John Cure még mindig para. Sőt, parább, mint eddig volt. Vagy én lettem majrésabb? Kizárt. Ismét volt szerencsém “egy kis borzongáshoz”, és rájöttem, hogy nálam nem az ijesztgetés jön be, hanem a stílus. Annyira rabja vagyok a jól megírt könyveknek, hogy félreteszem a cidrizős énemet is, csak hadd olvassak. Ha épp ilyen ijesztgetőset, akkor ijesztgetőset.…
A betűzabálási kényszereimről több szó esett már itt, mint az étkezési szokásaimról, pedig Crohnos és gluténbajos egyénként ez is igencsak adja magát. Persze, ami késik, nem múlik, nemsokára jön eme témákban is a posztdömping. Amiről viszont most picit még mesélni akarok, az a könyves-könyvtáros dilim. Múltkor pedzegettem, de van még mit taglalni. Tegnap voltam könyvtárban. Már nagyon…
Egyre-másra keringenek a különféle kérdéssorok a Facebookon, blogokon tagelünk, és újabban az insta sztorikon is felbukkannak a faggatózás eme elemei. Mit ne mondjak, én cseppet sem bánom, valahogy az a fajta perverz vagyok, aki egy csipetnyi örömöt is érez, mikor a tanfolyam végén elégedettségi kérdőívet dugnak az orra alá. Buja örömmel szoktam töltögetni az efféle…
Hegedüs Erika igazán jól ért az időzítéshez, meg még elég sok minden máshoz is, ez határozottan kiderült számomra az elmúlt hetekben. Ezúttal az Újragondoló Naplóval lepett meg. Kapcsolatunk még évekkel ezelőttre nyúlik vissza, amikor a blogos berkeken belül beleszaladtam a Több van benned, mint gondolnád című felhívásba. Igen, természetesen írni kellett, és én írtam is.…
2017. november 20. Harmadszorra sikerült leírnom a dátumot. Nem csodálom. A bejegyzésnek körülbelül harmincszor futottam neki, majd futottam el előle. Én ezt nem bírom megírni. Ha holnaputánig itt ülök, akkor se érek végére mindannak, ami kikívánkozik belőlem. Nem tudom, mit írjak, és nem tudom, hogyan. Rengeteg gondolat cikázik a fejemben, de képtelenség ebből bármi rendszert…
Bloggerként, de még olvasóként is egyre-másra futunk bele azokba sikersztorikba, melyek azokról szólnak, akiknek sikerült. Akiknek sikerült az, amiről mindenki beszél. Igazán pontos információkat kevesen tudnak… Blogból üzlet, hosszú évek munkájának megtérülése, saját vállalkozás – ezek hallatán talán Neked is gyorsabban ver a szíved, ha valaha is komolyan gondoltál a blogolásra. Persze olyan is létezik,…
Aki személyesen ismer, vagy legalábbis rendszeres olvasója a blognak vagy követője a közösségi médiás ámokfutásomnak, az nagyon jól tudja, hogy imádok olvasni. Lehet könyv, magazin, hirdetőtábla, bármi. Újabban az összetevők címke is felsorakozott a kedvenc böngésznivalóim közé, elvégre a glutén és én ádáz harcba kezdtünk, de nyilván az kevésbé érdekfeszítő, mint a valós olvasott élmények.…
Bár idén nem jutottam el a Cosmopolitan Blogger Dayre a nyamvadt egészségügyi állapotom miatt, azért bőszen követtem a közösségi médiában megjelenő posztokat a többiektől, akik képpel, videóval egyaránt megörökítették a nagy – bloggertársadalmunk számára valóban egyedülálló – rendezvényt. Már előző este tudtam, hogy ebből a buliból én idén kimaradok, de igazi letargia csak másnap…
Mosogattam a konyhában és egyre csak jöttek a gondolatok… Úristen, ebből simán lesz egy jó kis blogposzt – gondoltam magamban, végre elért az ihlet, végre vannak értelmes agytevékenységeim, amiket érdemes is megosztani a környezetemmel. Biztosan azt gondolod most, hogy akkor szeretek mosogatni. Egy frászt. Fürdés közben is megszáll az ihlet, és ott a kókusz meg…
Bár vannak dolgok, amiket igenis szeretek az őszben, kicsit sajnálom, hogy ez a nyár máris véget ér. Már csak három hét és szeptemberbe lépünk, ami egyenlő az iskolakezdéssel, a több teendővel, hűvösebb napokkal és lássuk be, kánikula ide, vagy oda, szeretjük a nyarat. Lehet, hogy nem fogalmazok elég pontosan és inkább a nyárral érkező élményeket kedveljük,…
Már hetek óta érik bennem ez a poszt, de valahogy sosem bírtam összehozni az idő-hely-zaj-energiaszint nevezetű körülményeket olyan egyensúlyba, hogy abból kikerekedhessen valami értelmes, vagy legalább olyasmi, amit rajtam kívül bárki más is annak tart és értelmez… De most itt vagyok, és ha ezeket a sorokat nem csak én olvasom a szövegszerkesztőben, akkor bizony megszületett.…
Május 19. Az IBD világnap. A gyulladásos bélbetegek “ünnepe”, akik közt én is ott vagyok immáron jó 12 éve (ha a diagnózistól számolom 10, de a szenvedés előbb indult). Lekopogom, a Crohnom szépen alszik, de írni erről akkor is kell (bezzeg a pajzsmirigyem…az csinál cirkuszt két crohn helyett is). Igazán nem is tudom, mit mondhatnék…
Nem is tudom, kell-e jelen VKP-s poszt kapcsán az egót feszegetni. Pont nekem ráadásul, aki oroszlán, nő, blogger (személyes blog, ergo ego a köbön) – de aztán hamar rájövök, hogy bizony kell róla beszélnünk. Nagyon nem mindegy, hogy valaki tisztában van az értékeivel, ismeri és jó esetben használja a képességeit, vagy pedig hőzöng a…
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy depigombóc, egy mimóza és egy lópokróc. Jajj, várjunk csak, ez mind én vagyok egy személyben. A csomagolásomra nyugodtan ráírhatnánk őket, mint összetevőimet, csak arra kéne ügyelni, hogy a fontos, figyelmeztető mondat is feltétlen odakerüljön: a termék az összetevőket változó arányban tartalmazza – és időnként robban. Néha meg…
Egyszer volt, hol nem volt. Volt egyszer egy utam egyedül, a Drágám nélkül. Akkor, még tavaly nyáron vetettem doksiba ezt az eszmefuttatást, s most, hogy Z. nélkülem van Kolozsvár szerte, újfent aktuális… Persze, most olyan dologról lesz szó, ami néhány ember szemét meg agyát bántani fogja, de nem érdekel. Ez a három nap, mióta itt…
