Világnap nekünk, rólunk, értünk – De miért pont ez a nyavalyás IBD jutott?

Május 19. Az IBD világnap. A gyulladásos bélbetegek “ünnepe”, akik közt én is ott vagyok immáron jó 12 éve (ha a diagnózistól számolom 10, de a szenvedés előbb indult). Lekopogom, a Crohnom szépen alszik, de írni erről akkor is kell (bezzeg a pajzsmirigyem…az csinál cirkuszt két crohn helyett is). Igazán nem is tudom, mit mondhatnék…

Crohn, te drága! Dögölj meg!

Nem is tudom, hol kezdjem. Annyira dühös vagyok, annyira csalódott, hogy egyszerűen nem tudom mit mondjak. A Crohn ma nagyon kihúzta a gyufát. Akik olvassák a blogot, tudják, hogy van ez a “gyönyörű betegségem”, amiről az emberek többsége nem is tud. Krómhiány, túl sok króm, és mindennek gondolják, mert a Crohn fogalma annyira ismeretlen nekik.…

{Vigyázz! Kész! Posztolj!} – Kedvenc édesség

Komolyan mondom, ez állatkínzás. Kezdjük ott, hogy édesszájú vagyok. Ma még nem ehettem. Holnap sem ehetek, mert tükrözés. És most soroljam fel, hogy mit ennék? A vasszöggel kezdjem, vagy a döglött vakonddal? Mert konkrétan bármit. A napi bevitelem jó pár liter üdítőből állt, merthogy ilyenkor az a megengedett. Meg a hashajtó, natürlich. Valaki megmondaná a…

Bűnös élvezetek – Mondd, te minden pénzt el tudsz költeni?!

Attól tartok, most hogy végre belekezdek a Vigyázz, kész, posztolj! kezdeményezésbe – VKP – , sok titokról lehull majd a lepel… Például itt ez a mai téma. Most komolyan áruljam el, mekkora gyarló nőszemély vagyok? Oké, oké. Talán megbocsájtjátok. Nézzük hát a hosszú-hosszú listát! Mint majd’ minden egyes nő, én is megkaptam a “vásárlásfüggő opciót a…

Visszaemlékezés – akkor még a sötét oldalon…

Próbálnak vigasztalni – hogy ugyan már! A doki azt mondta, szép! Hmm, ő biztos látott már csúnyábbat is… Estébé, estébé. Na igen, elvégre minden viszonyítás kérdése. Hát rohadjon meg a vizes kövön, aki ezt a sok okosságot kitalálta, majd terjeszteni kezdte. Tutti, hogy nem volt az életében soha semmi szörnyűség. Csak osztotta az észt, miszerint…

Kis szoknyák, hörcsögök és a pletyka jótékony hatásai

És a jókislány-okoskislány énem megint győzelemre vezetett 😀 Azok után, hogy este hatig a városban kóvályogtam, még arra is rászedtem magam, hogy ideüljek a gép elé és megírjam legújabb(?) gondolataimat. Mindezt azután, hogy vacsorát csináltam és még tanultam is… Hullafáradtan. Ma suli után bebarangoltam a plázát egy kedves kolleginával kislányruhák után kutatva. Mit ne mondjak,…

Egy született feleség győzelme a vérvétel mumusa felett

Rémisztő, felemelő, erőt adó, kétségbeejtő – leginkább így tudnám jellemezni a fejemben kialakult helyzetet. Tisztában vagyok vele, hogy a fenti jelzők két-két darabja pont szöges ellentétben áll egymással, de ez adja vissza a kavargó érzelmeket leginkább. Én magam is ellentétben állok, két pólussal létezek, mint valami elcseszett mágnes és képes vagyok saját magammal is hajba kapni…

Hisztisku*va, zabagép, zumba és branülök

Már megint viaskodik bennem a két énem: az a bizonyos mindent túlélek és az ebbe már biztosan belepusztulok című. Jeanne D’Arc hol erőnek erejével küzd, hol pedig a sarokban kushad, én meg kapkodom a fejemet, és próbálok pozitív maradni, annak ellenére, hogy a helyzet jelen állása szerint életem egyik fejezete megint negatív irányt vett. Ott…

Mama, a nyuszi idén répatolvajlásért ül a dutyiban?

Az, aki a címből próbál a mai bejegyzésre következtetni, nem lesz könnyű helyzetben. Leszámítom az egy-két bennfentest, aki tudja, miről is fog szólni a mai fáma: na nem, senki nem tudja előre, sem legjobb barátnő, sem pasi, sem olyan, aki épp mellettem ül írás közben. Ha azt mondom, épp írok, páran bepróbálkoznak: miről? Az okosok…

Kullancs helyett Channing Tatumot gyümölcskosárral!

Kezdelek unni! Igen, Téged! Amúgy nem. Csak a telet. Elegem van a hóból, meg abból is, hogy néha az időjárás szánalomból idepöcköl hét és fél perc napsütést, egy kis plusz 10 fokot, majd nagy kegyesen beint, a tévében meg jelentik, hogy jön az újabb hidegfront és ne reménykedjünk a tavaszban, mert addig még háromszor maga…

A hobbitok miért nem kapnak sárga csekket…?

Hétfőn hős módjára elintéztem a hónapok óta esedékes orvos látogatást. Azt már írtam, hogy majréztam, – szokásomhoz híven – hogy majd ott akarnak tartani. Ez majdnem be is jött: két órára mentem időponttal, de már megszokhattuk a belgyógyászaton, hogy ott minimum a félnapos ücsörgés. Mivel ezt már tudtam, vittem magammal egy könyvet: Nők a harmadik…

Füvezős élmények a gasztroenterológián

Most, amit elmesélek, nem követendő példa. Intés inkább. De tanulságos, az biztos. Júliusban volt az a bizonyos műtét, és a kezelőorvosom egy hónap múlvára hívott kontrollra. Hétfőn fogok menni. November vége van. Gratulálok magamnak, de tudom az indokot. Féltem. Rettegtem. Nem mertem visszamenni arra a helyre, ahol megoperáltak, mert az volt a fixa ideám, hogy…

Hogy esel teherbe a rántott csirkeszárnytól?

Három napja egy szám jár a fejemben, és ez Jordin Sparks-tól a No air c. dal. Megfáztam, benyeltem valami nyavalyát és legfőbb életcélom ott merül ki, hogy biztosítsak magamnak elég levegőt. Orron át esélytelen, szájon vajmi kevés rá a sansz, így lassan ott tartok, hogy vagy megkérdezek pár békát a kert végében, hogy  hogyan is műveljem…

Pokolbéli kalandjaim IV. – Jeanne D’arc eltaposása

Már a cím sem sejtet túl sok jót, de azért ennek is neki kell futni. Nem annyira, mint vakond a kerti csapnak, de mégis… Tehát ott hagytuk abba, hogy mehetek haza. Ezt a kijelentést követve felhívtam a két legfontosabb személyt az életemben, és közöltem a lelkes szurkolótáborommal FB-n is, hogy másnap szabadulok. Hogy is van…

Pokolbéli kalandjaim III. rész – “Addig használd ki szőkeséged, míg fiatal vagy!”

Elég sok minden kiesett a műtétről 😀 Nem rémlik, hogy felébredtem volna közben, és az sem, hogy fájt volna. Lehet, hogy valamit jól csináltak. Az első emlékképem az utána történtekről, hogy még világos van és fekszem egyedül egy szobában. Jézusom, hol vagyok? Ez valami diliszoba? Csaknem… Kint matatás, élő ember lehet, mert elég gyorsan matat…