{Vigyázz! Kész! Posztolj!} – 3 kívánság
Három kívánság? Szerintem mindenki tudja már, hogy telhetetlen vagyok és a háromból kapásból minimum tizenhármat tudnék kreálni vagy pedig inkább azt mondanám, hogy inkább egy se.
Három kívánság? Szerintem mindenki tudja már, hogy telhetetlen vagyok és a háromból kapásból minimum tizenhármat tudnék kreálni vagy pedig inkább azt mondanám, hogy inkább egy se.
Szerintem nem én vagyok az egyetlen, aki napról napra megfogadja, hogy majd ma este/reggel/ebédkor rendbeteszi végre a fészbukját, hogy az ismeretségkötés óta elmeháborodott szelfiegyártó kiscsajt és a politikai babérokra törő salátazabáló szomszédot ne kelljen minden reggel látnia. Mi lesz ezekből a tervekből? Egy nagy semmi, úgy bizony. Valamelyik nap engem úgy elfogott a méreg, hogy…
Legjobb, legolvasottabb, legnézettebb, legizgibb – ki tudja mi a valós indok, de 2014-ben a lentebb felsorolt írásaimat szerettétek leginkább. 5. Gyereked lesz, az ég áldjon meg, örüljél már! – az egészségügy ötven árnyalata Mentős-korszakom tanulságai összegezve a legjobb és legrémisztőbb eseményeket. Soha nem fogom elfelejteni azt az évet, amit mint mentőápoló töltöttem el kórházban, mentőautón,…
Vagy talán a kettő már össze is ért… Nem azokra gondolok elősorban, akik a blog írásából élnek, mert nem biztos, hogy ők ezért élnek. Ott van viszont a többi kishal, akik tényleg apait-anyait beleadnak ebbe a dologba. Hogy miért? Íme, az én 10-es listám róla, amit nem mellesleg házinak is én adtam fel a csoportban: Sokan…
Tudjátok, fogalmam nincs, milyen a szülés, és csak a gondolattól is remeg a térdem, hogy egy nap a kezembe adják majd az én kisbabámat. A következőben leírtakat, mégis ehhez tudom hasonlítani és aki ebben benne van, azt is tudja, miért. Írok már 2007 óta a blogon, de ez anno játék volt csupán. Pár bejegyzés még…
Az első részét eme írománynak még akkor készítettem, mikor a blog épphogy lábra állt, épp kinyitottam a kapukat, és épp kipofoztam annyira, hogy már-már szalonképes legyen a dolog. Kipofoztam, inkább kipofoztuk Ricsivel, a generalok.hu SEO-gurujával, mint azt már említettem volt. Azóta is ő a segítségem és két naponta biztos kap tőlem üzenetet: hú, most látom,…
Múltkor kitaláltam, hogy kezdjük el megismerni egymást a “kis csoportban”, amelyet bloggerek és bloggerinák mentőöveként, fórumaként, színpadaként vagy épp panaszfelületeként hoztam létre. Mikor mire van szükségünk ugyebár… Hirdettem egy játékot, miszerint aki jelentkezik, belekerül egy kalapba – virtuálisan, natürlich – és a random.org segítségével kisorsolunk interjúpárosokat. Az ötlet nagy sikert aratott, jó pár lelkes jelentkező…
Na, most asszem meg lettem fogva. Kis baklövés annyi van, mint a nyű, hiszen sose pofázok azoknak vissza, akiknek annyira érdemes lenne; és sose akkor kussolok, mikor tényleg jó lenne. Voltak téves házszámú randik és rosszul válogatott ruhadarabok és félrenézett hajfestékek. De nagy baklövés talán a suli elcseszése volt. Kit érdekelt annak idején a suli?…
El sem tudom mondani, vagyis le sem tudom írni, mennyire vártam már ezt a posztot! Ez a poszt egy nagyon nagy lépés útjelzője, mely csak csupán annyit hirdet, hogy fogtam a sátorfámat és a kis fejszémet belevágtam valami nagyon kemény fába: tárhelyet és domain-t szereztem, és némi nemű segítséggel, de áttelepültem a SAJÁT HONLAPOMRA. Hogy…
Mondhatnàm, hogy egy marketinges számára a november nem édes, és nem más mint zsonglőrködés a szabadidő morzsàkkal; de ez nem lenne más, mint kifogás. Igen Suz’n akkor is, ha a klinikáink száma ekkorra duplikàlta önmagát. Akkor is és mindig is. Be kell ismerned, hogy ez most bukta volt és nem a túrós fajtából. A kihívást…
Blogger vagyok, író, művész! Mikor is posztoltam utoljára? Fél éve! Akkor mi vagy? Szunnyadó vulkán, az. ami lehet, hogy kitör, de eddigi alkotásaidat nézve inkább bizakodjunk a hosszú, békés esztendőkben.
Még csak ismerkedünk, kerülgetem, mint macska a forró kását, de most épp ráeszméltem egy nagyszerű opciójára: lehetőség van a publikációink megjelenítésére. Fogtam hát magam és beemeltem a lovefashion.hu-s és a Vitakinges irományaim egy részét, hiszen ki tudja, ki bukkan épp rá. Íme: Nektek van profilotok? Hogy használjátok? Esetleg tipp vagy trükk, amit érdemes tudnunk? 🙂
Pofám leszakad! Csomó hozzá szólàs, de nuku értesítés! Majd megnézem pc-ről is, de most hányingerrel dacolva is meg kellett a buszról írnom! Csóközön,
Újabb év, újabb Goldenblog! A HVG.hu ismét meghirdette szokásos blogversenyét. Engem pszichológia kategóriában találtok meg. A szavazatokat nagyon köszönöm! http://goldenblog.hu/szavazas.aspx
Tinikorom nagy szerelme, a walkmanem sztárja, akitől az Addicted to music című albumot rongyosra hallgattam, a német DJ, aki zenei személyiségként nem többet tett le az asztalra, mint elvonta figyelmem a futballistákról és részidős tevékenységként ővégette csöpögtettem nyálamat a barátnőm billentyűzetére.
Rókalelkű Toldi ?! Gyerekek, hát nem a Miki volt a patkány! Az a Barátok közt!
Sluszta paszta, nekem az állat a kutya. Nem hal (simogatni se lehet, bazzeg), nem macska (belerúgási kényszert érzek, ha meglátom), és nem madári, akarom írni kanári (nálam többet pofázni úgy sem tud, ahhoz meg nincs jogom, hogy a mindennapi kenyerétől megfosszam). Nem tartok igényt betolakodók társaságára sem, így nem lehet az illető pók, molylepke, szúnyog és betévedt galamb. Madárnak rigó képében a kertemben a helye, póknak az általam nem látogatott részeken, molylepkének meg a szomszéd gardróbjában.
Drága Evelynn White! Egyszerűen és tényként közölhetném Veled, hogy legszívesebben megpofoználak, amiért hosszú, de hosszú ideje megfosztasz azoktól az örömteli kacagós pillanatoktól, mikor közzéteszed a legújabb bejegyzésed, és én pedig egyre csak visítok, míg már a könnyem folyik, és közben kicsit úgy érzem, a sorokat akár én is írhattam volna, de mégis Te írtad és…
Úgy érzem, van egy olyan tagja a blogger társadalmunknak, akit muszáj megmutatnom Nektek. Bár nem csípi a megnevezést, hogy máshogy nevezhetnénk, mikor a számomra legérzelemgazdagabb olvasnivalót szolgáltatja köreinkben?! Bloggerina, kész passz. Méghozzá Ildikó. Mikor a kérdések egy része készült és rájuk vártam a választ, Ő a fogorvosnál ült. Azt mondja soha nem félt tőle. Marha érdekes!…
Újra itt van, újra itt van és nekem már megint azt kell bebizonyítanom, hogy egy született idióta vagyok. És jogos, mert ki az a címeres ökör, aki ország előtt vállalja, hogy leírja a negatív oldalát, hogy aztán a legkedvesebb barátnőjénél kezdve, a párján át, a szomszéd megye újságkihordójáig mindenki az orra alá dörgölje azt innentől…
Oké, nem jó, de lételemem. Mint az már bizonyára többeteknek feltűnt, a blog ismét design váltott. Mindig van valami, ami kiakaszt a régin és akkor elkezdek keresgélni. Aztán ha találok és telepítek, pár hét után jutok csak el oda, hogy eszembe ötlik egy régi widget vagy menüpont, amit az újon pont nem lehet kirakni. Na…
Igazán fantasztikus, hogy pont most kell emlékek közt kotorásznom és nosztalgiáznom, mikor a kedves épp tényleg nyaral, mert épp végre nyár van és kicsit úgy érzem, épp a hashártyámat (peritoneum – még tudom latinul sálálálá) készülök módszeresen felkockázni képzeletbeli késemmel, hiszen az, hogy a gyönyörű közös dolgainkon mélázom, épp ezt az érzetet kelti bennem. Belevágok…
Íme megint elteltek a hetek, jöhetek egy újabb VKP-s poszttal – de nem bánom ám! Mi a fészkes francnak kezd az ember blogba és főleg egy rendszeres posztolós kezdeményezésbe, ha nem döglik bele az írás iránt érzett szenvedélyébe?! Nem is tudom, hol kezdjem?! Beszéljek a velem szemben támasztott előítéletekről vagy inkább a sajátjaimról? Büdös egoista…
A múltkor már megosztottam Veletek, hogy segítettem egy barátomnak blogot indítani, és alig telt el pár hét, jött egy újabb felkérés. Hogy segítsek. Nem tudom elmondani, mennyire örülök, hiszen ez minimum azt jelenti, hogy külső szemlélők szerint is értek hozzá. Szuper! Mostanában belekezdtem egy könyvbe, amely meglehetősen gyakorlatias és egyben szórakoztató is ahhoz, hogy az…
… a WordPress arra való, hogy publikálj, és nem arra, hogy harcolj vele. Akkor árulja el nekem valaki, mit csinálok napok óta… Tudom. Attól, hogy a kacsa nem tud úszni, még nem a víz a hülye. Hanem a szőke.