Ez történt… – 2016 NYÁR

Már régóta érlelődik bennem a döntés, hogy kellene valamilyen áthidaló megoldás az egyáltalán nem írok, mert nincs időm és az írnék, de annyi minden történt, hogy nem tudom, hogyan sűrítsem egy posztba – közé. Ismerős az érzés, mikor a bejegyzések táján körbenézve 5 befejezetlen poszt csücsül két közölt között? Nos, nekem talán az életben és a 2007-es blogindulás óta nem volt annyi piszkozatom egy kupacban, mint ezen a nyáron… 

Akartam írni erről is, meg arról is, de aztán jött valami nagy durranás és bizony volt, hogy a durranás akkora volt, hogy még bejegyzés sem lett belőle… Nagyon nem csípem az ilyet, de végigolvasva a posztot, talán én is elhiszem végre magamnak, hogy amit lehetett, azt teljesítettem és igazán nem hagytam ki semmi olyat, ami miatt megállna az élet. Tehát ez az új rovat, ami egyrészt visszaemlékezés, másrészt bizonyíték; nem kevesebbet próbál meg, mint összefoglalni mindazt, amit itt nem írtam le, Facebookon nem közöltem, és még Instán sem osztottam meg. Onlány vagyok bakker, ami nem kerül megosztásra, az talán tényleg mese habbal… De nézzük is az első szezonértékelőmet!

Munka

A munka nyáron brutális fordulatszámon pörgött, mostanra ki is csinált. Tudom, ez őrült nagy hiba, de Füred meg a turisztikai egyesület és azon túl a Tourinform iroda, ahol zizegtem, ezzel jár. Vagy csinálod, vagy mehetsz… Olyan szinten beállt a szervezetem a 9-19-ig munkaidőre, hogy az hagyján hogy visszatérve a back office-ba négy után hazatérve lerogyok a kanapéra és merengek. Most én előbb eljöttem? Vagy mi van? Ja, nem te dilis, csak már vége… Fura érzés, hogy (eddig még tudtam) tudok olvasni, ahogy betűz(ött) a nap az ablakokon – lassan már sötét lesz mire hazaérek -, laza kényelemmel hétre meleg vacsorát rittyentek… Bár ez a rész hét után is megvolt. Nem számított, hogy este nyolc, vagy épp tizenegy volt, én ha rám jött a kavirnyászhatnék, hát bizony kavirnyásztam, mert ez kapcsol ki. No, bizony, volt is miről kikapcsolni. Az hagyján, hogy háromnegyed kilenckor már rád törik az ajtót, hogy accomodation, only one night, tonight (egy éjszaka, szállás, aznapra), és te kilenckor nyitsz, mindezt főszezonban várják tőled… Ha azt mertem mondani, hogy az Anna-bál estéjén Füreden nincs szabad hely, akkor vagy pofánröhögtek/hülyének néztek/kishíjján megvertek, de olyannal nemigen találkoztam, aki azt mondta volna: “Ja, igen, elismerem, én voltam a farok, amiért nyár közepén a Balatonhoz kisgyerekke(!!!!), foglalás nélkül elindultam, és ráadásul egyéjszakát akarok, köszönöm azért a tájékoztatást.”  Ilyen talán kettő volt a több ezer közt, aki megfordult nálunk.

150217-angry-hotel-guest

Olyan akadt, aki borravalót hagyott, olyan is volt, aki félórával a távozása után visszatért egy tábla csokival, meg olyan is, aki úgy rám vágta az ajtót, hogy majdnem kiment belőle az üveg… Szóval volt ilyen is, és olyan is. Ami negatív hozománya a szezonnak, hogy annyira begyorsultam, hogy nem bírok olvasni, mert úgy érzem, hogy megőrülök. Egy helyben vagyok, kuss, és nyugi – eddig imádtam, kellene is, de valahogy  nem esik jól. Ebből még ki kell gyógyulnom, mielőtt gond lesz és megsértődnek a könyveim…

frogs-897387_1280

Apró örömök

Kismillió bloggernél látom, hogy rendkívül tudatosan vezeti a kis listát, amit egyesek hálálandónak, mások szerencsének, megint mások pedig adománynak éreznek. Az én boldogságmorzsáim ezen a nyáron a következők voltak, tényleg csak nagy vonalakban, és csak egy-néhány közülük:

  • a saját kert élménye, a látszólag minden percben virágzó rózsáimmal – annyit, de annyit hallgattam annak idején mamámtól, hogy milyen gyönyörűek a kertünk virágai, s lám, rá sem bagóztam… Ma meg megveszekedetten és már már alélve bámulom őket a teraszról, vagy sétálok be közéjük és egyre csak sóhajtozom.
  • az a délután melyen a triumvirátusom két gyerkőccel, kiegészülve, de újra összeállt.
  • reggeli, az ezer éve nem láttam, de ott folytatjuk, ahol abbahagytuk – barátnőmmel. Csak pár százszor hangzott el közbevetésként, hogy “várj, én erről lemaradtam, mi van?”
  • az első zuhanyzás Csopakon, miután ádáz csatározásokat követően bekötötték a gázt.
  • kimenni a kertbe és fáról enni a gyümölcsöt – a figyelmetlenségből adódó kukacbaharapás nem a pozitív oldalt erősíti
  • kilépni a kertbe fűnyírás után – bár a területet nem gyep, főként nem pázsit fedi, de maradjunk annyiban, hogy zöld, s hellyel-közzel még puha is.
  • a teraszon elköltött reggelik/ebédek/vacsorák íze – hihetetlen, mennyivel finomabb még a zacskós leves is, a grillezett husikról meg kukoricacsövekről ne is beszéljünk!
  • napfelkelte a hálószobánk ablakából és a református templom éjszakai díszkivilágítása esténként ugyaninnen…

Mondhatom úgy is, hogy ez a nyár a nagy változások ideje volt: albérletből, lakásból kiköltöztünk sajátba, ráadásul családi házba. Eddig ketten voltunk, aztán hipp-hopp kibővültünk és lett egy új családtagunk Chili személyében. Na, ha a dobozok nem csináltak elég felfordulást, ő gondoskodik róla, hogy el ne aludjunk az esti filmen 🙂 Mindezek ellenére, vagy pont emiatt, imádjuk őt!

Sikerélmény

Ezen most ki fogtok akadni, de leírom. A rántott leves. A világ legegyszerűbb levese, mondjuk az egyik legfinomabb is, amit jó néhányszor próbáltam már reprodukálni, de nem ment. No, végre sikerült! Olyannyira jó lett, hogy jó párszor újra nekiszaladtam, hol daragaluskával, hol pirított zsemlekockákkal, hol tojással (rongyos leves, nyamiii), és iszonyúan belaktunk belőle. Tudom, hogy ez a kaja a megosztók közé tartozik, hiszen a legtöbben ettük menzán is, de emlékeim szerint nekem ott sem akadt vele gondom, mamám meg olyan finomat főzött, hogy jajj, még mindig könnybe lábad a szemem tőle. A legeslegnagyobb dilim ezzel kapcsolatban a tejföl. Mert hát miért ne kéne nekem még egy hülye leves kapcsán is dilijeimnek lenni? Az hagyján, hogy anélkül rá sem nézek, de mindig utólag kell a forró levesbe kerülnie. Imádom mikor a hideg tejföldarabkák keverednek a forró, köményes levessel. Ja, igen! Köményből is jól odasózok neki 😀

Kedvenc könyv

Bár elég kevés időm volt a rengeteg teendő miatt olvasni, azért hébe-hóba belemásztam pár kötetbe. Nem hiszitek el, de miután rábukkantam, kétszázadszorra is muszáj voltam kiolvasni tinikorom rongyosra forgatott kedvencét, a Szöszit Gergely Mártától. Vashiányos szőke, morgós, sovány – bakker, mintha rólam szólna! tök mindegy, hányadik alkalom, bár kívülről fújom, kihagyhatatlan!

covers_136248

Lecke

Megtanulni a dolgokat letojni. A lecke még nem kész, sajnos kishíjján az egészségemmel fizettem meg a tanulópénzt, ugyanis egyes örülöttem mozgó emberek megbetegítettek. Ne úgy értsétek, hogy letüsszentettek és én is náthás lettem… Szó szerint kifeküdtem tőlük. Sok volt a negatív energia, a stressz és a hajtás, és erről szól a következő Márai szemelvény is. Tudom, hogy igaz, de az alkalmazása nagyon nehéz. Egyszerűen a Crohnom, mint betegség is erről szól…

Túl sok hülyeség akaszt meg, aztán azokon rágódok, rágódok, mert nem bírom megemészteni…

Idézet

“Vannak gyógyíthatatlanul sérült emberek, kiket a kapzsiság, a hiúság és az irigység oly mélyen megfertőzött, hogy nincs semmiféle mód reá, megközelíteni és megengesztelni beteg lelküket. Ezeket szánjad, de kerüljed. Nincs az a nagylelkű cselekedet, önzetlen magatartás, bátor és nemes közeledés, ami segíthet ez embereken. Különösképpen az irigység kínozza ez embereket. Epét hánynak, álmukban felordítanak, hánykolódnak vackukon, mint a nyavalyatörősök, habot köpnek, ha azt látják, hogy valaki munkával vagy a kegyes sors jóindulatával szerzett, elért valamit az életben. Betegek ezek, fertőző betegek. Kerüld a társaságukat, ne hidd, hogy érvelés, bizonyítás valaha is meggyőzheti őket. Mintha a leprásnak akarnád bizonyítani, hogy az egészségesek bűntelenek és ártatlanok! Nem hiszi el. Ha feltárod előttük betegségük igazi okát, meggyűlölnek. Ha érzéseikre akarsz hatni, fütyköst ragadnak. Oly mélyen élnek indulataikban, mint a száműzött sorsában: nem ismernek más megoldást, csak a bosszút. Ne alkudozz velük, kerüld el őket, s viseld el létezésüket a földön, mint egy sorscsapást.” (Márai Sándor)

Kedvenc dal 

Mondhatni a nyár himnusza:

Kedvenc film

Ha őszinte akarok lenni, szerintem a költözés kezdete óta nem volt film, amit egyben láttam volna, mert a rengeteg meló következtében mindenen elaludtam – vagy épp Chili tombolt a tévé előtt, illetve előfordult, hogy a dobozkupacoktól nem látszódott a képernyő :O

southpaw-1024x1024-best-movies-of-2015-movie-rachel-mcadams-jake-6770

A Southpaw (Mélyütés) Rachel McAdams-szel és Jake Gyllenhaal-lal a főszerepben nem volt egy laza menet – 2 részletben láttam -, de nagyon tetszett. Z. mondjuk más véleményen volt az enyémhez képest, mikor én a pártját fogtam a csókának, de pont ezt szeretem kettőnkben. Mindig mutat egy másik nézőpontot… A Mélyütés egy jó kis dráma, ami bemutat hibákat, kisiklásokat és Hollywoodról lévén szó, talpraállást és happy befejezést is…

Instagramon történt

Chili jött, látott és kvázi kifúrt a fiókomból. Nem akarok az a lány lenni, akinek a macskáról szól az instája pedig jó úton haladsz, baszd meg Nagyon nem egyszerű visszafogni magam, és félek, már így is sok a kis gingercatből, de annyira cuki, hogy nem bírom megállni… :O

Aki viszont érdeklődik a szőrcsomó iránt, az #suznschili hashtag alatt megtalálja a gigagombócról szóló posztokat 🙂

kepkivagas

Pinterest kedvencek

Szerintem kevés olyan ember – főként – blogger él ezen a bolygón, aki ha egyszer kinyitotta a Pinterest végtelen tárházát, ne ragadt volna bele végérvényesen… Tök mindegy, hogy lakberendezési mániában szenvedsz, hobbiács vagy, vagy éppen autóbuzi, egészen tuti, hogy addiktívan hat rád is az oldal. A pénztárca vonalát inkább ne feszegessük, mert az “ugyan miért kell az neked annyira?” kérdésre szerintem nem csak én feleltem már “mert pinteresten láttam”-mal… No komment.

3846eda6df061ea6491520bd295fc248

Költözés után semmi meglepő nincs abban a tábláid felett átveszi a lakberendezési őrület az irányítást. Egyszerűen jó inspirálódni és ötletelni a gép előtt, és néha bizony megoldatlannak hitt helyzetekből is kimászunk a pinek segítségével…

37c32695c0404f81095d7b429d69fbdd

Mikor ezt a fekhelyet kiszúrtam, még nem volt Chili, fogalmam nincs milyen harcot kellene vívnom a helyért…:

4c3f9ce0e4a9e99275314337c6fcda6e

A kertészeti pinek pedig sok segítséget nyújtanak, ha épp elakadok a növény-nyelvezet dekódolásában:

f70979614423206623083500c43d473b

Szeretek jó előre ráhangolódni a következő időszakra, ez a kép pedig teljes megnyugvással tölt el, főleg, hogy HP újraolvasási terveket szövögetek…:

9a811aca1fbe38bdaf80be9fbb3d2395

Mióta rászoktam a műkörmözésre (saját körömre épített géllakk), hónapról hónapra vívom a harcomat önmagammal, hogy mi legyen a következő. Szőkenősen hangzik, de ez van.

45a29355377f08970efbecc7fe362000

Nem, nem volt lánykérés, de attól én még tervezgethetek… Igaz Habfürdő Réka? 😀

b9bf4687da35d6e4886ab9ce7dea997e

966786f0c77954630a7e6c2faca3d0cc

És vannak dolgok, amik örök érvényűek, mint például Romy Schneider, akit az idő múlásával csak egyre jobban csodálok:

6b8cbad5c81052fcee350bb053864fcd

Bár elég nagy húszabáló vagyok, kacérkodom a salikkal is, főleg nyár derekán, és mint keveset fogyasztó, nem is vagyok a téma szakértője. Ez a kép viszont sokat lendít a saját röghöz kötött koncepcióimon (“a paradicsomot ne sajnáld ki, mert megöllek”):

5d6dd72ae6b590f775a6958eb13eadf4

Folyattuk a nyálunkat, ettünk, ittunk, térjünk rá a blogger világ történéseire, mert bizony ott nyáron is zajlik az élet.

Kedvenc blogposzt

Fogalmam nincs, mióta követem már Dr. Vörös Anna blogját, de arra határozottan emlékszem, hogy a babahír kapcsán ugrálni kezdtem a székemen. Nem tehetek róla, imádom a témát, és ez a poszt különösen megérintett. Ha érdekel, mennyire más minden, ha saját magadról és  jelen esetben a saját kisbabádról van szó, ajánlom az Anyukám átka című írást. Amúgy a picurkák azóta már megszülettek 🙂

Blogos felfedezettem

Bár Deák-Ember Ágnest már ismerem személyesen is a bloggertalálkozónak köszönhetően, őszintén megmondva, korábban keveset, szinte alig olvastam tőle. Aztán jött A poszt, melyen elolvadtam és ottmaradtam. Ugye nem baj? 🙂

Ezt történt az MBBK*-ban:

Na, most kicsit bajban vagyok. Mivel október van, mire befejezem ezt a posztot, nincsenek egzakt számadataim a létszámunk változásáról. Nem is a számviteli főiskola ez, úgyhogy nem gond, de az egészen tuti, hogy túlléptük az 1500 tagot!

Brutális szám!

Még brutálisabb, hogy ekkor már nagyban törtem a fejem/fejünk a következő kezdeményezéseken és már akkor is fix volt, hogy lesz NAP BLOGGERE újra! A játék nagyban zajlik, jelentkezni még ér, kérdezni meg pláne!

Zárszó

Nagyjából első nekifutásra így tudom összefoglalni ezt a 2016-os nyári időszakot. A poszt formulájában biztos vagyok, hogy lesznek még változások, de a lényeg, hogy ezentúl minden évszakhoz – minimum – kötődni fog egy összefoglaló.

Remélem jól szórakoztatok és velem tartatok legközelebb is! 🙂

blog suznvilaga

FACEBOOK | INSTAGRAM | GOOGLE+ | LINKEDIN | PINTEREST

*Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Közössége

 

6 comments

  1. Vereb Károly says:

    Jó újra hallani (olvasni) felőled. Bár időnként jelentkeztél posztokkal, ha jól emlékszem, igaz, itt mind azt írtad le, amivel nem jelentkeztél. Némiképp én is hasonlóképp éltem meg az idei nyarat. A munkát illetően mondhatnám, hogy vigyázz magadra, de tudjuk, hogy manapság az egészséged érdekli a legkevésbé a munkáltatót. Nem azért, mert olyan ember, akiről Márai ír, hanem a megélhetésünk kényszerít a hajtásra. Szükségképp a testünk is benyújtja a számlát előbb-utóbb. Most én is hasonlóképp vagyok. Egyébként az az idézet megborzongatott, van, akire ráismertem benne. Kosztolányi írta az édesapjáról, hogy az emberi gonoszság mindig elkeserítette őt, de azért sosem mondott rosszat senkire. (Legalábbis nem későbbi író fia füle hallatára.) Engem inkább megrémít az ilyen, az erkölcsi vészfék, az önmaga felülvizsgálatának teljes hiánya. Abban nem értek egyet, hogy szánni kell őket (bár én is szoktam). Kerülni, azt igen, mert megtorolni nem tudod (egy belevaló Jakey Gyllenhaal-os pofonnal sem), de megfejteni felesleges őket. A többi érdekes témához érdemben nem tudok mit szólni, vagy inkább egy egész posztnyit írhatnék hozzájuk, úgyhogy a következőig itt el is köszönök! (Ja: és persze azért vigyázz magadra, szeretnénk még tőled olvasni!) 🙂

     
    1. Suz'n ( User Karma: 0 ) says:

      Köszönöm, Karesz 🙂 Nagyon igyekeztem, hogy ne essek az ismétlés hibájába, így is vannak témáim, amik túl sokszor vannak a porondon… Igyekszem gyakrabban jelentkezni, lehetőleg érdekfeszítő témákkal, hogy biztosan visszatérj Te is, más is 😉

       

Mit gondolsz erről?