Állati pihenés, avagy hová teszed a szőrcsomót, ha nem tudod hová tenni?

 A soha meg nem jelentetett poszt a hotel blogján… (előzmények).   Néhány évvel ezelőtt szinte elképzelhetetlen volt itthon, hogy az ember kutyával vagy éppen cicával menjen üdülni – hacsak nem a saját vagy a jóindulatú nagynéni nyaralója volt az úti cél, ma pedig ott tartunk, hogy a nagy wellness szállodák is büszkén hirdetik, hogy a…

Egy éve történt már, de még mindig fáj – A hotelblogger sztori a la Caramell

 Bár idén nem jutottam el a Cosmopolitan Blogger Dayre a nyamvadt egészségügyi állapotom miatt, azért bőszen követtem a közösségi médiában megjelenő posztokat a többiektől, akik képpel, videóval egyaránt megörökítették a nagy – bloggertársadalmunk számára valóban egyedülálló – rendezvényt.   Már előző este tudtam, hogy ebből a buliból én idén kimaradok, de igazi letargia csak másnap…

A beteglét kettőssége – Gyógyulásom és fokozatos javulásom története

 Mosogattam a konyhában és egyre csak jöttek a gondolatok… Úristen, ebből simán lesz egy jó kis blogposzt – gondoltam magamban, végre elért az ihlet, végre vannak értelmes agytevékenységeim, amiket érdemes is megosztani a környezetemmel. Biztosan azt gondolod most,  hogy akkor szeretek mosogatni. Egy frászt. Fürdés közben is megszáll az ihlet, és ott a kókusz meg…

Hurrá, újra Blogger Day!

 Bár vannak dolgok, amiket igenis szeretek az őszben, kicsit sajnálom, hogy ez a nyár máris véget ér. Már csak három hét és szeptemberbe lépünk, ami egyenlő az iskolakezdéssel, a több teendővel, hűvösebb napokkal és lássuk be, kánikula ide, vagy oda, szeretjük a nyarat. Lehet, hogy nem fogalmazok elég pontosan és inkább a nyárral érkező élményeket kedveljük,…

Séta a múltban, avagy “Akinél a segg, annál a hatalom” – I. rész

 Már hetek óta érik bennem ez a poszt, de valahogy sosem bírtam összehozni az idő-hely-zaj-energiaszint nevezetű körülményeket olyan egyensúlyba, hogy abból kikerekedhessen valami értelmes, vagy legalább olyasmi, amit rajtam kívül bárki más is annak tart és értelmez… De most itt vagyok, és ha ezeket a sorokat nem csak én olvasom a szövegszerkesztőben, akkor bizony megszületett.…

Oups, ez most nagyon betalált!

 Még a sötét téli hónapokban kaptam egy csodálatos csomagot a Reálszisztéma Dabasi Nyomda jóvoltából. Mikor Mariann megkeresett a felkéréssel, hogy volna-e kedvem megismerkedni Oups-szal, a kis földönkívülivel, őszinte leszek, magasra szaladt a szemöldököm. Az oké, hogy sok mindenben ufónak tartom magam, de alapvetően semmilyen vonzalmat nem táplálok a földönkívüliek iránt. Engem E.T sem tudott lenyűgözni…

Világnap nekünk, rólunk, értünk – De miért pont ez a nyavalyás IBD jutott?

 Május 19. Az IBD világnap. A gyulladásos bélbetegek “ünnepe”, akik közt én is ott vagyok immáron jó 12 éve (ha a diagnózistól számolom 10, de a szenvedés előbb indult). Lekopogom, a Crohnom szépen alszik, de írni erről akkor is kell (bezzeg a pajzsmirigyem… az csinál cirkuszt két crohn helyett is). Igazán nem is tudom, mit…

Önbecsülés vs. ego, avagy “Ez(eke)t szeretem magamban”

 Nem is tudom, kell-e jelen VKP-s poszt kapcsán az egót feszegetni. Pont nekem ráadásul, aki oroszlán, nő, blogger (személyes blog, ergo ego a köbön) – de aztán hamar rájövök, hogy bizony kell róla beszélnünk.   Nagyon nem mindegy, hogy valaki tisztában van az értékeivel, ismeri és jó esetben használja a képességeit, vagy pedig hőzöng a…

Mese a depigombócról, a mimózáról és egy lópokrócról

 Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy depigombóc, egy mimóza és egy lópokróc. Jajj, várjunk csak, ez mind én vagyok egy személyben. A csomagolásomra nyugodtan ráírhatnánk őket, mint összetevőimet, csak arra kéne ügyelni, hogy a fontos, figyelmeztető mondat is feltétlen odakerüljön: a termék az összetevőket változó arányban tartalmazza – és időnként robban. Néha meg…

Ez a Carrie csak a Bigjével működőképes

 Egyszer volt, hol nem volt. Volt egyszer egy utam egyedül, a Drágám nélkül. Akkor, még tavaly nyáron vetettem doksiba ezt az eszmefuttatást, s most, hogy Z. nélkülem van Kolozsvár szerte, újfent aktuális… Persze, most olyan dologról lesz szó, ami néhány ember szemét meg agyát bántani fogja, de nem érdekel. Ez a három nap, mióta itt…

{Vigyázz! Kész! Posztolj!} – Képtelen fogadalmak

 Új év, új poszt, újra VKP! Számodra ismeretlen a Vigyázz! Kész! Posztolj! – mozgalom? Nem hiszem el! Na, mindegy is, itt mindent megtudhatsz róla. Olvasóként is kiváló szórakozást nyújt, bloggerként meg isteni móka. Szóval, hajrá! A VKP legnagyobb ‘újdonsága’ az, hogy már nem csak simán témák vannak, hanem Hónap Bloggere és az általa javasolt gondolatmeneten…

VKP Karácsony 2016

 Akármennyire is hihetetlen, megint itt a karácsony. A mezei karácsony és a blogger karácsony is. Van, aki azt gondolta, hogy a webes mókuskák elszalasztják a kínálkozó lehetőséget, hogy ebből az alkalomból is rittyentsenek valami bloggereset? Öreg hiba. Mi még a disznóvágásból is tudunk együttműködést csinálni, Szilvi, a Pillecukor bloggerinája pedig pláne mestere az ilyen műveknek.…

Már az esernyőtől is kezdek rettegni, köszi! – Avagy John Cure ismét alkotott

   Már többször olvashattatok nálam John Cure könyveiről. Szerencsémre elég gyorsan követik egymást a kötetek és alighogy kirettegem magam, jön az újabb rémület. Most nem a szellemvilág, hanem az idegen civilizációk vannak porondon – én meg valahol az ágy alatt.   EREDETI CÍM: A FEKETE ESERNYŐS FÉRFI KIADÓ: MOGUL OLDALSZÁM: 464 MEGJELENÉS ÉVE: 2016 MŰFAJ:…

Cica, könyvek, MBBK – A Nap Bloggere voltam

 Az MBBK-ban ismét elkezdtük a NAP BLOGGERE játékot, amikor valakit porondra állítunk és kérdésekkel bombázhatják a résztvevők. Ősszel álltunk neki és a dolog még mindig töretlen népszerűségnek örvend, csak győzze az ember megválaszolni a rengeteg kérdést… Nekem sem volt ez túl egyszerű, harmadszori nekifutásra értem csak a végére, mert igyekeztem mindenhol rendes, becsületes, kifejtett választ…

101-1001 kihívás á la Suz’n

 A múltkor már ciceregtem arról, hogy mennyire hajlamos vagyok lecsúszni dolgokról, vagy épp kényem-kedvem szerint elhalasztani a felfedezésüket, és ezzel a mai 101-1001 kihívásról szóló poszttal megint erre a dologra erősítek rá. Mondjuk, ha őszinte akarok lenni és általában szeretek az lenni, sőt erőteljes belső kényszerűségek hatására állandóan az is vagyok, ez már-már direkt van:…