Pink vasárnap – ilyen volt a Blogger Day

Már vannak, akik el is felejtették a vasárnapi rendezvényt. Mások már a helyszínről posztoltak róla. Én meg most szerda magasságában kapálózom, hogy elmondjam, számomra milyen volt a Cosmopolitan Blogger Day.

Nos. A dologhoz tudni kell, hogy ez volt a negyedik alkalom, a negyedik év, hogy felmentem Budapestre azért, hogy előadásokat hallgathassak meg a blogolásról és az ahhoz szorosan, már-már elválaszthatatlanul hozzátartozó egyebekről, mint videózás, instagram, jogvédelem és hasonlók.

Alapvetően a Cosmopolitan, mint márka és a lánykori nevén Digital Divas címzetű rendezvény is egyfajta klikk: nagyjából mindenkinek a fejében él egy kép a Cosmo lányról ugyebár. Ugyeee?

Kinek ilyen, kinek olyan. Kicsit olyan ez, mint Carrie Bradshaw. Pár millió nő rajong érte, míg a többi a falra mászik a neve hallatán is.

suznvilaga blogger day

Kinek ikon, kinek fúúúj 🙂

Nyilván a dolog nem ennyire fekete vagy épp fehér, de maga a “skatulya” létezik (némelyek örömére, másoknak bánatára, na). Igazából szerintem a Cosmo lány se nem a divatmaca baromi nagy sikerekkel a háta mögött, se nem a magatehetetlen, ostoba flitterlány. Sőt! Nem is minden Cosmo lány szereti a flittert! Meg a vásárlást sem. Szeretik/szeretjük a jó falatokat, a vicces és helyes pasikat, imádnak/imádunk csinosak lenni, de egyáltalán nem biztos, hogy annyira nagy az arcuk/arcunk bármire is, mint egy Cosmo-lány ellenes valaki azt alapból gondolná. Épp ellenkezőleg!

 Az újság, maga a Cosmopolitan magazin, ami megint jó alaposan megosztja a népet, inkább hogy mankó a mindennapokhoz. Nem minden csajszi, és nem minden nő tudja ösztönből, hogy mi áll jól akár ruha, akár smink terén. Nem tudhatjuk azt sem még 17, de talán 24, és 35 évesen sem, hogy mégis, hogy a fenében kell bevágódni a főnöknél… Hogy mit akar a pasi? Na, azt 87 évesen se fogod megérteni, maximum felhagysz a fejtegetéssel 😀 Oké, nem ennyire rémes, de az űrtechnológia meg az atomfizika néha több szálon érthető, mint a hímnem, úgy zusammen. Szóval a magazin ezekben segít hónapról-hónapra a célcsoportnak. És nyilvánvaló, hogy nem mindenki célcsoport, így nem is felel meg mindenkinek.

De az a nő, aki épp tudatlan a randis testbeszédet illetően, vagy még eddig kevésbé merészkedett a szexuális élet vadabb – kinek mi – vizeire, annak pont szuper olvasmány lehet a Cosmo. Szóval mondhatjuk, hogy liba-lap, meg pi**a-képző olvasmány, de igenis van létjogosultsága, akár a Kiskegyednek, a Nimród vadászújságnak, a Nemzeti Sportnak, a Tattoo Magazinnak vagy épp a Blikknek. Mindenkit más érdekel, más szinten, más hangvételben. Egyikünket lázba hozzák a ruhák, másikunkat a tőzsdehírek. Így szép az élet, nem? Akinek komoly cikkek kellenek, az olvashat HVG-t. Meg Elle-t például, ha a hangvétel a baj, de a női témák felé húz.

Bár most azt gondolhatjátok, hogy itt pofázok már másfél órája tök hülyeségekről, ahelyett, hogy a rendezvényről beszélnék, írnék, szerintem ez szorosan a tárgyhoz tartozott. ráadásul ezek a gondolatok igen rég itt motoszkáltak bennem, csak nem született róla poszt és a szezonértékelőbe se került bele…

Digital Divasból Blogger Day

Az is szembetűnő volt például, hogy most, hogy már nem Digital Divas, hanem Blogger Day, mennyivel több például a pasi! Volt, aki munkájából kifolyólag jött, más ki tudja mennyi könyörgés vagy kényszer hatására – de kísérőként. Az tuti, hogy le a kalappal előttük, mert én oda egész zicher, hogy nem vinném el Z.-t. 10 perc után saját magam küldeném el kávézni, mert feszélyezne, hogy halálosan nem tudom lekötni. Ha filmből időnként olyanba futunk bele, aminél érzem, hogy nem nyert, inkább kikapcsolom, mert nem tudom én sem élvezni onnantól, hogy a mocorgása rávilágít, nem hatja meg a téma…
A webes, blogos dolgok háttere akkor sem nagyon mozgatja meg, ha én beszélek róla, és egyáltalán a blogokhoz is annyi köze van, mint nekem az algatechnológiájához. Hmm, ez kamu, én 4 év múltán abban már eléggé otthon vagyok 😀

Na szóval, a lényeges változás egyrészt, hogy több a férfi. A személyzet és műsorvezetők közt is, illetve a nézőtéren is. Mikor odaértünk Ágival és Sárával az volt az első, ami szembetűnt: mennyi pasi. Hé,és milyen “szépek”! Pasik a beléptetésnél, a ruhatárban, az ajtóknál, hmm – dicséretes! Már itt elégedetten bólogattunk, aztán betrappoltunk, ahová nem szabad.

Vagyis beengedtek minket a srácok, utána meg utánuk jött egy szigorú hölgyemény, hogy hát a fiúk elszúrták, még nincs bejövetel. Aha. És pisilni? Azt elmehetünk? Kísérettel. Hát jó. Mire végeztünk, már a fele társaság bent volt, addigra szabad lett a pálya, így nyilván minket sem toloncoltak ki… Sőt, a csaj el is tűnt.

suznvilaga blogger day

Itt már szabad volt a bejárás. Bezzeg előtte!

Jöttek-mentek az emberek, voltak ismerős arcok, csak épp a súgógépem, Nati hiányzott. Ő most nem tudott jönni, így elmaradt a megszokott párbeszédünk:

Ott van Rozi!

– Milyen Rozi?

– Tudod, aki a Mézes mesék blogot írja…

– ???

– Ő írja a vicces sztorikat a piacról…

– Ja, megvan!

Hát így szoktunk mi Natival körözni a blogger dayeken… Ő egy két lábon járó bloggerlista, míg én képtelen vagyok túl sok bloggert-blogot-arcot megjegyezni és összetartani. Mert hagyján, hogy tudok neveket. Blogokat. Arcokat. De azok valami őrült mixben állnak össze a fejemben… Igen, elég szégyen ez az MBBK-ra nézve, de eskü, igyekszem!

Tehát Ágiékkal karöltve elkezdtük felderíteni a helyszínt, meg a pultokat, hogy még az előadások előtt gyorsan magunkba tömjünk valamit. Isteni kínálat volt péksütiből, dzsúzokból (kíváncsi lennék, melyik mi volt az én “remélem, hogy ez narancs” levemen túl…), kávéból és Somersby-ből. Azért éhgyomorra nyilván nem azzal kezdtünk…

Viszont blogger dayen mi más is előzhette volna meg a reggelit, mint egy gyors sztárfotó:

suznvilaga blogger day

Sárával együtt utaztunk fel Veszprémből, Ágit pedig a Délin csíptük el 🙂

suznvilaga blogger day

A valószínűleg narancs dzsúz, isteni volt és jéghideg. Szerintem tíz lement volna belőle, de megálljt parancsoltam a gigámnak és csak kettőt döntöttem be 🙂 A péksütik szintén mennyeiek voltak, főként az a nem tudom mivel díszített…

 Nagy örömmel konstatáltuk, hogy tavallyal ellentétben, idén vannak ülőalkalmatosságok is, így egy kényelmes fotelbe lehuppanva habzsoltuk a sütiket. A szemem mindeközben folyamatosan a bejáratot pásztázta, ugyanis Rékáék még nem érkeztek meg. Végül már Steiner Kristóf szólt ránk, hogy induljunk befelé, mert bizony kezdetét veszik az előadások, méghozzá az alábbi menetben:

Ne pislogj! Mire kinyitod a szemed, már késő!
Heal Edina (a Google Magyarország vezetője)
Mire kattan a Z generáció? A bloggerek jelentősége és szerepe a szépség világában
Majoros Evelin (a L’Oréal média- és digitális igazgatója)
Tibi Atya Mémgyára
Tóth Máté (Tibi Atya)
Valósítsd meg az álmod – legyél Te is főállású YouTuber!
Farkas Dániel (Star Network – YouTube szakértő)
A videózás művészete
Csorba Anita (inspiraciok.hu) / Csizmadia Gabriella / Kőnig Anna (Follow Anna)
Hogyan kommunikálj a követőiddel?
Iszak Eszter / Szabó Zoltán (index.hu) / Varjasi Viktor (24.hu)
Omnichannel Marketing – Így népszerűsítsd a blogod 2016-ban
Herr Mónika (a Deichmann marketingvezetője)
Freebooting – Hogyan védd a tartalmat az online tolvajoktól?
Dr. Csécsei Roland (jogász)
Hogyan tűnj ki a bloggertársadalomból?
Faix Csaba (a Prezi kommunikációs vezetője)
Blog = Pénz? Hogyan értékesítsd a blogodat profi eszközökkel?
Rusvai Richárd (a CM Sales digitális értékesítési- és fejlesztési vezetője)
Hogyan értékesítsd a blogodat? Milyen felületekre van szükséged?
Dobó Ági (IgazAnya) / Dobó Maitz Petra (Bouvet) / Vrábel Krisztina (Dolce Vita, 160 G)
Hogyan használd a különböző social felületeket egyszerre, de mégis másképp?
Viszkok Fruzsina és Király Viktor
A tökéletes ételfotó!
Sass Dani (Együtt egy asztalnál – gasztro bloggere) / Kapolka Ágnes (Food Stylist) / Kenyeres Tamás(a Samsung termékmenedzsere)
Hogyan maradj hiteles a különböző social felületeken?
Fluor Tomi
#InstaKarrier Így profitálj az Instagram profilodból
Steiner Kristóf
aaaa 
Mire kettőt pislogtam, az előadások meg is kezdődtek, de elég nagy riadalom ült ki a fejemre, ugyanis függvényekről kezdtünk beszélni. Hé, én itt egy szőke csaj vagyok, alig bírtam bevonszolni magam a kinti társaságból, most komolyan kussolnom kell és függvényezünk? Sajnos ez az előadás nekem kezdésnek kicsit erős volt, abból a szempontból, hogy túlságosan szárazon próbált amúgy valószínűleg hasznos tényeket közölni. Nincs baj az adatokkal, az agyammal sem, de az biztos, hogy ez nem a legjobb kezdés volt… Ráadásul idén nem volt jegyzettömb – én meg nem hoztam, mivel tavaly volt…Ahh….
 a
Aztán persze jobbnál jobb előadások következtek, Kristóf, mint műsorvezető zseniális volt és Tibi atya lelepleződésekor már elég vígan voltunk. Ti tudtátok, hogy ki áll Tibi atya mögött? Szerintem sokan meglepődtünk:
suznvilaga blogger day

Íme, Tibi atya személyesen!

Amúgy bár mémet kevesebbet használunk mi nők, azért ez is jó kis előadás volt. Máté igazán hozta a formáját, pont ugyanolyan szórakoztatóan adott elő, mint amennyire engem személy szerint a legtöbb Tibi atyás poén elviháncoltat. Még akkor is, ha jó pár átvett…

suznvilaga blogger day

Dicsértessék 😀

A videós és Youtube-os előadások is kellően lazák, ám ezzel együtt informatívak voltak, bár továbbra sincs merszem belefogni egy videóba, egyre okosabb leszek elméleti síkon… Csorba Aniták és FollowAnnák után valahogy béna nyúlnak érzem magam és eszem ágában sincs csatornába vágni a miniatűr fejszémet.

Főleg, ha belegondolok, hogy hogy futottam neki a rendezvénynek. Mivel nem éreztem túl jól magam az utóbbi hetekben – erről később -, még az sem volt bizonyos szombatig, hogy megyek. Vasárnap hajnalban ültem az ágy szélén és filóztam:

suznvilaga blogger day

Menjek? Vagy maradjak?Túlélem? Vagy ott fogok megdögleni?

Aztán végül kőkeményen rávilágítottam magamnak a valóságra: az elmúlt pár hónapban végighánytam Veszprém megyét. Nyilvánosan. Lettem rosszul boltban, otthon, utcán, ahol tetszik. Olyan könnyen dobom ki a taccsot, hogy utána már fel sem tűnik senkinek, hogy valamit csináltam előtte. Na ja. Ez egy. Aztán. Igazából ha nem megyek el, két héten át fogom a beszámolókat kerülgetni, majd három hónapon át átkozni magam, hogy miért is voltam nyúlbéla és maradtam itthon. Ja, esetleg mert annyira fáj a lábam, mint egy hatszáz éves teknősbékának… Jogos.

Na így veszekedtem magammal, de végül küzdelmesen nekiindultam Budapestnek. Fel is értünk, ott is voltam. Miért veszekszem hát most magammal? Hát persze, hogy van rá okom ismét! Heteken keresztül beszélgettem facebookon Sabján Johannával, a Cosmo főszerkesztőjével, nyereményjátékot is szerveztünk az MBBK tagjainak, alig vártam, hogy találkozzunk. Erre mit csinálok? Nem merek odamenni hozzá. Nem félszből, inkább megint a rossz közérzetem miatt. Annyira nem éreztem magam 100%-osan, de még 60%-osan sem, hogy ha lehetett, inkább csendben ücsörögtem. Nem jellemző, mi? 🙂 Az egóm elment szabira, és elvitte az életkedvemet is magával. Nesze neked, Cosmo lány!

Hát mostanában ez van. Gyógyszerekkel tele a táskám, és eskü a 87 éves papusom gyorsabban mássza meg a harmadikat, mint én. Nekem kell hozzá 10 perc és 5 megállás. Így is az ájulás kerülget, mire felérek.

A helyzet szar, de lehetne szarabb is, és már kifelé jövök – remélem – belőle. A gatyáimból mindenesetre kifelé tartok, mert a 15 kilós fogyás után nem sok cucc bír megfeszülni a deszka seggemen…

suznvilaga blogger day

Az MBBK egy része, akiket sikerült akkor és ott összehozni 🙂 Forrás: Habfürdő Blog

Persze nem Blogger Day a Blogger Day díjátadó nélkül sem, amit még ebéd előtt vezényeltek le Johannáék…

Mint minden évben, idén is volt szavazás szakmai zsűri által és közönség kedvenc kapcsán is, s nekem megint fáj a szívem, mert nem azok kapták a díjakat, akik szerintem megérdemelnék, de persze ez a dolog sosem fog mindenkinek tetszeni, mindenki pedig nem nyerhet…

A nyerteseknek ezúton is gratulálok:

Visszatérve az előadókra és az előadásokra, kicsit hiányoltam a mélységet, hogy igazán belemenjünk például az apró trükkökbe, szakmai tudnivalókba… Nyilván, ez a rendezvény inkább kapcsolatépítés és szórakozás, mintsem marketing konferencia, de a marketng konferenciákon meg sosem esik szó a blogokról, így olyan csalódott vagyok. Se itt, se ott nincsenek meg a válaszok, az indítványok, hogy pl. milyen felületen fuss neki a blogolásnak, hogyan tudsz hirdetni, stb.

Viszont egészen mélyen érintettük idén is a jogvédelmet! Gondolnátok, hogy csomó Cosmo lány a szünetben arról beszél, hogy Dr. Csécsei Rolandot akarja már hallani és a jogi előadást? Eskü, ha Ryan Gosling lett volna beígérve, akkor se lett volna ilyen várakozás! Na jó, talán. De Roland tényleg nagyon hasznos dolgokról beszélt, és egészen biztosan pár blogger átállt a jó oldalra, már ami a letöltéseket illeti.

dsc_0332

Copycats – haha 😀

Engem Faix Csaba Prezis előadása is elvarázsolt, pedig nem ez volt az első tőle sem, amit végighallgattam. Érthető volt, adott új tudást és jó volt az előadásmód is. Bár ez a három tényező általánosságban hibázik az előadásoknál, itt kettő általában megjelent mindenkinél – akit hallottam.

suznvilaga blogger day

Réka férje, István szuper fotót csinált rólunk 🙂

Ugyanis nem voltam végig jelen. Viszkok Fruzsi és Király Viktor után akármennyire fájt a szívem, fel kellett állnom és el kellett oldalognom, hacsak nem akartam az éjszakában megérkezni az otthonomba, pedig Fluor Tomira és Kristófra is igen kíváncsi voltam, lettem volna… Bár a szokásos Cosmo-búcsúajándék jó volt, még így is maradt egy kis szívfájdalom a korai távozásom kapcsán.

Hazafelé

Abban ugye a reggeli  induláskor is halálbiztos voltam, hogy nem fogok két órát bumlizni a vonaton vissza, hanem eljövök Oszkárral, tényleg csak a mikor volt kérdés. Bár nagyon szerettem volna a konf végéig húzni, és úgy jönni autóval, később láthatólag nem volt fuvar. Végül ez a hatórás összejött és sikerült fél kilencre beesnem otthon az ajtón, Z. és Chili legnagyobb örömére. Az sofőröm utastársam rendkívül jófej volt, szuperül is vezetett, úgyhogy a hazaút is volt olyan kellemes, mint a konferencia maga.

Ami még a naphoz tartozik

Még bent ültem az előadásokon, mikor Z. az alábbi üzenetet küldte Messengeren:

suznvilaga blogger day

Idesüss anya, apától milyen ajcsit kaptam, mert soká magamra hagytatok!

Hát igen. Másfél napot egyedül volt a kis szőrcsomónk, így Z. úgy gondolta kijár neki az extra kényeztetés. Kapott egy kaparót, meg egész este rajtunk hempereghetett…

Mikor én hazaértem, áttelepedett rám és a mellkasomon folytatta a szunyálást…

Összességében a Blogger Day

Szuper volt, még azt is leszámítva, hogy eléggé savanyú uborka üzemmódban nyomattam a félsz miatt.

Az előadások összességében igényesek, jók voltak. A szünetekben falatkák és innivaló várt bennünket, az ebéd pedig egyszerűen mennyei volt. Kacsacombot ettem krumplipürével és oda meg vissza voltam tőle, olyan jó volt. tényleg.

Ami tavaly óta javult: volt ülőhely is, viszont messze nem elég. A kaják inkább rendes ültetett étkezéshez valóak, viszont elég sokan állva kényszerültek nekilátni a húsoknak, leveseknek…

A főétel után a sütiket speciel már nem mertem megrizikózni, mert tényleg nem akartam rosszul lenni idő előtt, de valószínűleg azok is jófélék voltak – ha visszaemlékszem a morzsahegyekre, amik utánuk maradtak. Viszont az italok kapcsán kiakadtam. Szerettem volna inni valamit a jó falatok után, lehetőség szerint hideget, de nem volt. Volt már megmelegedett ásványvíz egy-két üveggel, kávé, meg Somersby, amit nem mertem bevállalni a gyógyszerek végett. Elvileg valamikor volt limonádé is, amiből “majd hoznak még”… Hát jó. Csalódottan ültem vissza, s lesben vártam a tele kancsókra. Mikor az egyik pincérnél felfedeztem őket, mint egy éheztetett kopó,úgy eredtem utána…Tavaly volt víz, kávé, üdítő, mindenki talált magának folyadékpótlási lehetőséget, ezúttal ez kicsit el lett kalkulálva. Mindegy…

Jövőre

Egészen biztosan ott leszek, nagyon, de nagyon aktívan fogok jönni-menni és minden standot végigjárok – idén ugyanis ez is elmaradt…

Ti voltatok? Hogy éreztétek magatokat?

blog suznvilaga

 

 

 

 

 

FACEBOOK | INSTAGRAM | GOOGLE+ | LINKEDIN | PINTEREST

 

One comment

  1. Vereb Károly says:

    Tetszetős beszámoló volt, köszönjük! Utólag engem is érdekelt volna, de a Cosmopolitan neve után úgy voltam vele, hogy ez inkább nőneműeknek szól (bocs, de volt már részem olyan megalázó élményben, amikor a kizárólag női résztvevők félhangos, becsmérlő megjegyzései még a kezdés előtt távozásra késztettek egy előadásról – apropó: “nő/férfi” témában, egyházi személy tolmácsolásában…). A szervezés kicsit fura, pl. “a zül(l)őhelyek” vonatkozásában, de ne legyünk telhetetlenek. Viszont ne hibáztasd magad, hogy nem bírtad végigülni (pláne ilyen körülmények között)! Nemrég jómagam is részt vettem egy egész napos szubkulturális előadás-sorozaton puszta érdeklődőként, de az utolsó kettő előtt elfogyott az erőm. És én sem mertem nagyon szólni senkihez, a végére odalátogató, engem elkerülő ismerősöm hasonló benyomásokkal távozott…

     

Mit gondolsz erről?