Ezt adta nekem az ötödik Cosmopolitan Blogger Days

Volt már Digital Divas, Blogger Day, nem is tudom kapásból, mi még. A blogvilágnak készült rendezvényen, ami immáron Cosmopolitan Blogger Days, merthogy kétnapos, bizony öt alkalomból négyszer én is megjelentem. A tavalyiról sajnos az egészségi állapotom miatt lemaradtam, és itthon drukkoltam a többieknek. Frászt! Szokásomhoz híven vinnyogtam és szidtam fűt-fát-bokrot, hogy ők ott, én meg itt. Emlékszem, alig mertem instán, meg facebookon mozogni, mert jajj, mit fogok látni… Az idén viszont idén úgy éreztem, ha a fene fenét eszik is, ott leszek, mert ott a helyem. Elmondom, hogy is van ez pontosan.

 

Nézzük a listaszerű érveimet pro és kontra, amiket heteken át gyűjtögettem! #racionálisénhaha

Semmi keresnivalóm ott, mert:

  • nem is blogoltam az elmúlt évben, leszámítva pár brutálisan kiírandó posztot magamból, amik viszont, miért is ne, durván olvasottak voltak
  • nem is neveztem idén – mivel nem blogoltam, mivel kicsi vagyok, mivel úgysincs esélyem, usw., ráadásul mire meggondoltam, és neveztem volna, lejárt a határidő (úgy kell nekem)
  • szégyen ide, szégyen oda, a fent nevezett okokból kicsit kiestem a körforgásból is, és a jelöltek és a nagy nevek egy része egyaránt ismeretlen volt számomra (öregszem is, meg ha nincs időm blogolni, bizony le is maradok, mint a borravaló)
  • még mindig nem vagyok csúcsformában, mi lesz, ha rosszul leszek, nem bírom, sokkot kapok, akármi
  • tömegiszonyom van és introvertált vagyok (ha túl sokáig vagyok túl nyüzsgő társaságban, egyszerűen felrobban az agyam, és ez nem az ott lévők miatt van, hanem mert ilyen a beállítottságom – akik körbevesznek jófejek és imádom őket, ettől függetlenül időnként kedvem lett volna leugrani az üresen tátongó Fradi stadionba, és csak leülni a szögletzászló helyére, szépen, csendben, vagy bezárkózni a wc-be, végszükség esetén)

Miért kell mégis ott lennem?

    • baromira nem bírom ki, ha nem lehetek ott, egyszerűen ilyen az énem másik felének természete, az exhibicionista oroszlán nem akar itthon ülni a seggén
    • sokan már előre jelezték, hogy nagyon szeretnének velem találkozni, ami gondolhatod, hogy mennyire jólesik, mikor reggel üzenet fogad, hogy végre találkozunk, illetve este az utolsó hozzászólás az, hogy vadászni fognak rám, mert velem mindenképp össze akarnak futni… <3 elmondhatatlan és köszönöm
    • a Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Közössége anyucijaként 😀 kutyakötelességem ott lenni, annál is inkább, mert csomóan itt manifesztálódnak évről-évre és annyi tartalmas eszmecsere (online) után végre élőszóban is egymásra kattanhatunk
    • tanulnom kell, be kell hoznom a lemaradást, képbe kell kerülnöm
    • ebből írom a szakdogámat (A blogoszféra szereplőinek lehetőségei itthon és külföldön)
    • az MBBK kapcsán elég intenzív kommunikációt folytattam a szervezőkkel, így az a hihetetlen élmény várt, hogy élőben is megismerhetem végre Sabján Johannát (Cosmo főszerkesztőjét), Jónás Petrát (aki elő is adott insta témában), Steiner Kristófot (ő vezényelte le ismét a rendezvényt a színpadon), ráadásul végre összeszedtem a bátorságom és szóba elegyedtem Oravecz Nórával és Takács Norie-val is. Évek óta bakancslistán voltak bátorság kategóriában, de sosem mertem lépni. Na idén, mindent borítottam és lám lám, egyikőjük se hajtott el, hogy mégis mit képzelek…

Szóval volt érvlista innen is, onnan is, de nem bírtam nem elmenni és bizony cseppet sem bántam meg. Pénteken délelőtt utaztunk fel Veszprémből Natussshka-val és kicsit őszintén szólva baljós volt a helyzet. A buszutat végighisztiztuk és méltatlankodtuk, még jó, hogy nem az eredeti terv szerint zajlott a napunk (reggel Frida Kahlo kiállítás, aztán CBD) – mert tuti kikészültünk volna. Mondom, így is nyüszögtünk rendületlenül, főleg mikor a Groupama Arénát kerülgettük hol innen, hol onnan és a Fradi sast már ujjongva köszöntöttem, de blogger rendezvénynek még nyoma sem volt… Tájékozódni meg nem tudok, nyilván.

Szóval odaértünk, egyben, kicsit sem rendben, úgy néztem ki, mint a tépett csuri, és feszengtem, mint az állat. Tök feleslegesen persze, de ez akkor nem csengett le az agyamba, csak a frusztrált énem bökdösött belülről, hogy nézzek a lábam elé, mert itt fogok pofára vágódni, aztán meglesz az insta story két hétre…

Szerencsémre persze semmi ilyesmi nem történt, aztán lassan feloldódtam, mint nescafé a forró vízben, és belevágtunk az ismerkedésbe – barátkozásba – okosodásba, attól függően, hogy kivel milyen szinten voltunk kapcsolatilag és szenzációsan éreztem magam. Készültek fotók, rengeteget beszéltünk, elmélkedtünk, tervezgettünk, kooperációk is alakultak és őszintén mondom, nagyon jó volt a hangulatom a fáradság ellenére.

A péntek félnapos volta miatt kaja gyanánt süti volt (gluténérzékenyként bukta), én meg nem bírtam kivonni magam a forgalomból és lemenni a ruhatárba a kajámért, amit gondosan elcipeltem magammal, inkább éheztem. I D I Ó T A S Á G tudom. Szóval este hétkor már rendesen kezdtem cidrizni az üres gyomrom miatt, és miután Steiner Kristófot elcsíptem egy képre, futólépésben indultunk a szállásunkra.

Airbn-t találtunk, egy török testvérpár fogadott be minket az Erzsébet körúton és csak szuperlatívuszokban tudok róluk beszélni. Tiptop lakás, gangos igazi pesti feeling, és olyan rend és tisztaság, hogy a légy, ha lett volna, tuti hasraesik helyettem is úton-útfélen. Maximálisan elégedettek voltunk velük, azt hiszem legközelebb is foglalok náluk, ha úgy alakul.

Innen már csomagokat lehajítva, tényleg futva kerestük a kajáldákat és egy nagyon klassz sörözőben kötöttünk ki. A Grand Kakas-ban mennyei vacsit kaptam mindenféle szájhúzogatás nélkül, amiért van pofám érdeklődni az ételek gluténtartalmát illetően. Olyan kedvesen és udvariasan bántak velünk, hogy csak ámultunk vacsoratársaimmal Rékával és Natival 🙂

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

HAB-os pillanatok 😊 #bloggerdays2018 #cosmopolitanhungary #cosmopolitanbloggerdays2018 #habfurdoblog #suznvilaga #barátság #smiles

Hujber Zsuzsanna⚡Suz’n (@suzn7) által megosztott bejegyzés,


Miután jó alaposan kidumáltuk magunkat és mindhárman jobbnak láttuk a pihenést – bár reggelig is ellettünk volna, ha másnap nem kell formában lenni – elindultunk haza. Mi a foglalt szállásunkra, Réka pedig az ismerőséhez. Nem mi lettünk volna, ha nem dumálunk még éjfélig, de utána egyikőnket sem kellett ringatni, és a nap fénypontjait kiemelve, pár instastory feltöltés után reggel hétig nyugodtan szunyáltunk.

A második nap őskáosszal indult, a pénztáros a sparban anyázott, a metró nem járt, csak a harmadik pótlóbuszra fértünk fel, a jegyem eltűnt az automatában, de csak megérkeztünk időben és az elsők között vágódtunk be a fodrászok és a sminkesek székeibe, hogy minden klappoljon a nap folyamán. Hétközben álmodni sem mer az ember lánya olyan megjelenésről, mint, amit ott varázsoltak nekünk. Ezúton köszönöm Kustos Orsolya Amandának a parádés sminket és a kollégáinak az egész napos rendelkezésünkre állást.

Kíváncsi vagy az összes rendezvényen készült képemre?
További képek @suzn7 instagram fókuszában CBD ’18 néven!

Amikor épp nem a standokon próbálgattunk, fotózkodtunk, nem kávéztunk és nem a xixo üdítőit döntöttük befele, előadásokon is részt vehettünk, illetve előzetes regisztráció után ki-ki különböző workshopokra is beengedést nyert. A Samsungos videós és a Viszkok Fruzsi féle bullet journalos ülések abszolút telitalálatok voltak nálam, kicsit megint löktek rajtam a videózás felé, illetve a Fruzsi által kigondolt bujo kiváló alapja lesz a 2019-es hiperintenzív blogos működésemnek. Köszönöm 🙂

Előadáson mindösszesen hármon figyeltem 100%-osan, Petra és a két Nóri totál levett a lábamról.

  • Sztorizzam, mutassam vagy írjam? – Social dilemma az online világban (Jónás Petra senior account manager, Well PR)
  • Zárt csoportok ereje a Facebookon – Elég pár ezer ember, hogy nagyot szóljon egy márka? (Oravecz Nóra – énmárka- és storytelling stratéga)
  • Videós 1×1 – Készítéstől az értékesítésig (Takács Nóra – műsorvezető, szépségszakértő)

Aztán mondanom nem kell, megvolt a díjátadó is, amelyről a Samsung workshop miatt lemaradtam… 🙁 Sajnáltam, mert akármennyire elcsúsztam ami a naprakész tudásomat illeti, jó lett volna látni a sok örömkönnyet és ujjongást… Ezúton is gratulálok a nyerteseknek:

Szóval összességében azt kell, hogy mondjam, én továbbra is imádom ezt a közeget, és ahogy Kristóf nyilatkozott a színpadon az MBBK-ról (miszerint az a második családja), abszolúte igazat adok neki. Az MBBK és alapból a bloggerek, legyenek ám kicsik, vagy gigasztárok milliós követőtáborokkal, mégiscsak egy közösség és mindnyájan összetartozunk. Én legalábbis remélem.

 Elolvadtam tegnap reggel, mikor közölték velem, hogy van gluténmentes szendvics is, és bizony igazán finomak is voltak. Nagyszerű teákat ittam, kedvemre kóstolgattam, bár az orromra koppintottak, mikor citromot mertem kérni, merthogy a ceyloni teakúltúrába nem tartozik bele. De a Suz’n félébe meg igen, bakker.

A workshopok és a jelöltbővítések nagyon jó újítások, csak a csúszásra kell nagyon vigyázni, illetve arra, hogy a díjátadóval ne ütközzön emiatt, mert ott őszintén szólva kissé csalódtam, hogy lemaradok…

A helyszín szerintem most igazán eltalált méretű, nekem a szívem is hevesebben dobog, hiszen szeretem a focit és régen nagy fradi-fan voltam, viszont a standokról átjövő háttérzaj a közönség hátsó soraiban elég erőteljes. Ezt leszámítva, tényleg imádtam <3

Köszönöm, hogy ismét volt, köszönöm, ha jövőre is lesz és bízom benne, hogy mások is annyira élvezték, mint én.

Neked mik a tapasztalataid? Hogy érezted magad?

suznvilaga

 

 

 

 

Te mit gondolsz?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..