Alattomos moly vadászatra indul, avagy a betűbuzeráns szőke nő könyvtári kalandjai

A betűzabálási kényszereimről több szó esett már itt, mint az étkezési szokásaimról, pedig Crohnos és gluténbajos egyénként ez is igencsak adja magát. Persze, ami késik, nem múlik, nemsokára jön eme témákban is a posztdömping. Amiről viszont most picit még mesélni akarok, az a könyves-könyvtáros dilim. Múltkor pedzegettem, de van még mit taglalni.

Tegnap voltam könyvtárban. Már nagyon hiányzott, vágytam vissza, újabb köteteket akarok, még, még, még… Aztán el is jutottam. Listával érkeztem, még a pontos feltalálási helyük is kinyomoztam, gyors és hatékony akartam lenni.

Tök mindegy, csak betű legyen… <3

Nem tudom, hogy a kölcsönzési kvótát emelték-e meg, figyelmetlen volt a könyvtárosnő, vagy én voltam ennyire szimpi és/vagy ránézésre is veszett könyvmoly; de 10 kötettel és diadalittas pofával távoztam az épületből.

Már a gyűjtögetés során érveket és alibiket versenyeztettem fejben, mert bizony tudatában voltam annak, hogy az olvasórészlegre való belépés előtt 3 kötetet meghosszabbítattam a 8-ból, így a szorongatott héttel együtt pont 10 darab lesz a nevemen.

Az idős néni legyen, kérlek, kérlek… – ő mindig ad többet, mert “tudom, maga rendesen vissza is hozza” – mondta egyszer.

Hát nem ő volt. Középkorú, szigorúnak tűnő, szabályokat betartó asszonyság, az épület pedig visszhangzott a kisiskolások csapatától, akik épp a távozáshoz álltak sorba. Hátha ez kapóra jön nekem, nagy a zsivaj, nem figyel majd annyira… Ennyi gyerek után örülni fog, ha egy flottul, simán megy, két kis srác mögött be is állok a sorba.

Egyszer csak felpattan a másik könyvtárosnő, és odalép. Nyúl a kezem felé,  elragadva a zsákmányom.

Hadd maradjon mind,  kérlek, kérlek. Ne kelljen választanom, mind kell. – sugallom felé a szememmel, de közben próbálok nagyon ártatlan fejet vágni, aki mit sem sejt a limitekről, határokról, nyakatekert szabályokról.

Tuti bukta. Gyártom a hihetőnek gondolt kifogásokat, somolygok, sompolygok, aztán a nagy mindenfelé pislogásban arra eszmélek, hogy a következő mondat üti meg a fülem: “Akkor április 25-dike lesz az új határidő!”

Hű, én ujjongani tudnék, akkor nem kell visszaadni, választani, lesz német könyv, lesz Szentesi (tegnapról mára kiolvastam), lesz kínai étrend, és jöhet a vállalkozósdi.

Egyszerűen és kényelmesen megszakadhatok a 10 kötetes szatyrom alatt, amit ezúttal busszal fogok Csopakig cígölni.

Hát akkor jobb kar emel, vállveregetés indul: szöszi, te megint alakítottál!

#egyetnyikkanszhazafelebizonyistenfelpofozlak

(A könyvtár engem mindig megihlet, Z. előtt konkrétan behaluztam egy herceget magamnak két könyvespolc közé… A sztori itt.)

blog suznvilaga

 

 

 

 

 

Te mit gondolsz?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..