Nem is tudom, kell-e jelen VKP-s poszt kapcsán az egót feszegetni. Pont nekem ráadásul, aki oroszlán, nő, blogger (személyes blog, ergo ego a köbön) – de aztán hamar rájövök, hogy bizony kell róla beszélnünk. Nagyon nem mindegy, hogy valaki tisztában van az értékeivel, ismeri és jó esetben használja a képességeit, vagy pedig hőzöng a…
Igen kérem, én tisztában vagyok vele, hogy még nyár van. A héten legalábbis. Mármint majdnem nyár majdnem egész héten. De ugye azt a legszkeptikusabbak is tudják, hogy egyszer, nemsoká, beköszönt az ősz és akkor mindaz, amit itt írogatok, lélekmelengető lesz. Mit lehet az őszben szeretni? – teszik fel egyesek a kérdést úgy, hogy szinte követelik a…
Hihetetlen, de megint eltelt két hét. Huss. Nekem meg már megint kötelező írnivalóm van. No nem mintha ez nekem szívfájdalmat okozna, sőt! Örülök, hogy végre valaki “rámparancsol”, hogy idő van! A mai témánk VKP-sorsolás szerint az alkalmazásokról kellene bemutatót kreálnunk, még pedig a kedveltekről. Miért is írnék az idegbajt okozókról?! Mondjuk, mert idegbajt okoznak. Lehet.…
Tavaly és idén…? Ez nem lesz egyszerű. Vagyis inkább sokoldalú lesz, hiszen ezer meg egy dolog változott egy év alatt. Tavaly ilyenkor épp túl voltam a mentősvizsgán, most pedig áthussantam az emelt társadalomismeret érettségi írásbeli részén: eddig a két eredmény egyezik, ötösök a drágák, csak abban bízom, hogy ez az állítás a szombati szóbeli után…
Ismét eltelt két hét, ismét VKP! És végre megkaptam a legkönnyebb posztot. Hmmm. Veszélyes dolog ez a kedvencezés! Lehet, hogy kedvenc Rékámnak igaza van és a többi könyvem meg fog sértődni… Nem baj. Íme: Szabó Magda: Abigél Ez a könyv egyszerűen a csúcsok csúcsa. Nem mai darab, nem a chatszerelmek világában játszódik, nincsenek benne Christian-ök…
Az első. Bármiről legyen is szó, az első mindig nagy falat. Az ismeretlentől mindig félünk, és amíg valamit nem próbáltunk, lehet, hogy iszonyatos kételyek gyötörnek majd bennünket. A mai VKP úgy alakult, hogy jó pár első élményről kell/lehet beszámolni. Nézzük, miket is dobott a gép: … szó, amit kimondtam Nincsenek információim. Sajnos a gyermekkorom meglehetősen…
Ez a mai képes adag, kicsit megint tematikus lesz. Megint találtam magamnak egy kemény fát, csak épp a fejszémet még mocskosul keresem hozzá. Emlékeztek a legutóbbira? Mentőssuli. Nem volt piskóta. De ami most jön, az maga az önszívatás magasiskolája. Kvázi szó szerint. Mai napon postára adtam a felvi.hu-s hitelesítőmet. Múlt héten pedig az érettségi jelentkezésemet…
Tudom, hogy kissé rendszertelen ez a “heti dolog”, de egyszerűen mindig bezavar valami. Bízom benne, hogy azért értékelitek a mai adagot, ami a várva várt tavasz jegyében készült. Ugye érzed, hogy érzem? A tavaszt.
Most megint földbe kell döngölnöm saját magamat, úgy érzem. A listám olyan hosszú, hogy azt elmondani sem lehet. Akkora sorozatguru voltam tini koromban, hogy egyik sulis karácsonyon kaptam egy „TV sorozat függő” billoggal ellátott bögrét. Azt hiszem, nem kell még ennél többet mondanom. Mostanában ez a mánia kevésbé üldöz, de lehet, hogy csak az okozza,…
Az idei karácsony úgy bedarált, hogy pislogni se volt időm: csak főztem, meg sütöttem, meg anyáztam, mert a tojás olyan bűn rossz volt, hogy lehetetlen volt belőle habot verni. A szilveszternek is sikerült majdnem túltennie rajtam, de beelőztem és már ma kész volt az újévi menü, csak azért, hogy ide is legyen esélyem eljutni –…
A múltkori bejegyzés csúnyán kimaradt, de nem másért, mint hogy végre publikálhassam a saját oldalamat. Nem kis munka volt benne eddig se, viszont még ennyi tuti kell, hogy minden olyan legyen, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Kedd lévén képezzünk! A twitterezés még egészen új nekem, ezért igyekszem erről is minél több infót begyűjteni.…
Hihetetlen, hogy mennyire rohan az idő! Most kezdtem a képeskeddezést és máris a harmadikat válogatom össze nektek! Rögtön Advent, aztán meg ciao 2014! Pofám leszakad! De lássuk a képeket: Halálosan szép kiskölykök, nekem is ilyen kell, a nemi leosztás is pont, de stimmel! Most erre lehet egyáltalán mit mondani?! Ez megint egy olyan városnézős szerelés…
Előfordul, bocsánat. Gyorsan hozom helyette a mai termést: A nyál összefut a számban az ilyen képeket látva. Nem elég, hogy finom, de még rendkívül extra a külcsín is. Álomszerű világos, sokablakos étkező. Csodaszép! Egy kis poén. Miért olyan gazdagok a fogorvosok – hahaha! Imádom a Gossip Girlt, imádom Blairéket – annak ellenére, hogy eleinte nem…
Egyik ilyen az új rovat, melynek célja a heti rendszerességre szoktatás saját magam részére. Két hetente ott van ugyan szerdánként a VKP, de arról is hajlamos vagyok elfeledkezni. Sokszorosítom hát a teendőket, hogy pár hét után rutinba csapjanak át nekem és Neked is, kedves Olvasóm!
Ott kezdődik, hogy nyáron születtem, július végén, ezért lettem ily’ agyament nőszemély. Forróság, izzadás, de az a féle, amikor még a körömágyad is verejtékezik, a bugyid meg pont nem attól nedves, amitől kellene. Hiába csinálsz frizurát, öt perc kintlét után úgy nézel ki, mint egy húslevesbe mártott csivava. Marad hát a frufrufeltűzős lófarkas hajzat, és az első magányos pillanatodban kapod elő a papírzsepit meg a púdert, hogy két percre enyhítsd az ábrázatod és ismét nőnek nézzenek. Csapzott ribancnak, de mégiscsak jobb mint a leveses zsebkutya.
Rendhagyó bejegyzés ez a mai, mert annak ellenére, hogy a II. Veszprémi Marketing Konferencián növesztem a hátsóm, épp a Maricában ülök és gépelek. Szünet van. És nekem írnom kell, hát megírom. Ilyet sem csináltam még: nyilvánosan. Ezt itt. És megint a rossz oldalamat kell fényesíteni, ami mint már korábban kifejeztem, cseppet sincs ínyemre. Egoista mókus…
Drága Evelynn White! Egyszerűen és tényként közölhetném Veled, hogy legszívesebben megpofoználak, amiért hosszú, de hosszú ideje megfosztasz azoktól az örömteli kacagós pillanatoktól, mikor közzéteszed a legújabb bejegyzésed, és én pedig egyre csak visítok, míg már a könnyem folyik, és közben kicsit úgy érzem, a sorokat akár én is írhattam volna, de mégis Te írtad és…
Megunhatatlan film, megunhatatlan VKP… Hazaértem az üres lakásba, leszórtam a táskámat, raktam be üccsit a hűtőbe, betoltam egy mosást, kiöblítettem pár újonnan zsákmányolt leértékelményt, majd ideültem egy nagy pohár fagyasztott joghurt társaságában a géphez, hogy megírjam az e hetit. Csak úgy lazán, Carrie Bradshaw stílusában, hanyagul összekötött lobonc és fehérnemű kombinációjában. Képzelegni lehet, de nem érdemes,…
Újra itt van, újra itt van és nekem már megint azt kell bebizonyítanom, hogy egy született idióta vagyok. És jogos, mert ki az a címeres ökör, aki ország előtt vállalja, hogy leírja a negatív oldalát, hogy aztán a legkedvesebb barátnőjénél kezdve, a párján át, a szomszéd megye újságkihordójáig mindenki az orra alá dörgölje azt innentől…
Igazán fantasztikus, hogy pont most kell emlékek közt kotorásznom és nosztalgiáznom, mikor a kedves épp tényleg nyaral, mert épp végre nyár van és kicsit úgy érzem, épp a hashártyámat (peritoneum – még tudom latinul sálálálá) készülök módszeresen felkockázni képzeletbeli késemmel, hiszen az, hogy a gyönyörű közös dolgainkon mélázom, épp ezt az érzetet kelti bennem. Belevágok…
Íme megint elteltek a hetek, jöhetek egy újabb VKP-s poszttal – de nem bánom ám! Mi a fészkes francnak kezd az ember blogba és főleg egy rendszeres posztolós kezdeményezésbe, ha nem döglik bele az írás iránt érzett szenvedélyébe?! Nem is tudom, hol kezdjem?! Beszéljek a velem szemben támasztott előítéletekről vagy inkább a sajátjaimról? Büdös egoista…
Attól tartok, most hogy végre belekezdek a Vigyázz, kész, posztolj! kezdeményezésbe – VKP – , sok titokról lehull majd a lepel… Például itt ez a mai téma. Most komolyan áruljam el, mekkora gyarló nőszemély vagyok? Oké, oké. Talán megbocsájtjátok. Nézzük hát a hosszú-hosszú listát! Mint majd’ minden egyes nő, én is megkaptam a “vásárlásfüggő opciót a…
Valahányszor elszúrok valamit, csak úgy fogok gondolni rá: feloszlott a zenekar. Bár “a zenekar” alatt az agyamat értem. A “feloszlott” pontos jelentése pedig “csúfos kudarcot vallott”. (Jessica Park)
“Lesznek, akik titokban, lesznek, akik arcátlanul lopnak tőled, és akik a magad után hagyott morzsákat csipegetik. És lesznek, akik szimplán csak a lábadra tekerik a csápjaikat, nehogy tovább tudj menni. De neked csak egyre kell koncentrálnod, hogy MENJ TOVÁBB ELŐRE!Ha hátranézel, lelassulsz és utolérnek. Ha lenézel, megbotlasz az utadra szórt sok szemétben. De ha felnézel, mindig a…
Nálam is olvasható volt a cikk. Nézzétek meg a hátteret is! Döbbenetes magyar valóság. ..
