Egy életünk van, ebben pedig érdemes olvasni, mondjuk ezt, ni! (Ajánló)

Ez a könyv magától a szerzőpárostól (Csáti Tamás és Hidvégi Anita) került hozzá, és nagyon sajnálom, hogy csak ennyivel később tudok róla itt posztolni, de sajnos az élet kicsit átrendezte a teendőink sorát az elmúlt évben, így a blog és a posztok nagyon, de nagyon hátrasorolódtak. Ezúton is köszönöm ismét az élményt és a türelmet is.

De nézzük, mi is ez a könyv! 

  • Mi legyek, ha nagy leszek?
  • Miként érhetem el a céljaimat, álmaimat?
  • Mi a sikert biztosító foglalkozás számomra?
  • Mi a titka egy életen át tartó boldog házasságnak?
  • Mi az értelme az életemnek?
  • Van-e létezés a halál után?
  • Létezik-e Isten?

Ezekre a kérdésekre kapjuk meg a választ. Utat mutatunk és eszközöket adunk a személyre szabott, sikert biztosító foglalkozás megtalálásához, valamint egy életre szóló boldog, harmonikus pár- és családi kapcsolat kialakításához. Továbbá személyes tapasztalat (halálközeli élmény) és a tudomány segítségével leírjuk, hogy sokkal többek vagyunk, mint aki a tükörben látszik, amikor belenézünk..

Ez a könyv azoknak íródott, akik ezekre a kérdésekre keresik a választ, valamint azoknak, akik ki akarják hozni magukból a legjobbat. Aki már úgy gondolja, hogy megtalálta és megtette, annak nincs szüksége rá. Ajánljuk a könyvet azoknak is, akik valamiért úgy érzik, reményvesztettek, nem tudják, merre induljanak az életükben és hogyan.


Olyan kérdések ezek, amelyek a legtöbbünket foglalkoztatnak, kit rövidebb életszakaszokban, kit pedig egy életen át. Őszintén szólva, amikor kezembe fogtam a kötetet, nem gondoltam, hogy ennyi nehéz kérdés válaszokkal együtt belefér egy ilyen viszonylag vékony kötetbe, de azt kell, hogy mondjam, igen! Nyilván nem túl terjengősek a válaszok, de megfelelő, használható irányt, némi útmutatást adnak, ha ezekben a témákban kívánunk olvasni. Volt, ahol még nagyon olvastam volna a kérdésről, volt, ahol elég volt az adott válasz ahhoz, hogy magam menjek a téma után.

Sajnos, vagy hála Istennek, ezek a dolgok, melyekről a könyv szól, mind-mind közel állnak hozzám, mert bizony egy s máson túlestem 31 éves korom ellenére. Akik olvasnak, tudják, hogy kábé születésem óta érnek olyan tragédiák és sorsfordító események, melyekből kettő is sok egy életre, nekem meg elég hosszú már a listám, de most nem ez a lényeg. A fontos az, hogy számos erőteljes gondolat volt Anitáék könyvében, amelyet magaménak éreztem.

Például:

“Mindig mindennek az a buktatója, hogy mennyi romboló hatású gondolatot engedünk be és meg magunknak. Nem azok a rablók, akik a pénztárcánkat elrabolják, kifosztják, hanem akik az álmainkat, az önbecsülésünket veszik el. Addig kárognak a vészmadarak, hogy a végén kételyek merülnek fel bennünk. 

Tényleg képes vagyok rá? Megvan hozzá a tudásom? Tényleg olyan jó ötlet, mint hiszem? Ha igen, akkor már miért nem csinálták meg?” 

Nesze, nekem. Anno korai életem egyik kifosztója pont az osztályfőnököm volt. Tizenegy éves voltam, akkor kezdtem a nyolcosztályos gimit, ő pedig első perctől kipécézett magának. Hogy ennek mi volt az oka, máig nem tudom, elvégre soha semmit nem ártottam neki. Próbálom úgy felfogni, hogy ő is egy fontos lecke volt az életemben, aki megtanított arra, hogy magamban higgyek és minden mást hagyjak figyelmen kívül (főként a károgókat, ugyebár). Egy nap behívott óra után a szertárba és gyönyörű dolgokról kezdett beszélni. Azzal indított, hogy nem nekem való ez az iskola, sosem fogok leérettségizni. Durva mi? Ez a kisebb ocsmányság. Ezután jött a java! A mamáék nem fiatalok, nem élnek örökké, jobban tenném, ha gyorsan szakmát tanulnék, az kevésbé melós, könnyebb az iskola és akkor akkor se lesz gond, ha magamra maradok… Ezt letolni egy olyan gyerek torkán, aki apa és anya nélkül nőtt fel, alkoholista szülők rémképével, aki alig fogta fel az őt addig nevelő nagynénje (Nagyi) halálát…. Most azzal rémisztgetik, hogy a másik nagynénje (Mama) és a férje (Papus) szintén hamar elhagyják őt és akkor magára marad örökre… Gratulálok, pedagógia, gyermeklélektan csillagos hatos! 

Gondolhatjátok, hogy sírva mentem haza, Mama pedig hallván a történetet felkapta a telefonkönyvet (1999!) és felhívta otthonában a “kedves tanárnőt”, majd megkérte, hogy ne hozza a frászt a gyerekre azzal, hogy ilyenekkel terrorizálja, majd hozzátette, hogy nagyon jól érzi magát és nem óhajt a közeljövőben elhalálozni. Nyilván a vonal túlsó végéről heves hebegés-habogás, majd magyarázkodás jött, de mama ezt rövidre zárta és inkább azzal foglalkozott, hogy engem megnyugtasson. Az incidens után még el is gondolkodtunk a suliváltáson, de aztán maradt minden az eredeti felállásban. Érdekes módon leérettségiztem, jó eredményekkel, sőt azóta diplomám és jó pár nyelvvizsgám is van. Tehát a sikeres oldalról, innen üdvözlök minden károgót.

Ezt a kis sztorit azért osztottam meg, mert elsőként jut eszembe, ha gáncsoskodásról és lelki rablásról meg frusztrációkeltésről esik szó, nem véletlenül.

 
 
 
 
 
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Nyugis vasárnap 🍵 #újolvasmány #moly #lélekgyógyászat #thetahealing #aphrodetetheta #csátitamás #hidvégianita #mutimitolvasol #relax #könyvmoly #bookaddict #bookworms #tealover #tudatosság

Hujber Zsuzsanna⚡Suz’n ⚡HUN (@suzn7) által megosztott bejegyzés,

A könyv azonban számtalan további témát is tárgyal, amivel szintén tudok azonosulni. Ott van például az isteni teremtés fejezete. “Ehhez arra kisgyerekre van szükség, akik annak idején voltunk. Aki hitt mindabban, amit éppen játszott. Akinek nem létezett a lehetetlen, mert a csodák világában élt. Bármire képes volt.” Ebben a részben szó esik Jodáról, Jézusról és még a Mátrixról is, és mindarról, ami valóban ennek létezését bizonyítja. Nyilván tudom, hogy a három nevezettből kettő film, de a filozófiai síkjuk nem véletlen. Komolyan hiszek abban, mi magunk nagyon nagy hányadban felelősei vagyunk a gondolatainknak és az azokból eredő történéseknek. Bevonzás törvénye, teremtő energia, önszuggesztió, hívhatjuk akárhogy, szerintem van létjogosultságuk. Számtalan tény és történet áll rendelkezésünkre, mely azt bizonyítja, hogy az erős hit ereje felbecsülhetetlen, akár negatív, akár pozitív előjelű gondolatokban fürdőzünk. 

A könyvet olvasva engem sok minden elkezdett újfent vagy ismételten foglalkoztatni, és megerősített abban, hogy ez a fajta kutatómunka, mármint hogy a lelkünk és hitünk legmélyebb bugyraiban vájkálunk – akár önállóan, akár segítséggel – rendkívül fontos és célravezető.

Abszolút ajánlom ezt a könyvet és köszönöm Anitának és Tamásnak, hogy elolvashattam. 

A könyv szerzőiről és munkásságukról további olvasnivaló és rendelés itt: Aphrodité Théta

Jó búvárkodást,

suznvilaga

 

 

 

 

Hozzászólnál? Itt megteheted :)

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..