Mosogattam a konyhában és egyre csak jöttek a gondolatok… Úristen, ebből simán lesz egy jó kis blogposzt – gondoltam magamban, végre elért az ihlet, végre vannak értelmes agytevékenységeim, amiket érdemes is megosztani a környezetemmel. Biztosan azt gondolod most, hogy akkor szeretek mosogatni. Egy frászt. Fürdés közben is megszáll az ihlet, és ott a kókusz meg…
Bár vannak dolgok, amiket igenis szeretek az őszben, kicsit sajnálom, hogy ez a nyár máris véget ér. Már csak három hét és szeptemberbe lépünk, ami egyenlő az iskolakezdéssel, a több teendővel, hűvösebb napokkal és lássuk be, kánikula ide, vagy oda, szeretjük a nyarat. Lehet, hogy nem fogalmazok elég pontosan és inkább a nyárral érkező élményeket kedveljük,…
Már hetek óta érik bennem ez a poszt, de valahogy sosem bírtam összehozni az idő-hely-zaj-energiaszint nevezetű körülményeket olyan egyensúlyba, hogy abból kikerekedhessen valami értelmes, vagy legalább olyasmi, amit rajtam kívül bárki más is annak tart és értelmez… De most itt vagyok, és ha ezeket a sorokat nem csak én olvasom a szövegszerkesztőben, akkor bizony megszületett.…
Május 19. Az IBD világnap. A gyulladásos bélbetegek “ünnepe”, akik közt én is ott vagyok immáron jó 12 éve (ha a diagnózistól számolom 10, de a szenvedés előbb indult). Lekopogom, a Crohnom szépen alszik, de írni erről akkor is kell (bezzeg a pajzsmirigyem…az csinál cirkuszt két crohn helyett is). Igazán nem is tudom, mit mondhatnék…
Nem is tudom, kell-e jelen VKP-s poszt kapcsán az egót feszegetni. Pont nekem ráadásul, aki oroszlán, nő, blogger (személyes blog, ergo ego a köbön) – de aztán hamar rájövök, hogy bizony kell róla beszélnünk. Nagyon nem mindegy, hogy valaki tisztában van az értékeivel, ismeri és jó esetben használja a képességeit, vagy pedig hőzöng a…
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy depigombóc, egy mimóza és egy lópokróc. Jajj, várjunk csak, ez mind én vagyok egy személyben. A csomagolásomra nyugodtan ráírhatnánk őket, mint összetevőimet, csak arra kéne ügyelni, hogy a fontos, figyelmeztető mondat is feltétlen odakerüljön: a termék az összetevőket változó arányban tartalmazza – és időnként robban. Néha meg…
Egyszer volt, hol nem volt. Volt egyszer egy utam egyedül, a Drágám nélkül. Akkor, még tavaly nyáron vetettem doksiba ezt az eszmefuttatást, s most, hogy Z. nélkülem van Kolozsvár szerte, újfent aktuális… Persze, most olyan dologról lesz szó, ami néhány ember szemét meg agyát bántani fogja, de nem érdekel. Ez a három nap, mióta itt…
Új év, új poszt, újra VKP! Számodra ismeretlen a Vigyázz! Kész! Posztolj! – mozgalom? Nem hiszem el! Na, mindegy is, itt mindent megtudhatsz róla. Olvasóként is kiváló szórakozást nyújt, bloggerként meg isteni móka. Szóval, hajrá! A VKP legnagyobb ‘újdonsága’ az, hogy már nem csak simán témák vannak, hanem Hónap Bloggere és az általa javasolt gondolatmeneten…
Akármennyire is hihetetlen, megint itt a karácsony. A mezei karácsony és a blogger karácsony is. Van, aki azt gondolta, hogy a webes mókuskák elszalasztják a kínálkozó lehetőséget, hogy ebből az alkalomból is rittyentsenek valami bloggereset? Öreg hiba. Mi még a disznóvágásból is tudunk együttműködést csinálni, Szilvi, a Pillecukor bloggerinája pedig pláne mestere az ilyen műveknek.…
Már többször olvashattatok nálam John Cure könyveiről. Szerencsémre elég gyorsan követik egymást a kötetek és alighogy kirettegem magam, jön az újabb rémület. Most nem a szellemvilág, hanem az idegen civilizációk vannak porondon – én meg valahol az ágy alatt. EREDETI CÍM: A FEKETE ESERNYŐS FÉRFI KIADÓ: MOGUL OLDALSZÁM: 464 MEGJELENÉS ÉVE: 2016 MŰFAJ:…
Az MBBK-ban ismét elkezdtük a NAP BLOGGERE játékot, amikor valakit porondra állítunk és kérdésekkel bombázhatják a résztvevők. Ősszel álltunk neki és a dolog még mindig töretlen népszerűségnek örvend, csak győzze az ember megválaszolni a rengeteg kérdést… Nekem sem volt ez túl egyszerű, harmadszori nekifutásra értem csak a végére, mert igyekeztem mindenhol rendes, becsületes, kifejtett választ…
A múltkor már ciceregtem arról, hogy mennyire hajlamos vagyok lecsúszni dolgokról, vagy épp kényem-kedvem szerint elhalasztani a felfedezésüket, és ezzel a mai 101-1001 kihívásról szóló poszttal megint erre a dologra erősítek rá. Mondjuk, ha őszinte akarok lenni és általában szeretek az lenni, sőt erőteljes belső kényszerűségek hatására állandóan az is vagyok, ez már-már direkt van:…
A mai napon végérvényesen rádöbbentem, hogy én mindig mindent utólag veszek észre. Nem is arról van szó, hogy vak volnék az engem körülvevő világra, de sorra jegyzem az új trendjeimet és szokásaimat, amik nem mellesleg másoknál már rég a lejárt lemez kategóriát erősítik. Nem arról van szó, hogy ez bánt, nem is akartam soha úgy…
Már vannak, akik el is felejtették a vasárnapi rendezvényt. Mások már a helyszínről posztoltak róla. Én meg most szerda magasságában kapálózom, hogy elmondjam, számomra milyen volt a Cosmopolitan Blogger Day. Nos. A dologhoz tudni kell, hogy ez volt a negyedik alkalom, a negyedik év, hogy felmentem Budapestre azért, hogy előadásokat hallgathassak meg a blogolásról és…
Már régóta érlelődik bennem a döntés, hogy kellene valamilyen áthidaló megoldás az egyáltalán nem írok, mert nincs időm és az írnék, de annyi minden történt, hogy nem tudom, hogyan sűrítsem egy posztba – közé. Ismerős az érzés, mikor a bejegyzések táján körbenézve 5 befejezetlen poszt csücsül két közölt között? Nos, nekem talán az életben és…