Tizen1, a tizenegy pontos, új, veszprémi üdvöske

Nagy nap volt ez a mai szombati, ugyanis végre eljutottam oda, ahol még a madár sem járt már rajtam kívül szerintem fél Veszprém megfordult a nyitás óta. A Tizen1 lesz a téma, a kávézó, amiről már tényleg mindenkitől hallottam, csak eljutni voltam odáig képtelen.

stock-footage-couple-looking-at-road-map-on-car-hood

Elég könnyen megtalálható – ha tudod, hol keresd! 😛

Na, de ma! Ma ez is sikerült. Nati már ott várt a helyszínen… Tizenegykor, Tizen1 Kávézóban, 1+1 bloggerina. Erről mesélnék ebben a posztban kicsit részletesebben.

Hol is van a Tizen1?
Európa, Közép-Európa, Magyarország. Ó, Suz’n, ne legyél már ennyire hülye. Valószínűleg nem a maharadzsák fogják keresni a helyet, de azért soha nem lehet azt tudni (ezeknél a maharadzsáknál, persze, meg a méheknél, as well).

Tehát a helyszín tökre pontosan GPS: 47°5´37.46´´ ; 17°54´30.41´´ Hahahaha, de nagyon bolond vagyok ma délután. Biztosan így áll bosszút a lelkiismeretem, amiért nem tanulok még most sem. De rövidre zárva a tájolási dolgokat, Kereszt utca 11. Nem mond semmit? Nekem sem. És az, hogy Bárka? Fény, mi? Ugye, hogy tudod! Tehát, aki ismeri a Bárkát, azt ismeri a Tizen1 Kávézó helyét is. Aki meg nem, az ezekután tutti megkeresi. Mert én bizony azt mondom, hogy jó! Ez a hely királyság.

.

Veszprémnek már nagyon kellett a vérfrissítés, már ami a beülős helyeket illeti. Ugyan mostanában este hazaesvén örülök, hogy élek és nem ténfergek annyit kávé-süti-dumaparti célzattal a belvárosban, ám mégis tisztában vagyok vele, hogy nem is nagyon van hova menni.

Annak idején, a szép időkben, mikor fél napokat töltöttem el egy-egy barátosnémmal az adott személlyel kialakított törzshelyemen, megvoltak a korlátok. Egyik későn nyit. A másik hamar zár. A harmadikban nem lehet sütit kapni. A negyedik meg olyan drága, hogy nem mindig futja rá. Aztán van még a Meki, amiről azért szereti az ember lánya büszkén hirdetni, hogy olyan, mint a havibaj és négy hetente maximum egyszer játszik, de azért, na. Az az egy jól tud esni időnként, ismerjük el.

Szóval most adott egy jó hely, aminek eddig egyetlen aprócska hibája, hogy hétköznap este már zárva van, mire én visszacsámpázom Veszprémbe. Félreértés ne essék, nem hozzám kell igazítani a nyitvatartást, csak olyan jó lenne esetleg egy rémes hétfő vagy kedd vagy szerda vagy csütörtök után beesni ide és szusszanni egyet. Szerintem már ha kívülről nézzük is olyan, mint egy hívogató kuckó, bent meg aztán olyan választék van finomságokból, hogy jó előre keretet szabni a fogyasztásnak, mert a végén elfogy az étlap kínálata.
Bár én tényleg elővigyázatos voltam – ismervén az étvágyamat újabban – és bereggeliztem előtte, illetve a teát is dupla körben fogyasztottam, így is csapdába estem. Megláttam Nati tányérját és végem volt: hogy az ott sonka, tojás, meg sajt meg izé, szóval ham&eggs? Már rohanok is kérni. Hogy mit kérek inni, az igazán mellékes, mert hát kérem engem megbabonázott a ropogós, magvas pékáru és a sonka illata, kérek valami laktózmentes -ezért különösen hálás vagyok: hiába szeretne az ember lánya kávézni, ha a laktózmentes kérdésre úgy néznek ránk sok helyen, mintha tevefület kérnénk rántva.. – kutyulmányt, mondjuk lattét, aztán lépjünk is tovább az ital kérdésén. Enni, enni, enni – azt akartam a reggeli előzetes teljesítése ellenére is. Szánalom a köbön.

Suz'n Világa Blog Tizen1

Képekben így fest a hely – néhány fotót Natitól kellett elkunyerálnom, mert konkrétan olyannyira lekötött az evészet, hogy a fotózással kicsit elmaradtam…

Nem telt bele sok idő, már elém is került a tizen1órai fincsiség, ami lassan már ebéd is lehetett volna, hiszen újabban a reggeli fél öt és fél nyolc között ér, maximum az ebéd az, ami várhat délig…  Tehát megjött Ő és én szinte úgy reagáltam, mint a szomszéd asztal vendégeinek kiskutyája.

Már épp kellemesen elteltem a “reggelimmel”, mikor Nati elkezdett újabb kritikus témát pedzegetni: süti? Na, süti? Megérdemled, megbeszéltük már tegnap…! (No igen, előre kértem, hogyha megvonnám magamtól a finomságokat, mert épp önskótoskodni volna kedvem, emlékeztessen a vizsgaeredményeimre és arra, hogy ez most jár.) Gondolhatjátok, hagytam magam…
Persze nem nehéz, hiszen amúgy is édesszájú vagyok (meg falánk, de ezt itt meséltem) és a kekszeket fölöttébb imádom, bár elgondolkodtam az éppen készülő répatortán is. Egyszóval reménytelen eset vagyok, elismerem.

eea13404d71b43d8cabaa51451455460

Ezekből szerintem egy hangárnyi sem lenne elég…

A Tizen1 méretre nem nagy, sőt inkább kicsinek mondanám, hiszen most is foglalt volt az összes asztal, de hangulatos. Picit úgy vagyok vele, mint az Íródeákkal, hiszen ott is ez a kifogásolnivalóm. Jobb szeretek úgy beszélgetni, hogy kicsit messzebb vagyok a többi társaságtól. Ha viszont azt veszem alapul, hogy időnként kijön belőlem a harsány oroszlán, olyan mindegy, mekkora a placc, betöltöm, eladom, puff, kész, vége.

Itt jó a kaja, jó a pia, hangulatos a hely és a kiszolgálás is elsőosztályú. A vendéglátóipar legnagyobb hibája – szerintem -, mikor személytelen az egész, és azt érzed, hogy csak arra várnak, hogy a kasszába csússzanak az ezreseid, majd tűnj el – természetesen mihamarabb… Itt leállhatsz beszélgetni, faggatózhatsz a sütikről, észrevételezhetsz, barátkozhatsz. Nincs kapkodás (de van gyors kiszolgálás), és nincs bamba felszolgáló, aki tényleg csak túl akar lenni a napon/estén.

Fizetéskor még a pénzváltásról is jól elbeszélgettünk: érdekes módon, itt az is megoldható, hogy tudjanak visszaadni. Hány helyen érzem és éreztem magam már idiótának, mikor épp nagy pénzzel tudtam fizetni (bár felmerül a kérdés, az ezres mióta nagy, merthogy az is bajos sokfelé). És hány helyen kaffogtak már azért is, mert felajánlottam, hogy adok aprót. Semmi se jó, különben is, minek vagy ott – ki szeret így bárhol létezni…?

suzn vilaga blog

A legutóbbi tapasztalataimmal már komolyan erre is fel vagyok készülve sokszor…

Ellenben, ha azt akarod, hogy kedvesen, barátságosan fogadjanak, és a kérdésedre, hogy mit ajánlanak, még válaszoljanak is, szerintem próbáld ki a Tizen1 Kávézót. Mi abszolúte jól éreztük magunkat, és egészen biztos vagyok benne, hogy sokszor be fogok “tévedni”.

suzn vilaga blog

vége.

.

.

 
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  

Mit gondolsz erről?