Ismét eltelt két hét, ismét VKP! És végre megkaptam a legkönnyebb posztot. Hmmm. Veszélyes dolog ez a kedvencezés! Lehet, hogy kedvenc Rékámnak igaza van és a többi könyvem meg fog sértődni… Nem baj. Íme: Szabó Magda: Abigél Ez a könyv egyszerűen a csúcsok csúcsa. Nem mai darab, nem a chatszerelmek világában játszódik, nincsenek benne Christian-ök…
Az első. Bármiről legyen is szó, az első mindig nagy falat. Az ismeretlentől mindig félünk, és amíg valamit nem próbáltunk, lehet, hogy iszonyatos kételyek gyötörnek majd bennünket. A mai VKP úgy alakult, hogy jó pár első élményről kell/lehet beszámolni. Nézzük, miket is dobott a gép: … szó, amit kimondtam Nincsenek információim. Sajnos a gyermekkorom meglehetősen…
Már napok óta szembejön facebookon kedvenc bloggereimnél, hogy tag meg insta meg ezek mindenféle variációja és végre el is szántam magam, hogy ránézzek, miről van szó. Körülbelül kettő perc telt el, mire eldöntöttem, végigcsinálom (holnap) és újabb harminc másodperc, mire kiderült, hogy még ma. Nézzük hát a kérdéseket! Mi az Instagram felhasználóneved? @suzn7 Itt a…
Komolyan mondom, ez állatkínzás. Kezdjük ott, hogy édesszájú vagyok. Ma még nem ehettem. Holnap sem ehetek, mert tükrözés. És most soroljam fel, hogy mit ennék? A vasszöggel kezdjem, vagy a döglött vakonddal? Mert konkrétan bármit. A napi bevitelem jó pár liter üdítőből állt, merthogy ilyenkor az a megengedett. Meg a hashajtó, natürlich. Valaki megmondaná a…
Bizony, így megy ez bloggeréknél. Az MBBK facebook-csoportunkban elindítottam egy játéknak indult mozgalmat, mely arra próbálta meg felhívni a blogok szerzőinek illetve olvasóinak figyelmét, hogy nem csak az van, amit látunk, amit már ismerünk, mint a tulajdon tenyerünket; hanem azon kívül is létezik világ. Létezik, csak fel kell emelni a segged, mondaná a Kávéhercegnő a.k.a…
Emlékszem a sikítást elfojtó pillanatra, mikor múlt hét csütörtökön közölték velünk, hogy konkrétan mehetünk A Dal stúdiójába, mi több, Gájer Bálint stábtagjaként egész szombaton ott téblábolhatunk az MTVA stúdió épületében… Ott ültem vacsorámra várva a Maricában és csak nyeltem, meg basszusoztam egyfolytában. Mikor a pincércsaj kihozta a hőn áhított carbonárámat, azt hittem, a fejére öntöm:…
Ez a mai képes adag, kicsit megint tematikus lesz. Megint találtam magamnak egy kemény fát, csak épp a fejszémet még mocskosul keresem hozzá. Emlékeztek a legutóbbira? Mentőssuli. Nem volt piskóta. De ami most jön, az maga az önszívatás magasiskolája. Kvázi szó szerint. Mai napon postára adtam a felvi.hu-s hitelesítőmet. Múlt héten pedig az érettségi jelentkezésemet…
Három kívánság? Szerintem mindenki tudja már, hogy telhetetlen vagyok és a háromból kapásból minimum tizenhármat tudnék kreálni vagy pedig inkább azt mondanám, hogy inkább egy se.
Szerintem nem én vagyok az egyetlen, aki napról napra megfogadja, hogy majd ma este/reggel/ebédkor rendbeteszi végre a fészbukját, hogy az ismeretségkötés óta elmeháborodott szelfiegyártó kiscsajt és a politikai babérokra törő salátazabáló szomszédot ne kelljen minden reggel látnia. Mi lesz ezekből a tervekből? Egy nagy semmi, úgy bizony. Valamelyik nap engem úgy elfogott a méreg, hogy…
Legjobb, legolvasottabb, legnézettebb, legizgibb – ki tudja mi a valós indok, de 2014-ben a lentebb felsorolt írásaimat szerettétek leginkább. 5. Gyereked lesz, az ég áldjon meg, örüljél már! – az egészségügy ötven árnyalata Mentős-korszakom tanulságai összegezve a legjobb és legrémisztőbb eseményeket. Soha nem fogom elfelejteni azt az évet, amit mint mentőápoló töltöttem el kórházban, mentőautón,…
Vagy talán a kettő már össze is ért… Nem azokra gondolok elősorban, akik a blog írásából élnek, mert nem biztos, hogy ők ezért élnek. Ott van viszont a többi kishal, akik tényleg apait-anyait beleadnak ebbe a dologba. Hogy miért? Íme, az én 10-es listám róla, amit nem mellesleg házinak is én adtam fel a csoportban: Sokan…
Tudjátok, fogalmam nincs, milyen a szülés, és csak a gondolattól is remeg a térdem, hogy egy nap a kezembe adják majd az én kisbabámat. A következőben leírtakat, mégis ehhez tudom hasonlítani és aki ebben benne van, azt is tudja, miért. Írok már 2007 óta a blogon, de ez anno játék volt csupán. Pár bejegyzés még…
Az első részét eme írománynak még akkor készítettem, mikor a blog épphogy lábra állt, épp kinyitottam a kapukat, és épp kipofoztam annyira, hogy már-már szalonképes legyen a dolog. Kipofoztam, inkább kipofoztuk Ricsivel, a generalok.hu SEO-gurujával, mint azt már említettem volt. Azóta is ő a segítségem és két naponta biztos kap tőlem üzenetet: hú, most látom,…
Múltkor kitaláltam, hogy kezdjük el megismerni egymást a “kis csoportban”, amelyet bloggerek és bloggerinák mentőöveként, fórumaként, színpadaként vagy épp panaszfelületeként hoztam létre. Mikor mire van szükségünk ugyebár… Hirdettem egy játékot, miszerint aki jelentkezik, belekerül egy kalapba – virtuálisan, natürlich – és a random.org segítségével kisorsolunk interjúpárosokat. Az ötlet nagy sikert aratott, jó pár lelkes jelentkező…
Na, most asszem meg lettem fogva. Kis baklövés annyi van, mint a nyű, hiszen sose pofázok azoknak vissza, akiknek annyira érdemes lenne; és sose akkor kussolok, mikor tényleg jó lenne. Voltak téves házszámú randik és rosszul válogatott ruhadarabok és félrenézett hajfestékek. De nagy baklövés talán a suli elcseszése volt. Kit érdekelt annak idején a suli?…