{Vigyázz! Kész! Posztolj!} – Képtelen fogadalmak

Új év, új poszt, újra VKP! Számodra ismeretlen a Vigyázz! Kész! Posztolj! – mozgalom? Nem hiszem el! Na, mindegy is, itt mindent megtudhatsz róla. Olvasóként is kiváló szórakozást nyújt, bloggerként meg isteni móka. Szóval, hajrá!

A VKP legnagyobb ‘újdonsága’ az, hogy már nem csak simán témák vannak, hanem Hónap Bloggere és az általa javasolt gondolatmeneten megyünk végig adott fordulóban. Nem tudom, de engem valami szuper érzés tölt el így, hiszen 2017-et úgy kezdeni, hogy kapásból kisorsolnak, több, mint pozitív! De nézzük is meg, milyen a viszonyom a fogadalmakkal…

Alapvetően nem zárkózom el a fogadalomtételtől, de nem is görcsölök rajta (lehet, hogy kéne, több eredménye lenne?), – nem rágom már novemberben a ceruzám végét, hogy mire esküdjek fel szilveszter éjjelén. Idén például annyit “ígértem magamnak”, hogy odafigyelek a konyhára és nem hagyom halmozódni a mosogatnivalót, hogy később órákba teljen elhárítani a káoszt; illetve egy kevésbé konkrét célkitűzést tettem: SORREND. 

Sorrendre van szükségem, azért, hogy ne vesszek el a teendőkben, ne szúrjak ki magammal és azért, mert eddig nagyon,de nagyon rosszul csináltam. Nem volt sorrend, nem volt nem és mindig mindenkinek igent mondtam, még akkor is, mikor bent üvöltött egy hang…
Aztán mikor már besokalltam, azt toltam félre, akit nem kellett volna. Nem ugrottam fel Papushoz, nem csináltam meg vacsira a nagyon kívánt kaját, nem mentünk Z-vel sétálni, vagy épp Chili nem kapott elég figyelmet… Mert elvitte egy másnak írt beadandó, egy érdektalálkozó (nem én mentem érdekből, én kellettem – én meg mentem), vagy egyszerűen nem jutott már idő rá a 24-órás napban. Csak pakoltuk Z-vel a teendőkből a tornyot, egyiket a másik után végeztük ki, aztán oda jutottunk, hogy konkrétan olyan pofon jött a sorstól, akinek elege lett a halmozásból, hogy még mindig szédülök – meg sántítok bele. Ha a teendőzsonglőrködési erőfeszítéseim sikerrel járnak és végre megírom, mert helyet csinálok az évbúcsúztató posztocskámnak, akkor elmesélem pár napon belül, mi is volt és hogyan. 

Addig maradjunk annyiban, hogy nem vagyok híve a nagyon nagy fogadalmaknak, inkább kívánok magamnak egy-két jó dolgot beteljesülésre, meg sorra veszem, hogy mit kell tudatosan elkerülni, de nincs nagyeskü, hogy fogyok (főleg hogy 18(!) kilót kellene összeszednem nyárig) vagy, hogy nem halogatom az intézni valókat, hogy aztán két napig sírjak, ha valamelyik tervbe hiba csúszik. Van csapásirány, vannak tervek, de ennyi. Nem görcsölök és nem feszengek feleslegesen, inkább igyekszem a helyzetekből a legtöbbet kikanyarítani.

Ha valaha úgy alakulna,hogy mégis merev szabályokat állítok fel – akár újév, akár más apropóból – van néhány dolog, amire semmi pénzért nem lehetne rávenni. 

Kalóriaszámolás és ésszerű étkezés

A zabálás – bár jelenleg zörögnek a csontjaim – tabu. Nem korlátozhat senki abban, hogy akár hajnal kettőkor felkeljek egy melegszendvicsért, hogy reggelire főtt krumplit egyek, tojok rá, hogy a tojás állítólag egészségtelen heti 2-3 darabnál nagyobb dózisban és így tovább. Mértékkel minden kell, főleg nekem, és ha olyanom van, hogy 3 napon keresztül a sült hús tesz boldoggá kenyérrel és savanyúsággal, akkor nem érdekel, hogy milyen magas a főzelékek vitamintartalma, húst eszem hússal…  A kaja kérdés nálam kardinális. Ha nem kell, nem eszem, de ha éhes leszek és nem kapok,jön a világ vége.Nesze neked, bélbetegség. 

Teljes betűmegvonás – könyv és újságvásárlás

Bár hegyekben állnak az olvasásra váró magazinok és jó pár köteten sem jutottam még túl, de ha látok valami szellemi csemegét, a birtoklási vágyam felbugyog és muszáj vagyok megkaparintani. Nyilván itt is ésszerű keretek között lavírozok, nem az utolsó kenyérre való fillért tapsikolom el, de ha ott az új szívdobogást fokozó betűhalmaz – lecsapok.

Ezek azok a dolgok, amiből nem tudok és nem is nagyon akarnék engedni, így aztán annyira bolond sem vagyok, hogy fogadkozzam az elkerülésükre 🙂

Nálatok van fogadalom akár év végén, akár menet közben?

blog suznvilaga

 

 

Mit gondolsz erről?