MBBK_Grafomágia – Kaja(v)iszonyok, avagy a pehelysúlyú zabagép kitálal

Nincs min csodálkozni, elindítottam ezt a bloggereknek szóló kihívást és mi az első téma? Naná, hogy a tányér és ami körötte van. Régen azért lett volna ez, mert küzdelem volt a kaja, most meg a kedvenc hobbim.
Nyilván, aki nem ismeri a háttértörténetet, az nagyokat röhög, mert na persze, neked hobbid a zaba, mikor negyven kiló vagy vaságyastul… Tény, hogy 40 a kilók száma, de vaságy nélkül és voltam 34 is télen, majd’ meg is patkoltam. Szóval ennyit a hízzálmár-ról, oké?
Jelenleg épp ott tartok, hogy a mindent is felfalnám, tök mindegy (szó szerint, mert a tök is jöhet), hogy főzelék, leves, hús vagy épp tészta. Ha finom, falom. A kilóhiány oka betegség, plusz alkatilag sem vagyok vasgyúró, ezért ez a téma különösen érzékeny reakciót vált ki részemről. De mindegy is. Most együnk!
A legújabb érthetetlen dilim a halas vonzódás. Felfoghatatlan. Gyerekként halrudacska, majd hekk és slussz. Aztán jött Z., megszeretette velem a koktélrákot, aztán rákaptam a tonhalkonzervre, a harcsafilére és újabban heti egyszer biztos van hal a tányéromon, gluténmentes halrudacska formájában. Mielőtt elkezdenél nevetni, szólok, ez nem az a darálmányos, sose látott halat műfaj, hanem rendes tőkehalfilé. Szóval ez igazi pálfordulás nálam.
Ha nagyon elgondolkodom, kevés olyan étel van, ami egyáltalán nem. Inkább bizonyos ételcsoportok jönnek szóba.

Tengeri biszbaszok
A ruszli az egyik ilyen. Z. odáig van érte, meg is veszem neki, csak én ne kerüljek a közelébe. Múltkor – konkrétan tegnap – Z. ruszlizott. Rá próbált beszélni, hogy kóstoljam meg. Legalább a hagymát. Na, odáig jutottunk, hogy megnyaltam a hagymát háromszor, mint Chili, mikor új táp kerül elé, aztán a fejemet rázva eltávolodtam a tányértól. Ruszlit nem. Sprotnit sem. Halászlé, polip, kagyló kizárva. Ezek a tengeri francok, amik nemlegesek.

Belsőségek, de csak adott része
Egy-kettő nemeszlekmeg még akad a magyar konyhán is: disznósajt, pacal és herepörkölt.
Z. szerint elég szép hosszú ez a lista, de ezt olyan ember mondja, aki üvölt, ha meghallja a gyümölcsmártás-pirított dara-hús nevű fogást, pedig aztán az még menzán is liebling a nagy többségnek, nem?
A disznósajtos témára visszatérve pedig megveszek a hazai ételekért, mint kolbász, hurka, csülökpörkölt, zúzapörkölt, bármilyen pörkölt,… Még a tojáspörkölt is favorit. Tojáspörkölt, jaja. Életedben nem ettél? Tessék kipróbálni, zseniális.

Alsóörsön, az Új Fogas Büfében kaptam rá a halra – örök hálám érte 🙂

Zöldség, gyümölcs
A fehérrépát nem kedvelem a levesben, ellenben minden más oké akár hagyományos, akár krémség formájában. Gyümölcsből nem jut eszembe egy sem, ami nem esne jól, talán csak a még sosem kóstoltak vannak ezen a soron, de azokat meg valószínűleg nem is ismerem.

A kajálás iránti szenvedélyem olyan szinteken mozog, hogy az hagyján, hogy éjfélkor még eszem, de képes vagyok éjszaka is betámadni a hűtőt, ha arra ébredek, hogy korog a pocak. Afféle rajongásaim vannak, amik ciklikusan ismétlődnek, majd elmúlnak. Néha jön a piritós korszak sonkával, akkor heteken át az minden reggeli. Aztán beüt a lágytojás-láz, majd rámköszönt a zabkása-dili és így tovább. Amikor bent feküdtem karácsony idején a kórházban, a nap 3 fénypontja a reggeli-ebéd-vacsora voltak. Nyilván nem a vérvételek, meg a májbiopszia a várva várt esemény, hanem a kajálási idők. Már messziről kihallottam a kocsizörgést, amin a kaja érkezik, és kezdtem rendezkedni: kisasztal lefertőtlenít, konyharuha, papírtörlő, evőeszköz elő, innivaló kihoz a hűtőből (némely napokon ez negyedórába is telt, mikor 2 tasakos infúzióállványt rángattam-rugdostam magam után – magam előtt. De visszaérkeztem a helyemre, és lám, jött a kaja. Nem mennyei, de tényleg ehető. Nem sok, de sokszor elég, időnként pedig túl sok is. Azok nyilván a legrosszabb napok voltak. A jobb napjaimon utolsó morzsáig tűnt el a kapott adag, plusz amit beküldettem magamnak. Ez kábé megegyezett azzal, aminek itthon is mindig glédában kell állnia, lehetőleg megehetetlen mennyiségben: gépsonka, sajt, margarin.

Nagyon érdekes volt, hogy bár jellemző rám a rákapok valamire és eszem, míg meg nem utálom működés, a kórházban két kaja volt, amivel üldöztek: húsleves és csirkecomb/karaj kombináció. Ez így alapból okés, de mégis kórház, mégse én sütöttem/főztem, szóval hé, elég. A csirkecombból úgy elegem lett, hogy máig nem ettem még – de már incselkedem vele. A karaj kb. két hét itthonlét után felkerült a repertoárra, mint engedélyezett és ajánlott fehérjeforrás. Hurrá! Az enyém nem száraz, puha, és van hozzá kompót mindig, nem hetente egyszer, mint odabent.

Ez a kórház dolog amúgy engem nem az étkeztetéssel rázott meg, mert hiába a sok mendemonda, nekem egész jó sorom volt a veszprémiben és Z. a Kékgolyóban is megfelelően volt tartva. Emlékszem, szám tátva maradt, mikor desszertnek dinnyét is kaptak. Nyilván nem sajnálom én a betegektől, sőt. Annyi szenvedésért, amit kemó alatt túlél az ember, kijár a finomság. Csak tudjuk, hogy ez ritka. Sajnos a kétéves keresztút alatt láttunk ellenpéldát is az étkeztetést illetően, mikor szó szerint ehetetlen volt az étel (másik kórház).

Ha visszaemlékszem a menzás időkre (mindre), vegyes dolgok jutnak eszembe. Az ovinké mennyei volt, akárcsak a fehérvári sulié. Uzsonnára keksz és szeder. Megőrültem, úgy szerettem. Csak májkrémes kenyeret ne adtak volna – azt rühelltem. Ma azt is imádom.
A veszprémi sulijaim horror kajákat adtak, mama inkább nem fizetett, és otthon etetett, abból legalább fogyott egy kicsi részemről. Mikor egyetemista lettem, nem jártam menzára Veszprémben, oda később futkostam be kajáért, és teljesen elégedett voltam. A prímet azonban a METU menza vitte. Még gluténmentes kaja is volt, ráadásul finom. Szóval a közétkeztetés tud jó is lenni, ha akar és ha van rá pénz.

Összességében úgy gondolom, a kaja igazi esemény és ezt nem azért mondom, mert nincs más örömforrásom. Egyszerűen szeretek enni és minden program úgy teljesedik ki, ha van hozzá kajálási opció: ha maga a kajálás vagy a főzés a program, úrég, az a mennyország!

You are invited to the Inlinkz link party!

Click here to enter


 

One thought on “MBBK_Grafomágia – Kaja(v)iszonyok, avagy a pehelysúlyú zabagép kitálal

Hozzászólnál? Itt megteheted :)

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .