asztalra, mint elvonta figyelmem a futballistákról és részidős tevékenységként ővégette csöpögtettem nyálamat a barátnőm billentyűzetére.

Muskátlis ablakok – avagy hogyan mérgeztem meg magam virágtápoldattal?

Ez az a cím, ami most nem szenzációhajhászás, hanem a rideg valóság. Helyszín: a mi konyhánk Szereplők: Drágám, közös barát és én Hangulat: fényes, sírva röhögős, sör (ők)/ afinata (én) – ivós délután, egy szuper mozi végeztével, bevásárlás után hullafáradtan, de éhesen Kitaláltam még pénteken, hogy ismételten meg kell csillogtassam háziasszonyi koronámat és igenis, de…

Mert variálni jó!

Oké, nem jó, de lételemem. Mint az már bizonyára többeteknek feltűnt, a blog ismét design váltott. Mindig van valami, ami kiakaszt a régin és akkor elkezdek keresgélni. Aztán ha találok és telepítek, pár hét után jutok csak el oda, hogy eszembe ötlik egy régi widget vagy menüpont, amit az újon pont nem lehet kirakni. Na…

Kedvenc nyaralásom és ez megint VKP!

Igazán fantasztikus, hogy pont most kell emlékek közt kotorásznom és nosztalgiáznom, mikor a kedves épp tényleg nyaral, mert épp végre nyár van és kicsit úgy érzem, épp a hashártyámat (peritoneum – még tudom latinul sálálálá) készülök módszeresen felkockázni képzeletbeli késemmel, hiszen az, hogy a gyönyörű közös dolgainkon mélázom, épp ezt az érzetet kelti bennem. Belevágok…

Úgy betáblázom magam, hogy bőgni se lesz időm!

Voltatok már olyan, de olyan szerelmesek, hogy úgy éreztétek, hogy a másik nélkül levegőt se kaptok? Eddig is tudtam, hogy odavagyok, meg vissza. De azt, hogy konkrétan a bedilizés határait fogom súrolni az én Drágám elutazása végett, azt nem vártam. A bevezetőmből már úgy tűnhet, hogy három évre ment el, és már nyolc hónapja nem…

Költözés és ami mögötte van…

Úgy érzem, a cím túlságosan is titokzatosra sikeredett, ami egyrészt lehet, hogy túlmisztifikálja az egyik wordpress címről másikra való hurcibálódásomat, másrészt pedig jó. Ugyanis az első teendő egy sikeres blog kívánójának az ütős cím. Ez ütősnek annyira nem ütős, mint a Hogyan esel teherbe a rántott csirkeszárnytól? – de azért valamit ad mégis. Imádom a…

Csáposok, távozzatok!

“Lesznek, akik titokban, lesznek, akik arcátlanul lopnak tőled, és akik a magad után hagyott morzsákat csipegetik. És lesznek, akik szimplán csak a lábadra tekerik a csápjaikat, nehogy tovább tudj menni. De neked csak egyre kell koncentrálnod, hogy MENJ TOVÁBB ELŐRE!Ha hátranézel, lelassulsz és utolérnek. Ha lenézel, megbotlasz az utadra szórt sok szemétben. De ha felnézel, mindig a…

Pszicholina okfejtései

  Arra a következtetésre jutottam, hogy mielőtt a papa nekiáll meccset  nézni, meg én bemennék MKB-meccsen tutulni; meg mielőtt kinyírna a gyilkos ebédem; gyorsan megírom a megírandót. A gyilkos ebéd ma valóban gyilkos volt. Legalábbis a magamfajtának: túrós tészta sok tejföllel, szalonnával és kristálycukorral. Na ja. A tészta nem jó, mert mostanság a hasam nem…