Vigyázz, kész, posztolj! – Kedvenc évszak

Ott kezdődik, hogy nyáron születtem, július végén, ezért lettem ily’ agyament nőszemély. Forróság, izzadás, de az a féle, amikor még a körömágyad is verejtékezik, a bugyid meg pont nem attól nedves, amitől kellene. Hiába csinálsz frizurát, öt perc kintlét után úgy nézel ki, mint egy húslevesbe mártott csivava. Marad hát a frufrufeltűzős lófarkas hajzat, és az első magányos pillanatodban kapod elő a papírzsepit meg a púdert, hogy két percre enyhítsd az ábrázatod és ismét nőnek nézzenek. Csapzott ribancnak, de mégiscsak jobb mint a leveses zsebkutya.

Búcsúlevél

Drága Csizmám! Drága Téli kabátom! Ezúton szeretnék Tőletek érzékeny búcsút venni. Hűségesen szolgáltatok a cudar időben, bár Te, Csizmabarátom, jól kicsesztés velem. Emlékszel, mikor pofára ejtettél a belvárosban? Nehogy azt hidd, hogy nem jut eszembe minden adandó alkalommal, mikor felveszlek reggel. Oké, nem hánytorgatom fel a múltat. Volt, ami volt, lesz, ami lesz. Szívből örülnék,…

Csatárhegyi jetilány 1.0 – Itt fogok megdögleni, avagy képes riport egy aikidós gyalogtúráról

Ez megint lett egy hétvége! Komolyan mondom, valahogy mindig sikerül úgy megkreálni a víkendjeinket, hogy ahelyett, hogy frissen-fürgén vágnék neki az új hétnek, megint fáradt vagyok, mint a dög és ráadásul a betervezett nagy feladatoknak is csak sacc-per kábé a 90%-ával végeztem. Mondhatom persze, hogy nagyszerű volt, mert hát ez igaz, de hogy a szótárfüzetemnek,…