Ez a bejegyzés lehet igazából a Hazatérés IV. is, hiszen most készülök ismét, néhány hét után hírt adni a költözésünk állásával kapcsolatban. Hát lássuk… Nem lesz egyszerű – ezt mondogattuk, mikor belekezdtünk és azóta eljutottunk (főleg én) a “minek is kezdtünk bele” és a “ez nem nem egyszerű, hanem mocskosul bonyolult, utááálom” státuszig. Volt, hogy…
Nos. Az ember lánya azt hinné, egy olyan posztot, ami arról szól, hogy mi kell, hová menne, baromi könnyű összehozni. Hiszed? Én már nem. Ezer témán kattog párhuzamosan az idegrendszerem, és nincs négy kezem, hogy gépeljek, jegyzeteljek egyszerre. Miért nem elég kettő? Mert a folytonos neuron-zizgés miatt a kezem folyton folyvást félrenyomja a billentyűket és…
Előfordul, bocsánat. Gyorsan hozom helyette a mai termést: A nyál összefut a számban az ilyen képeket látva. Nem elég, hogy finom, de még rendkívül extra a külcsín is. Álomszerű világos, sokablakos étkező. Csodaszép! Egy kis poén. Miért olyan gazdagok a fogorvosok – hahaha! Imádom a Gossip Girlt, imádom Blairéket – annak ellenére, hogy eleinte nem…
Az, aki a címből próbál a mai bejegyzésre következtetni, nem lesz könnyű helyzetben. Leszámítom az egy-két bennfentest, aki tudja, miről is fog szólni a mai fáma: na nem, senki nem tudja előre, sem legjobb barátnő, sem pasi, sem olyan, aki épp mellettem ül írás közben. Ha azt mondom, épp írok, páran bepróbálkoznak: miről? Az okosok…
