Oups, ez most nagyon betalált!

Még a sötét téli hónapokban kaptam egy csodálatos csomagot a Reálszisztéma Dabasi Nyomda jóvoltából. Mikor Mariann megkeresett a felkéréssel, hogy volna-e kedvem megismerkedni Oups-szal, a kis földönkívülivel, őszinte leszek, magasra szaladt a szemöldököm. Az oké, hogy sok mindenben ufónak tartom magam, de alapvetően semmilyen vonzalmat nem táplálok a földönkívüliek iránt. Engem E.T sem tudott lenyűgözni  – egészen pontosan esélyt sem adtam neki. Hiába gigacuki, meg hiperédi. Valamiért mégis igent mondtam az ajánlatra, bár rettegtem mélyen legbelül, hogy engem ez az ufonauta sem fog megvenni…

 

Aztán mégis. Kilóra. Emlékszem, a csomag érkezésére, épp dokihoz készültünk. Először én mentem a hülye receptekért a humándokihoz, aztán indultunk Siófokra Chili úrfival, mert bizony nála is jöttek a gondok. Full nyamvadt voltam és ingerült, még a pakk sem tudott átbillenteni, pedig imádom az “érkezés pillanatát”. Aztán a könyveket a rengeteg gyógyszerrel együtt elpakoltam félre, és csak terveztem, terveztem, hogy leülök és megismerkedem velük. Nos, azt hiszem, ezek a könyvek pontosan tudták, hogy mikor kell “jönniük”. A napokban vettem kézbe őket és egyértelműen bombasikert váltottak ki bennem. Megpróbálom összefoglalni a varázserejüket ebben a posztban.

A történet, mint már említettem, egy földönkívüliről szól, aki a Szívbolygón él, ám szívesen tölti idejét a Föld lakóinak megfigyelésével. Távcsövén át vizsgálódik, majd úgy dönt, személyesen is felkeres minket, mert olyan kérdések foglalkoztatják, melyeket nem bír megérteni. Van egy gyönyörű bolygónk, teli csodával, itt vagyunk egymásnak és mégis káosz az életünk. Küzdünk, elégedetlenkedünk, kesergünk és úgy telnek napjaink, hogy belesavanyodunk a problémákba, miközben a csodák és az élmények egymást érik mellettünk – csak nem vesszük észre.

Aktuálisabb nem is lehetne, nem igaz?

Jó nagy pofon ez a könyvsorozat, melyet igazán A kis herceg sztorijához tudok hasonlítani. Bűbájos mondanivaló (Kurt Hörtenhuber) és mesés illusztrációk (Conny Wolf). Zabálnivaló, komolyan mondom. Most, hogy magamba szívtam a négy kis kötet üzenetét, olyan, mintha bedrogoztam volna jóságporral. Az egy dolog, hogy kint ülök a mesekertemben és ott klampírozok a netbook-on, de teljesen átitatta az agyamat a pozitív energia. Lehet, hogy nem kellett volna annyit szimatolnom a könyvecskéket? 🙂

Oups története egyszerűen zseniális hatást gyakorol szerintem mindenkire, aki a közelébe kerül, szóval szerintem nagy tételben kellene osztogatni a Tesco akciónapjának kezdetén, hogy a sok felpörgött, irigy és mohó emberke lehiggadjon és értékelje, ami jut és ne törjön ki parasztlázadás, ha elfogy az akciós csirkeszárny.

Újat nem mondanak a kötetek, csak olyasmit, amiről hajlamosak vagyunk elfeledkezni: arról mesél Oups az embereknek, hogy mennyire fontos meglátnunk a szépet, még az apróságokban is. Ott van például a bogarak esete. Akrobatikus ügyességgel haladnak a fűszálak között, szárnyuk csillog, és némelyik még dalol is – mit látunk mi ebből? Semmit. Dolgunk van, rohanni kell, pénz kell, eredmény kell.Ha ezekre a pirinyó dolgokra, mint a szivárvány színei, az eső dallama, vagy egy finom kávé ízére jobban figyelnénk, sokkal előrébb járnánk.

Nem lennénk betegek, mert a szívünkhöz eljutna a szükséges vitamin, a hála és az elégedettség – nem lenne annyi rémes kórság, ami a testünket zabálná. Idealista hülyeségnek hangzik? Pedig nem az. Annyi lenne a teendőnk, hogy odafigyelünk egymásra, és a szeretet segítségével ezer meg egy probléma nem is létezne. Nem kell ehhez Oups, és más ufók sem. Csak nekünk kellene nyitni végre a jó felé…

Nehéz, tudom. Én is küzdök vele nap, mint nap. Biztos vagyok benne, egészen bizonyos, hogy a lelki tényezők vastagon belekarcolják a betegséget a testünkbe. Kínlódok a pajzsmirigyemmel, a hormonrendszerem egy kész bolondok háza, de dolgozom az ügyön.

Szerencsés vagyok, mert itthonról dolgozom, a főnököm pedig egy csoda – főnökként, emberként, lélekként és barátként is. Az hagyján, hogy figyelembe veszi a sivákolásomat, mikor nem érzem jól magam, de folyamatosan tanít és gyógyít is. Az utóbbi hetekben hálalistát irat velem, hogy átbillentsen a nehéz időszakon. Olyan ez, mint a 100 boldog nap kihívás, amit újra akarok kezdeni és végre akarok hajtani. Mindennap 3 dolgot megírok emailben esténként, ami jó érzéseket váltott ki bennem. Jó, mert tudatossá tesz és jó, mert amikor az ember lánya kicsit bezápulna a fizikális tünetek hatására, jön ez a finom pozitív permet és máris jobb a dolog érzete.

Hiába mész drága wellness szállóba, ha nem tudsz kikapcsolni, élvezni a pillanatot – pénzkidobás az egész. Egy fikarcnyit sem fog segíteni a masszázs, mert a görcsöt te magad hozod létre újra meg újra…

Oups négy kötetben mesél nekünk a világunk csodáiról, és tényleg iszonyú hatással van a lélekre: szinte úgy hat, mint valami szuperfelszívódású vitamin komplex. Feltölt energiával és finom is egyszerre. Szóval ez egy csodaízű rágótabletta, ami mindenkinek a kedvenc ízében áll rendelkezésre.

Nagyon hálás vagyok a szerzőnek és a kiadónak, hogy hozzám is eljutott a könyv, mert pontosan azokat a dolgokat teszi az orrom elé, amiket most az Élet tanít nekem:

  • a szeretet ereje
  • a barátok fontossága
  • az élmények értékelése
  • a siker útjának megbecsülése és nem a pénz hajszolása
  •  az egészséges önzés, a magunkra szánt idő és “ajándék”, amit egy-egy találkozó, jó könyv, finom falat adhat.

Engem tényleg kilóra megvett Oups, hiába kapálóztam eleinte ellene, és szerintem Téged is simán elvarázsol, ha összefutsz vele.

Ezen az oldalon pedig a könyveken kívül egy csomó cukiságot be lehet szerezni 🙂

blog suznvilaga

 
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  

Mit gondolsz erről?