Nem is tudom, kell-e jelen VKP-s poszt kapcsán az egót feszegetni. Pont nekem ráadásul, aki oroszlán, nő, blogger (személyes blog, ergo ego a köbön) – de aztán hamar rájövök, hogy bizony kell róla beszélnünk. Nagyon nem mindegy, hogy valaki tisztában van az értékeivel, ismeri és jó esetben használja a képességeit, vagy pedig hőzöng a…
Igen kérem, én tisztában vagyok vele, hogy még nyár van. A héten legalábbis. Mármint majdnem nyár majdnem egész héten. De ugye azt a legszkeptikusabbak is tudják, hogy egyszer, nemsoká, beköszönt az ősz és akkor mindaz, amit itt írogatok, lélekmelengető lesz. Mit lehet az őszben szeretni? – teszik fel egyesek a kérdést úgy, hogy szinte követelik a…
Hihetetlen, de megint eltelt két hét. Huss. Nekem meg már megint kötelező írnivalóm van. No nem mintha ez nekem szívfájdalmat okozna, sőt! Örülök, hogy végre valaki “rámparancsol”, hogy idő van! A mai témánk VKP-sorsolás szerint az alkalmazásokról kellene bemutatót kreálnunk, még pedig a kedveltekről. Miért is írnék az idegbajt okozókról?! Mondjuk, mert idegbajt okoznak. Lehet.…
Tavaly és idén…? Ez nem lesz egyszerű. Vagyis inkább sokoldalú lesz, hiszen ezer meg egy dolog változott egy év alatt. Tavaly ilyenkor épp túl voltam a mentősvizsgán, most pedig áthussantam az emelt társadalomismeret érettségi írásbeli részén: eddig a két eredmény egyezik, ötösök a drágák, csak abban bízom, hogy ez az állítás a szombati szóbeli után…
Ismét eltelt két hét, ismét VKP! És végre megkaptam a legkönnyebb posztot. Hmmm. Veszélyes dolog ez a kedvencezés! Lehet, hogy kedvenc Rékámnak igaza van és a többi könyvem meg fog sértődni… Nem baj. Íme: Szabó Magda: Abigél Ez a könyv egyszerűen a csúcsok csúcsa. Nem mai darab, nem a chatszerelmek világában játszódik, nincsenek benne Christian-ök…
Az első. Bármiről legyen is szó, az első mindig nagy falat. Az ismeretlentől mindig félünk, és amíg valamit nem próbáltunk, lehet, hogy iszonyatos kételyek gyötörnek majd bennünket. A mai VKP úgy alakult, hogy jó pár első élményről kell/lehet beszámolni. Nézzük, miket is dobott a gép: … szó, amit kimondtam Nincsenek információim. Sajnos a gyermekkorom meglehetősen…
Ez a mai képes adag, kicsit megint tematikus lesz. Megint találtam magamnak egy kemény fát, csak épp a fejszémet még mocskosul keresem hozzá. Emlékeztek a legutóbbira? Mentőssuli. Nem volt piskóta. De ami most jön, az maga az önszívatás magasiskolája. Kvázi szó szerint. Mai napon postára adtam a felvi.hu-s hitelesítőmet. Múlt héten pedig az érettségi jelentkezésemet…
Tudom, hogy kissé rendszertelen ez a “heti dolog”, de egyszerűen mindig bezavar valami. Bízom benne, hogy azért értékelitek a mai adagot, ami a várva várt tavasz jegyében készült. Ugye érzed, hogy érzem? A tavaszt.
Most megint földbe kell döngölnöm saját magamat, úgy érzem. A listám olyan hosszú, hogy azt elmondani sem lehet. Akkora sorozatguru voltam tini koromban, hogy egyik sulis karácsonyon kaptam egy „TV sorozat függő” billoggal ellátott bögrét. Azt hiszem, nem kell még ennél többet mondanom. Mostanában ez a mánia kevésbé üldöz, de lehet, hogy csak az okozza,…
Az idei karácsony úgy bedarált, hogy pislogni se volt időm: csak főztem, meg sütöttem, meg anyáztam, mert a tojás olyan bűn rossz volt, hogy lehetetlen volt belőle habot verni. A szilveszternek is sikerült majdnem túltennie rajtam, de beelőztem és már ma kész volt az újévi menü, csak azért, hogy ide is legyen esélyem eljutni –…
A múltkori bejegyzés csúnyán kimaradt, de nem másért, mint hogy végre publikálhassam a saját oldalamat. Nem kis munka volt benne eddig se, viszont még ennyi tuti kell, hogy minden olyan legyen, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Kedd lévén képezzünk! A twitterezés még egészen új nekem, ezért igyekszem erről is minél több infót begyűjteni.…
Hihetetlen, hogy mennyire rohan az idő! Most kezdtem a képeskeddezést és máris a harmadikat válogatom össze nektek! Rögtön Advent, aztán meg ciao 2014! Pofám leszakad! De lássuk a képeket: Halálosan szép kiskölykök, nekem is ilyen kell, a nemi leosztás is pont, de stimmel! Most erre lehet egyáltalán mit mondani?! Ez megint egy olyan városnézős szerelés…
Előfordul, bocsánat. Gyorsan hozom helyette a mai termést: A nyál összefut a számban az ilyen képeket látva. Nem elég, hogy finom, de még rendkívül extra a külcsín is. Álomszerű világos, sokablakos étkező. Csodaszép! Egy kis poén. Miért olyan gazdagok a fogorvosok – hahaha! Imádom a Gossip Girlt, imádom Blairéket – annak ellenére, hogy eleinte nem…
Egyik ilyen az új rovat, melynek célja a heti rendszerességre szoktatás saját magam részére. Két hetente ott van ugyan szerdánként a VKP, de arról is hajlamos vagyok elfeledkezni. Sokszorosítom hát a teendőket, hogy pár hét után rutinba csapjanak át nekem és Neked is, kedves Olvasóm!
Ott kezdődik, hogy nyáron születtem, július végén, ezért lettem ily’ agyament nőszemély. Forróság, izzadás, de az a féle, amikor még a körömágyad is verejtékezik, a bugyid meg pont nem attól nedves, amitől kellene. Hiába csinálsz frizurát, öt perc kintlét után úgy nézel ki, mint egy húslevesbe mártott csivava. Marad hát a frufrufeltűzős lófarkas hajzat, és az első magányos pillanatodban kapod elő a papírzsepit meg a púdert, hogy két percre enyhítsd az ábrázatod és ismét nőnek nézzenek. Csapzott ribancnak, de mégiscsak jobb mint a leveses zsebkutya.
