Vigyázz, kész, posztolj! – Kötelező olvasmány? Ne már!

Biztosan így állt hozzá a többség a sulis olvasnivalókhoz, mert ki szeretné azt módfelett, amit kell? Ha azt mondták volna, el ne merd olvasni, tutti bőszen rágtuk át volna magunkat a köteteken – de úgy, hogy muszáj, na neee.

Mondjuk mint általában mindenből, én annak idején ebből is messze kilógtam: szerettem olvasni, jobban, mint bármi mást, és bizony néha még a muszájkönyv is kedvemre való volt. Mielőtt azonban kikiáltanátok full strébernek, elárulok valamit. Könyvmolyság ide, vagy oda,bizony én is kaptam karót irodalomból, méghozzá két ötössel társítva. Volt egy úgynevezett dolgozatfüzetünk, amibe az ilyen fogalmazós dolgokat írtuk, a tanár hazavitte, aztán visszahozta: esetünkben egy szép nagy kapával. Tudtam én, hogy legjobb esetben is kettes, mert a Kőszívű ember fiaival sosem jutottam túl a farkasos részen, azt viszont elolvastam tán háromszor is, bár tény, hogy a 3 megadott témacím közül egyikhez sem passzolt (ennek ellenére, mintha belevittem volna :D).

Eljött aztán a nagy pillanat, megjelent a tanárnő a füzetekkel, én meg tudtam, hogy aznap nemhogy meccset meg filmet nem nézhetek a tévében, de talán vacsorát sem kapok. Ó, baszki, ez a köcsög Baradlay népség! Csessze meg Jókai is, minek kellett ilyen uncsi – 14 évesen ugyankit érdekelt? – írni! Könnyen volt az, akinek esetleg megvolt fejben a sztori, de én még arra se bírtam rávenni magam, hogy valami rövidített esszét elolvassak róla. Papával ölre menő vitáink voltak a könyv nagyszerűségéről, s emlékszem, próbáltam is előrevetíteni, hogy úgy írok belőle dolgozatot, hogy lövésem nincs az egészről. Nem is az a gond, hogy én tudtam, de sajnos ez a tanárnak is átjött. Valószínű, hogy a második mondatból levágta, hogy közelébe se mentem a csodaolvasmánynak, de még talán azt is érezte, hányszor vágtam földhöz a kötetet – én, a könyvmoly, érted!

Durci voltam, ha valami nagyon nem hatott meg...

Durci voltam, ha valami nagyon nem hatott meg…

El is kezdte kiosztani a füzeteket, voltak sóhajok, meg ujjongások, én meg hát vártam az elkerülhetetlent. A hármas osztályzat meg is érkezett. Tartalom, helyesírás, külalak. Egyik kedvenc osztálytársam rögtön sziszegni is kezdett, érdeklődvén az érdemjegyeim után, én meg szép tagoltan mutattam az ujjaimon: egy, öt, öt. Csak nézett értetlenül. Én újramutattam: egy, öt, öt. Széttárta a karját, ránézett a saját füzetére, beazonosította a sorrendet: tartalom egy, helyesírás öt, külalak öt – “baszdmegzsuzsika”, csapott a homlokára. Én meg csak kínomban röhögtem, bízva abban, hogy a mama is humorérzékénél lesz, ha hazaérek. (Nem volt).

VKP új hivatalos kép

Végre megint megírtam 🙂

Tehát falom én a könyveket, ha úgy érzem, nekem való, s bár az esetek 78,6%-ában megtalálom a fonalat, ezt a sztori az én gyomrom se vette be. A többit majd mind elolvastam. (Egri csillagok negyedikben akasztott ki, emlékszem ahogy hemperegtem a kanapén vasárnap délután és üvöltöttem, hogy “ez engem nem érdekel”, miközben a mama szépen halkan azzal nyugtatott, hogy nem gond, nem kell hogy érdekeljen, de ha karót írok belőle, agyonvág). Mielőtt bárki azt hinné, azért szeretek olvasni, mert erre néhány pofon és egyéb kényszerítőeszköz kíséretében rászoktattak, tévedés. Olvassatok vissza, mindig is imádtam a lapokat bújni.

A Pál utcai fiúk, a Légy jó mindhalálig, A kis herceg, Az ember tragédiája mind-mind kedvesek nekem, bár azzal tudnék vitatkozni, hogy melyiket mikor kellene elolvastatni a gyerekkel. Volt pár könyv és szerző, akit az időhiány miatt átugrottunk, így az általam addigra már felfedezett Charlotte Brönte (Jane Eyre), Szabó Magda (Abigél) és Harriet Beecher Stowe (Tamás bátya kunyhója) például átcsúsztak az órai kielemzésen. Pedig akkor aztán tudtam volna brillírozni!

Nem értem, kicsit az az érzésem, ma már kultuszt kell csinálni az olvasásból azért, hogy az emberek rájöjjenek, hogy tényleg érdemes… Míg kicsik a kölykök, meg kéne velük szerettetni ezt az elfoglaltságot, de hogyan várod el a szülőtől, ha 10-ből 7 embert megkérdezve azt sem tudják, hol a saját városi könyvtáruk?!

su'n világa

Ha rajtam múlna a kötelezők listája, akár kisgyereknél, akár felnőttnél, hagynék opciókat. Adnék egy listát, aztán olvass el teszem azt négyet. Rajta lenne az összes kedvencem, a Harry Pottertől kezdve, Gyűrűk Urán keresztül a Kirúzsozva a műtőasztalon-ig. Mondhatjuk, hogy az első kettő mese habbal, de könyörgöm, annyi, de annyi embernek (kicsinek és nagynak) adták meg az olvasás örömét! Nem mindenki egyforma, nem tetszhet mindenkinek ugyanaz, nem igaz?

A Quo vadis?-t én speciel nem bírtam, de a fe
le osztályom megveszve olvasta… Hát ilyen ez. Listát adhatok, de semmi nem muszáj, semmi nem kötelező 🙂

  • Márai Sándor – ő az én listámon is rajta, mert eddig csak szemelvényeket olvastam tőle a Bölcsességek januártól decemberig képében.
  • Kirúzsozva a műtőasztalon – szerintem tök evidens, hogy miért fogott meg
  • A tűzpiros üveggömb – ifjúsági regény, rongyosra olvasva
  • Anita Blake sorozat – barátnőm, mint sok más dilijét, ezt is rám ruházta. Először fujjogtam, hogy ugyanmi ez a baromság, aztán meg rákaptam. De mint gyöngytyúk a takonyra. Nem véletlen: “Nem szeretem feloldani a gátlásaimat. Ha egyszer el akarom veszíteni az önkontrollom, ellenőrizni akarom, hogy mennyire is veszítem el.”
  • Az emlegetett gyűrűs trilógia – mikor A Gyűrűk Urát kezembe nyomták, még nem értettem a nagy cirkuszt. Már világos.
  • Lányom nélkül soha – totális szerelem, csak annyi a hiba, hogy kölcsönadtam és sosem kaptam vissza – lehet, hogy a könyvet kölcsön soha tanítója 🙂
  • A száz titkos érzék egy különleges szülinapi ajándék volt a barátnőm családjától – ezt legalább tudom, hogy kinél van 🙂 Ha kicsit is fogékony vagy a túlvilági dolgokra, hiszel a halál utáni életben, és szereted a kínai kultúrát, ne hagyd ki.

suzn vilaga blog

– Szóval mi az a titkos érzék?
– Hogy magyarázok meg? Emlékezés, látás, hallás, érzés egyszerre, és ha mind összejön, te tudsz a szíved mélyén, hogy valami igaz. Egyik érzék például, hogy is mondjak, kis bizsergés, mintha sok-sok hangya szaladgál rajtad. Bizsereg csontos, az jelenti, lesz finom eső, lelked fog felfrissülni. Bizsereg bőröd karodon, valami megijeszt, szorítja össze szíved, leszel tőle csupa libabőr. Bizsereg bőröd fönt, fejed búbján, hohó, rögtön tudsz, hogy valami igaz, és érzed szívedbe is, mégse akarsz elhinni. Ezenkívül bizsereg még szőr benne orrodba is. Meg bőröd hónod alatt. És van egy bizsergős pont tarkódon, bent fejedbe – ez az jelenti, nem vigyázol, ér téged nagy csapás, bizony. Ha használsz titkos érzék, néha elkapsz üzenet, ami, mint villám, gyorsan jön-megy két ember között, és nem számít, élők vagy halottak, titkos érzék ugyanúgy működik.

 

Te mit gondolsz?