Nyári ¤GIFT SWAP¤, azaz így ajándékoznak a bloggerek

 Rami nagy lelkesen ismét életre hívta a bloggerek között nagy népszerűségnek örvendő ajándékozósdit, a.k.a gift swap-et és végre egyszer nem maradtam le róla. Nagyon örültem, mikor tudatosult bennem, hogy az elsők között nyomtam rá a jelentkezésre, így talán ezúttal én is bekerülök a bűvös kalapba.   A magam feladata picit nehezített volt amiatt, hogy az…

Egy könnyes éjszaka és Suz’n újra a futball szerelmese

 Lehet, hogy nem hiszitek el, de 10 éve, ha engem kérdeztetek a focimeccsek eredményeiről, pontosabb válaszokat adtam, mint a futballszövetségek akármelyik honlapja. Na jó, lehet nem, de kiábrándítóan képben voltam a bőrlabdát illetően. A láz aztán alábbhagyott, majd kioltatott, de vasárnap este újra lángra lobbant a régi tűz a magyar válogatottat látva. A legjobb azt hiszem, ha…

Képzavar (Férfiszemmel I.)

 Az alábbiakban egy nagyon jó ismerősömmel, lassan azt hiszem mondhatom, hogy barátommal osztom meg a blog felületét. Az egyik Kildara rendezvényen ismertük meg egymást, azóta gyakran felbukkan az éterben, s bár ő dobta be előbb az ötletet, én is gondoltam már rá, hogy meghívjam ide, Hozzátok, kedves olvasóim, hiszen Karesz nagyjából azonos értékrendet és stílust…

Remélem bepisilsz, avagy bimbózó románcom a horror műfajával

 Vagyok olyan szerencsés újabban, hogy jobbnál jobb könyvek kerülnek a kezeim közé. A Kildara és a Mogul Kiadó segítségével végre majdnem ismét annyit olvasok, mint dicső molyfénykoromban. A helyzet “súlyosságát” csak tetézi az, hogy vannak alkalmak, mikor a nyomdából épp kikerülő köteteket maga a szerző nyújtja át, ráadásként dedikálva valami szuper helyen, szuper társaságban. Ha…

Padok, patak, paradicsom – Üdvözöllek Csopakon! (¤Hazatérés III. rész¤)

 Már kettő bejegyzés egészen biztosan van a közelmúltból, aminek az volt a koncepciója, hogy Csopak valami mesebeli hely. Lehet, hogy unalmas is ez ennyi nyáladzás után, de rájöttem, hogy ha megfelelő érvekkel támasztom alá az állításomat, talán egészen elfogadható lesz, hogy bizony szerelmes vagyok. Imádatom tárgya pedig nem csak Z., de bizony Csopak is. (Meg…

Hazatérés II. rész

 Annyi, de annyi fejlemény van a legutóbbi bejegyzés óta, hogy azt sem tudom, hogyan kezdjek bele. Olyan hamar csöppentünk a dolgok mélyére, hogy az eszelős, ráadásul több szálon fut több cselekmény, így kezdek én is belezavarodni a dolgok menetébe. Arról nem beszélek, hogy ki hol maradt le a történetben, ki tudja a két héttel ezelőtti…

Vigyázz, kész, posztolj! – Kötelező olvasmány? Ne már!

 Biztosan így állt hozzá a többség a sulis olvasnivalókhoz, mert ki szeretné azt módfelett, amit kell? Ha azt mondták volna, el ne merd olvasni, tutti bőszen rágtuk át volna magunkat a köteteken – de úgy, hogy muszáj, na neee. Mondjuk mint általában mindenből, én annak idején ebből is messze kilógtam: szerettem olvasni, jobban, mint bármi…

Hazatérés – I. rész

 Csopaki lány vagyok, Veszprémben élek, de amúgy csopaki vagyok. Ha arról kérdeznek, hová tartozom, mindig valami efféle válasz jön ki a számon. (A történethez hozzátartozik, hogy innen költöztem be Veszprémbe, tehát ez születésem óta kísér, csak kisebb-nagyobb kihagyásokra elhúztam a csíkot). Nem is mindig értettem eddig, miért olyan fontos ez. Néhány héttel ezelőtt egy hétvégén…

Hogy mondod meg a Zoltánodnak, hogy szerelmes vagy… egy Gyulába?!

 Egy Gyula. A Gyula. Nehéz dió lenne, de szerencsére habkönnyű. Még jó, hogy csak a városról van szó, és nem egy másik hím került képbe. Ellenkező esetben valószínűleg már kivetettem volna magam a nyolcadik emeletről, innen, ahonnan a posztot írom és ahonnan a várat látom. Mikor nézegettem a gugli térképét, nem vettem figyelembe a távolságokat,…

VKP: Rémképek nyomában – Ha ezután csak öt blogot olvashatnék…

 Na jó. Eddig is tudtam, hogy Szilvink elő tud jönni “érdekes” témákkal, de ez a mostani kicsit -nagyon húzós. Ha vak lennék és nem csücsülnék az MBBK kellős közepén, talán még meg is lehetne valósítani, bár nem lenne üdítő élmény. A blogegerek bloggerek csoportbeli számát, akik napi szinten hozzák ezüst tálcán a jobbnál jobb posztokat…

Díjazottnak lenni jó!

 Szánom, bánom, de még március végén kaptam a kitüntető figyelmet az Emlékbuborék írójától, Nikitől. Minderről kommentben értesültem az egyik bejegyzésem alatt, ahol a következőket írta: Szia. ? A napokban megkaptam életem első blogos díját, melyet ezúton is szeretnék neked is tovább adni, hiszen az egyik kedvenc bloggerem vagy. ? Nem várom el, hogy posztot készíts…

Lélekmosópor: Az utolsó dal

 A Kildara oldalára múlt héten felkerült a következő könyvkritikám, itt az ideje hát, hogy itt is megosszam: EREDETI CÍM: THE LAST SONG KIADÓ: GENERAL PRESS KIADÓ OLDALSZÁM: 448 MEGJELENÉS ÉVE: 2016 MŰFAJ: ROMANTIKUS ÉRTÉKELÉS: Borító: nekem ezúttal nem a filmes, hanem a „zongorás” borító jutott és lehet, hogy ez nem is baj. Bár semmi bajom…

suzn vilaga blog

Plüssmacik és lopott csókok – nesze neked, Valentájn!

 Ezzel a címmel készült el életem és blogom első (és Valentin napi) vendégposztja. Oké, tény, hogy Rebeka nem felkért, hanem kvázi megengedte, hogy publikáljak a Chicphysics oldalán, de akkor is! Azt is mondhatta volna, hogy köszi, köszi, de már van elég sok jelentkező, többet nem szeretnék vagy hogy húzzál már innen a mocskos száddal, majd pont…

suzn vilaga blog

Blogger, mint állatfaj, blog, mint origó – velőtrázóan őszinte beszélgetés egy véletlen folytán

 Azt, hogy blogger vagy, te elfogadod. Szereted, vele élsz. De mi van a környezettel, a családdal és a barátokkal? Elfogadják, rád hagyják vagy épp ki nem állhatják? Érdekel egyáltalán bárkit a blog, az, amit csinálsz, az, amiről írsz? Miért vagy te blogger egyáltalán? – ezek a kérdések valószínűleg minden blogot indító személyben megfordulnak egyszer, kétszer, százszor és…

Tizen1, a tizenegy pontos, új, veszprémi üdvöske

 Nagy nap volt ez a mai szombati, ugyanis végre eljutottam oda, ahol még a madár sem járt már rajtam kívül szerintem fél Veszprém megfordult a nyitás óta. A Tizen1 lesz a téma, a kávézó, amiről már tényleg mindenkitől hallottam, csak eljutni voltam odáig képtelen. Na, de ma! Ma ez is sikerült. Nati már ott várt…