Könnyáztatta mandarin

Gyümölcstortát sütök és közben az emberi agy működésén gondolkodom. Érdekes dolog az agy, meg az emlékezés, meg az egész emberi szervezet. Engem elvarázsol, bele tudok feledkezni mindenféle orvosi leletbe, szakkönyvbe, atlaszba, és ámulva bámulom az erek lefutását a szíven, lábszáron, és iszom magamba az ilyesféle információkat A-tól Z-ig. Bezzeg Z.! Na, ő aztán a világból kifut, mikor élvezettel sóhajtozok ezen témákat hallgatva. Bár néha az én szerveim is lekerülhetnének a porondról! 

Elkészül a piskóta, én meg azon merengek, hogy meddig tart ki az ember emlékezete. Vajon mennyi idő után felejtünk el végleg dolgokat? Mikor felejtjük el az arcot, a hangot, az érintést?

Én soha nem akarok felejteni. Naponta gondolok Rád mamuci, naponta idézek fel egy történetet, és nincs olyan ember ezen a világon, akinek ne próbáltam volna már elmesélni, milyen vagy Te. Mesélek Rólad ismerősnek és idegennek, vicces sztorit és néha egy-egy sírósat, csak az az állandó, hogy én mindig bőgök. Tudom, hogy ne bőgjek, mert te is szeretsz, de tudod, hogy ilyen vagyok… Folynak a könnyeim végig az arcomon, vagy belül zokogok, de nem tudok túllépni azon, hogy már fentről vigyázol rám. Tudom én, hinni akarom, hogy jó neked, együtt vagytok, láttok minket, de nekem ez akkor is piszok nehéz. Önző vagyok, ezt is tudom.

Itt van most ez a torta. Csukott szemmel, a konyhának hátat fordítva  is, olyan piskótát sütök, hogy megszólal, feljön magasra és könnyű, mint az álom. Te sütöttél nekem mindig gyümölcstortát a szülinapomra. Ananásszal. Büszke lennél rám, hogy hogyan, hogy nem, de nekem is megy. Tényleg mocskosul tudok piskótát sütni. Piskótát is, meg minden mást is. Látod, ugye? Most nincs itthon ananász, de van mandarinkonzerv, sok apró, csupasz kis mandaringerezddel.

Egymás után pakolom a kicsiket a vajkrémre, jó közel egymáshoz és képzeld, egyet sem falok fel a konzervdobozból! A fülembe cseng, ahogy mondod:

Na mész ám onnan! A tortára meg mit rakok? Majd ha marad, azt megeheted úgyis.

Szent Ég, minden itt van a fejemben. A mozdulataid, a hangod, a körmöd formája, a hüvelykujjadon beszakadt is, ami sosem nőtt vissza… Semmit sem felejtek el, akkor nem hiába a sok emlékidézés. Itt vagy velem.

A mandarinokra elkészítem a zselatint – képzeld, az is simán megy! – és szép lassan ráfolyatom a tetejére. Jó szorosan vannak a gerezdek, a zselatin pedig összetartja őket. Ők már összetartoznak. Örökre.

Mindig együtt lesznek, míg világ a világ, ahogy Te és én is. Mert bizony jó nagy hülyeség az, amit a sok okos mondogat, hogy könnyebb lesz, ha felejtesz. Én akkor vesznék oda, ha elfelejtenék bármit is. A mi dolgainkat, azt nem lehet csak úgy elfelejteni. Felejteni a rosszat kell. Nekünk történetünk van. És a jó történet, főként ez a történet, sosem ér véget.

Bennem biztosan örökké tart.

Felejthetetlen

suznvilaga

 

One thought on “Könnyáztatta mandarin

Hozzászólnál? Itt megteheted :)

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..