Vigyázz, kész, posztolj – Idegesítő szokások

Rendhagyó bejegyzés ez a mai, mert annak ellenére, hogy a II. Veszprémi Marketing Konferencián növesztem a hátsóm, épp a Maricában ülök és gépelek. Szünet van. És nekem írnom kell, hát megírom. Ilyet sem csináltam még: nyilvánosan. Ezt itt. És megint a rossz oldalamat kell fényesíteni, ami mint már korábban kifejeztem, cseppet sincs ínyemre. Egoista mókus…

Üzenet a kedvenc bloggeremnek

Drága Evelynn White! Egyszerűen és tényként közölhetném Veled, hogy legszívesebben megpofoználak, amiért hosszú, de hosszú ideje megfosztasz azoktól az örömteli kacagós pillanatoktól, mikor közzéteszed a legújabb bejegyzésed, és én pedig egyre csak visítok, míg már a könnyem folyik, és közben kicsit úgy érzem, a sorokat akár én is írhattam volna, de mégis Te írtad és…

Megunhatatlan film

Megunhatatlan film, megunhatatlan VKP… Hazaértem az üres lakásba, leszórtam a táskámat, raktam be üccsit a hűtőbe, betoltam egy mosást, kiöblítettem pár újonnan zsákmányolt leértékelményt, majd ideültem egy nagy pohár fagyasztott joghurt társaságában a géphez, hogy megírjam az e hetit. Csak úgy lazán, Carrie Bradshaw stílusában, hanyagul összekötött lobonc és fehérnemű kombinációjában. Képzelegni lehet, de nem érdemes,…

Rossz tulajdonságaim – Megint a VKP!

Újra itt van, újra itt van és nekem már megint azt kell bebizonyítanom, hogy egy született idióta vagyok. És jogos, mert ki az a címeres ökör, aki ország előtt vállalja, hogy leírja a negatív oldalát, hogy aztán a legkedvesebb barátnőjénél kezdve, a párján át, a szomszéd megye újságkihordójáig mindenki az orra alá dörgölje azt innentől…

Kedvenc nyaralásom és ez megint VKP!

Igazán fantasztikus, hogy pont most kell emlékek közt kotorásznom és nosztalgiáznom, mikor a kedves épp tényleg nyaral, mert épp végre nyár van és kicsit úgy érzem, épp a hashártyámat (peritoneum – még tudom latinul sálálálá) készülök módszeresen felkockázni képzeletbeli késemmel, hiszen az, hogy a gyönyörű közös dolgainkon mélázom, épp ezt az érzetet kelti bennem. Belevágok…

VKP – Előítéletek

Íme megint elteltek a hetek, jöhetek egy újabb VKP-s poszttal – de nem bánom ám! Mi a fészkes francnak kezd az ember blogba és főleg egy rendszeres posztolós kezdeményezésbe, ha nem döglik bele az írás iránt érzett szenvedélyébe?! Nem is tudom, hol kezdjem?! Beszéljek a velem szemben támasztott előítéletekről vagy inkább a sajátjaimról? Büdös egoista…

Bűnös élvezetek – Mondd, te minden pénzt el tudsz költeni?!

Attól tartok, most hogy végre belekezdek a Vigyázz, kész, posztolj! kezdeményezésbe – VKP – , sok titokról lehull majd a lepel… Például itt ez a mai téma. Most komolyan áruljam el, mekkora gyarló nőszemély vagyok? Oké, oké. Talán megbocsájtjátok. Nézzük hát a hosszú-hosszú listát! Mint majd’ minden egyes nő, én is megkaptam a “vásárlásfüggő opciót a…

Csáposok, távozzatok!

“Lesznek, akik titokban, lesznek, akik arcátlanul lopnak tőled, és akik a magad után hagyott morzsákat csipegetik. És lesznek, akik szimplán csak a lábadra tekerik a csápjaikat, nehogy tovább tudj menni. De neked csak egyre kell koncentrálnod, hogy MENJ TOVÁBB ELŐRE!Ha hátranézel, lelassulsz és utolérnek. Ha lenézel, megbotlasz az utadra szórt sok szemétben. De ha felnézel, mindig a…

Nem értem…

… és soha nem is fogom megérteni, úgy érzem. Az emberek a jót képtelenek meglátni, folyton a rosszat keresik. Egyfelől én is ilyen vagyok, egy hobbiaggódó, másrészt mindenkiről a jót feltételezem. Ez is lesz a vesztem egyszer. Annyiszor megfogadtam már, hogy keményen tolom, mint a vídia, de nem megy: akiket ki kéne osztani, de úgy…