A Nap Bloggere voltam – Ti kérdeztétek

Én meg válaszolok a blog felületén.

Nos, nos. Elindítottam már megint, igen egy játékot a csoportunkban, a naaagy közösségben. A neve A Nap Bloggere lett és annyi a lényege, hogy a jelentkezők (akik annyian vannak, hogy január végén tart a névsor) sorba felkerülnek a falra. Mármint az idővonalra, virtuálisan. Pofozkodásról nincsen szó. Az adott napon bárki bármit kérdezhet, amit aztán a nap bloggere majd szószátyárságának függvényében sorra megválaszolgat a saját oldalán. Csak ámulok, hogy mennyire rafkós és érdekes kérdéseket tudnak feltenni, de ezt ti is látni fogjátok mindjárt. És hozzatok hidegélelmet, mert bizony van aki nem érte be egy kérdéssel és 2-3-4-5-öt is feltett. Imádom! Íme a kérdések és a rá adott válaszaim.

Képkivágás

Jó reggelt. Egyre több hasonlóságra látok rá köztünk a blogodat olvasva:). Mesélj, vannak benned előítéletek emberekkel,dolgokkal kapcsolatban? Köszönöm a választ.

Szép délutánt, mert szombat négy múlt, mikor a választ pötyögöm, de lényeg a lényeg 🙂 Előítéletek, te jó ég. Bár mondhatnám, hogy neeem, ugyan, nálam mindenki egyenlő esélyekkel indul aztán maximum elszúrja, de sajnos nem vagyok ennyire jó ember.

Dolgoknál is vannak fenntartásaim, naná (néha még a krémtúrót is a fedőfóliáról ítélem meg, ne viccelj, nemhogy a könyvet a borítóról), hát még embereknél.

Kemény téma ez a dolog, mert ha az embereket nézem, annyi aspektusa van. Nem, kor, bőrszín, csak hogy a leggyakoribbat emlegessem. Bár nagyon széles a látóköröm, gyakran futok bele abba, főként, hogy mostanság annyit utazom, hogy ránézésre eldöntöm, hogy a sorban előttem álló vagy mellettem ülő kicsoda. Az időseket nagyon tudom tisztelni, valószínűleg mamámék miatt, hogy ismerem a generációjukat, így olyanok hogy vén *****, nem hagyják el az elmém (a számat meg pláne nem). Előfordul, hogy egy nagyon kekec idős nőt lenyanyázok, meg esetleg még cifrázom, de alapvetően velük jól elvagyok.

A saját generációm, meg a fiatalabbak, na az már kemény dió, de aki olvas, az tisztában van vele, hogy rettentően ki tudok akadni az ifjoncokon és ezt általában a blogon keresztül adom ki.

Bőrszín kapcsán inkább tartás van sokszor bennem, mintsem gyűlölet, de igenis elismerem, ha valaki származása ellenére (már evvel alapból előítéletesen nyilatkozom, tudom) megérdemli.

Például pont ma olvastam egy érdekes cikket, és ajánlom a ti figyelmetekbe is. Itt a link 🙂

A könnyedebb része a dolognak a szőke nőzés, meg úgy a nőzés általában. Van önkritikám, így gyakran én a főszőke, szőkézek le más szőkéket (az esetleírása itt megtalálható)…

Ránéztem, és azt mondtam magamban: na baszod, ennek még a wc papír is csillámos otthon! – aztán a szünetben odajött hozzám beszélgetni és másnap kábé már azt éreztem, hogy ezer éve ismerem. Ez azóta is tart, és az apró seprő hülyeségeinken keresztül (köröm, hajvasaló és cipők) a komoly dolgokig (halál, betegség, munka, párkapcsolat) mindent meg tudunk beszélni.

Először is: köszi Hujber Zsuzsanna, hogy létrehoztad ezt a kezdeményezést! Napról napra olyan blogokat fedezek fel, amikre (bár sokszor igazi kincsekről van szó), nem biztos, hogy rátaláltam volna! Másodszor pedig jöjjön a kérdésem: neked mennyi időt vesz igénybe egy-egy poszt elkészítése? A témáid tudatosan választod, vagy az ösztöneidre hallgatsz?

Azt gondolná az ember lánya, hogy egy ilyen bevezető után valami nagyon gyomorszájba vágós kérdést teszel fel, de nem… Köszi! Nagyon örülök, hogy elnyerte tetszéseteket ez a játék, mert igazából pont ez a célja. Hogy igenis, pislants rá, mert be kell valljam a csoportunk jó részét még én magam sem ismerem. alig várom a téli leállást, mikor ez az egyik égbekiáltó feladatom, hogy végre bogarásszak… Tehát nézd meg, ki a fészkes fene ez, Suz’n Világa blog néven, írogat itt hülyeségeket a tűzhelysuvickolásról, közben meg akkora műkörme van, mint ide Lacháza… Hurrá, ezek szerint működik!

Hogy arra is feleljek, amit kérdeztél, ez mindkét esetben nagyon változó. Az elkészülési idő is, meg a rákészülés is. Vannak témák, amik ösztönből (legtöbbször ezeket sikerül is azonnal megírnom, általában pár perc alatt) jönnek: öröm ér, felhúznak, ilyesmik. Meg vannak a kitervelt, kifőzött dolgok. Vannak hónapok óta piszkozatként mappában csücsülő egyedek, sajnos… Tehát tényleg esetfüggő: írtam már többezer karaktereset is negyed óra alatt, és rövidet is napok elteltével. Amúgy nem vagyok a pepecselős fajta, nekem ami jön, azt írom. Ritkán finomíttok, pontosítok.

Az egyik bejegyzésedben olvastam, hogy elég lesújtó véleménnyel vagy a “körmösblogok” iránt. Mivel én is ilyen oldalt vezetek, érdekelne, hogy miért feltételezed, hogy aki “festeni tud, az írni nem”?

Ó, igen, ezt gyakran megkapom. Őszinte leszek veled, mert szerintem ez a célravezető. Én általában akkor vagyok kritikus, ha az megérdemelt. Nem minden körmös blog rossz, sőt! Aki sokáig tud egyetlen témában érdekesen tartalmat szolgáltatni (sorry, kibújt belőlem a marketinges felem), az előtt le a kalappal. Én leginkább akkor vagyok feldúlt, mikor rossz helyesírással (nem egy elütésre és két vesszőhibára gondolok), csontig rágott körmökön maszatol (mert nem fest, hanem csak huplikat gyárt a kencéből). És közben fennkölt hirdeti, hogy ő író. Hmm, ugye ezt te sem mondod jogtalannak?

Amúgy egy vicces csoportos beszélgetés ihlette, hogy épp a körmös blogokon csattant az ostor, de hidd el, ha valami jó, azt elismerem. Még akkor is ha a pisztrángok fajfenntartási ösztöneiről mesél éppen. Ha jó, hát jó.

Nem akartalak sem téged, sem mást megbántani, csak a silánynál a semmi is jobb és te is biztosan észlelted, hogy a körömblogok gombamód szaporodnak, de nagyon sokszor pár poszt után ki is múlnak – nem véletlenül nyilván.

Milyen a napi (vagy inkább heti)rended mostanság? Tervek 2016-ra? 

Jajj, a napirend. Bolondokháza csak rutinnal. Ez a jó kifejezés rá. Átlag napom: háromnegyed ötkor elkezd nyekeregni a telefonom, hogy keljek fel. Némán vonyítok. Felkelek. Reggeli rutin húsz percre kimaxolva az alvásidő növelése érdekében. A csizmahúzáskor már kedvem lenne betörni a beépített szekrény tükreit, mert még reggelizni sincs időm, pedig a gyomrom követelné… Fél hat helyijárat, hatkor indul a Fehérvárra menő buszom. Hétkor már ott rohangálok a pékség és a helyi helyijárat között: van cirka öt percem hogy kaját szerezzek. Ha sor áll, a kajának lőttek. Újabb tíz perc buszozás, majd tíz-tizenöt perc séta a melóhelyig. Természetesen Fehérvár túlsó végén…

8 óra munka, de mindenféle 8 óra szórakozás meg 8 óra pihenés nélkül. Négykor ágyugolyóként ki az ajtón, újabb buszozás vissza a pályaudvarra. Ott 25 perc sorban állás és pozicionálás, hogy mire megjön a 16:38-as busz, helyem is legyen esetleg. Egy óra zenehallgatás, hogy elnyomjam a zsivalyt a fejemben és a környezetemben (ahhoz túl fáradt vagyok, hogy a bloghoz építkezvén hülyeségeket hallgassak végig – no fu**ing way). Negyedóra toporzékolás a veszprémi buszmegen, helyijárat, majd negyed hétkor végre beesek az ajtón, itthon.

Z. vagy itthon van és dolgozik, vagy nincs itthon és dolgozik. Csodás kilátások… Egy kis főzés, tévébámulás, zuhi és kilenckor általában már alszom. Esélyem nincs blogolni, tanulni, vagy esetleg egy tetves filmet végignézni. Utoljára a hidegháború idején láttam egy hetvenöt perces mozit alvás nélkül.

Ha esetleg vagyok olyan őrült, hogy bolt vagy posta kitérőt teszek, akkor átcsúszok a 10-es, tizenegyes idősávban, de a végeredmény ugyanez. Zombialvás. Olyan fáradt vagyok, hogy még éjjel pisilni se kelek fel.

Szombaton ráfejelek a hétre egy sulit Pesten (helyijárat, kétórás buszozás, metró, etc), csakhogy bizti megpusztuljak, és vasárnap megpróbálok pihenni. HAHAHA!!!! Persze, hogy ilyen nincs. Vagy program van, vagy főzök, vagy egyéb.

Terv kétezertizenhatra? Egy évet megint öregszem, shiiiiiit.

Túlélni ezt a mókuskereket, esetleg kimászni belőle. Szuperálni a suliban, több időt fordítani a saját céljaimra. Most, hogy bővült kis családunk és van egy autónk (Hector 😀 ), kell egy jogsi. Neki kell feküdnöm a könyvem megírásának, még több recenziós feladatot kiérdemelni. Építgetnem kell a “karriert” (de utálom ezt a szót). Csak ennyi. Csupán. Meg még a toronyóra láncostul és boldog leszek. Nem. Ha pont ennyire leszek boldog, mint idén vagyok, az éppen jó lesz.

suznvilaga.hu blog

Milyen újra az iskolapadban? Mi a véleményed a bloggerek és szponzorok kapcsolatáról, illetve te személyesen elfogadnál -e ilyen lehetőséget és ha igen milyen jellegűt?

Az iskolapad, imádnivaló! Még mindig teljesen meg vagyok veszve a tanulásért, bár néha a beadandós határidők környékén elhagyja pár szitokszó a számat. Ellenben az első jegyem ötös! Ergo ide nekem az oroszlánt is!

Szponzorok, hmm. Ha valaki nagyban akarja csinálni, mindenképp szükséges szerintem, de muszáj tartani az egyensúlyt. Most, hogy nálam is kezdenek becsúszni ilyen olyan felkérések, meghívások, egyre többet agyalok. Vajon melyik az a pont, amivel már elkurvulok? Mit vállalhatok még be? Mit vihetek be a csoportba? Nehéz dolog ez, de szükségszerű állomása a fejlődő blogoknak, viszont úgy félre tudja vinni a dolgokat, hogy csak na. Akár magunktól, akár külső segítséggel, de meg kell állapodnunk valamiben saját magunkkal, hogy mi az, ami nem fér már bele.

Voltak konfliktusaid a sommás vélemény nyilvánítások miatt? Ezeket hogyan kezeled? Nem a trollokra, hanem normálisan megfogalmazott ellenvéleményekre vonatkozik a kérdésem.

Szerencsére ritkán futok bele ilyen konfliktusokba, maximum a túlzott őszinteségem miatt szoktak betalálni: miért szólom le az ilyen és olyan blogokat, miért állítok valamiről rosszat? Hát bakker, mert úgy gondolom. Azt kezelem a legnehezebben, mikor nem értik a problémámat. Na nem azt, hogy hullik a hajam, hanem hogy félremagyarázzák. A legutóbb a babás posztnál akadtam ki, mert én lettem leoltva, hogy miért várom el, hogy boldog legyen egy kismama. Értem én, hogy sztk, meg hideg a kacsa és a többi, de olyankor, mikor az orvos kedves, a nővér bűbáj, a hely pedig kifogástalan, mire fel a folytonos durci?

Szóval ennyi a baj. Mikor elmagyaráznak a gondolataim mellett és csak a magukét hajtják. Olykor követem az okos enged elvet, néha meg leállok vitázni. Kedvfüggő.

Miért ennyire magától értetődő számodra a gyerekvállalás (a tíz év múlva jellegű posztban írod)?

A blogban számtalanszor szóba kerül a családom, a drágalátos anyám, aki eldobott, mint egy rongyot. Ezek után egy nőnek szerintem két út létezik: vagy ő is ilyen lesz és semmibe veszi az utódját, vagy kislánykora óta arra vágyik, hogy édesanya lehessen. Nálam ez az ösvény a járt.

Vannak még sziporkázó ötleteid a blogcsoportunkkal kapcsolatban?  Mik ezek ha szabad tudni?

Sziporkázó ötletek, hát igazán köszönöm 🙂 Nagyon igyekszem fenntartani a hangulatot, remélem sikerül. Mire ez a poszt kikerül, már majd le is zárom a következő játékok jelentkezését. Siess, hátha odaérsz még!

magyar bloggerek és blogkedvelők közössége

A képre kattintva talán még tudsz jelentkezni…

Mi az első gondolatod reggel? Meddig vagy fent általában? Mi segít, ha nagyon fáradtnak érzed magad , de még messze van az alvás ideje?

Első gondolat: nem akarok. Mármint felkelni. Ez esetenként keveredik az éhes vagyok-kal. A kettőből együtt pedig garantáltan vonyítás lesz.

Este, ha másnap meló vagy suli van, igyekszem tizenegy-éjfél körül legkésőbb elaludni, mert a másnap pia nélkül is horribilis. Ha én fáradt vagyok, akkor semmi nem segít. A tea, kávé, koffein nem hat, egyszerűen lecsukódik a szemem. Így tudom magyarázni, hogy a szirénázó mentőautóban is el tudtam annak idején szunyálni…

Mi az, ami leginkább idegesít emberekben? Te mit változtatnál magadon (1 belső – 1 külső tulajdonság )?

Az emberi butaság mocskosul dühít, mikor valaki értetlen. De ezt már fentebb is meséltem. Magamon, ha változtathatnék, szeretnék több önbizalmat, mert bár néha nagy a pofám, igazán egy kishitű nyúl lakik legbelül. Egy sírós nyúl 😀 A külsőt meg le se írom, mert annyira nevetséges és sztereotip. Inkább hagyjuk.

Mennyire küzdesz meg azzal, hogy nincs időd a blogra? Kiakaszt? Elszomorít? Dühít?

Mikor nincs időm (tombolok) vagy mikor lusta vagyok (tombolok)? 😀 Utálom, hogy ha időm lenne, írni nincs hangulatom és ihletem, ha meg tele vagyok írnivalóval, szánt szándékkal eltérítenek…

Hogyan változott meg az életed, mióta blogot írsz?

Micsoda kérdés! Nagyon durva tapasztalatok érnek mostanság: olyan emberek (nők és férfiak) jelentik be tökre nem efféle társaságban, hogy ők olvasnak engem és hú, de szeretik. Meg mikor elmondják a kedvencüket… Leírhatatlan… Múltkor például megszólítottak egy marketingkonferencián: hogy ülhet-e az illető az asztalomhoz. Aztán hozzátette, hogy a csoportom tagja… Felismernek, basszus! Igazán szívmelengető dolgok ezek, amiket csak az ért igazán, aki maga is ebben tapicskol.

Ha más szemmel nézem, rengeteg felelősséggel jár, mert igen, olvasnak nagyon fiatalok is, betegek is, idősek is. Az, hogy ne gázolj senki lelkébe, már feladat, de mikor még irányítod is a véleményüket esetleg… Félelmetes.

Mindezekkel együtt, imádok mindent, ami a bloggal jár, és remélem elérem vele, és a többi bloggerrel karöltve, hogy ennek a szónak ismét értéke legyen, mert bizonyos körökben a blog még mindig szitokszó…

Milyen érzés, hogy valóra vált az álmod és újságíróként dolgozhatsz? Hozta az elvárásaidat a munka, vagy teljesen más, mint amire számítottál?

Húha, itt valami infó kisiklott. Sajnos még nem dolgozom újságíróként, szerintem a szerkesztői állást érthettétek félre. Vagy én tévedek… De most épp marketingesként dolgozom megint, viszont az álmomról nem tettem le.

Mit gondolsz, amikor idősebb leszel is folytatni fogod a blogolást? (Úgy értem, amikor 80 éves leszel pl.)
Mi gondolsz egy blogger mivel fogja meg az olvasóit az írása módján kívül? Van olyan tulajdonság ami különösen vonz és ha megtalálod a bloggerről (ha pl. kitartó, hogy ez igen, ez egy jóféle szívós ember lehet), akkor azt mondod, hogy mindenképpen leteszed nála a voksodat és olvasni fogod?
Külföldi blogok közül van kedvenced (személyes,beauty) témában?
Gondolkodtál már a videózáson? Szerinted milyen vlogger lennél?
Na befejezem, mielőtt túl pofátlannak tűnnék.

Hű, kérdéscunami! Na, menjünk sorban. 80 évesen blogolni? Hát, ha kitart addig a műfaj, persze. Az biztos, ogy az írás egy életre szól, így ha nem is blogot, de könyveket biztosan írok majd. Ha akarjátok.

A blogoknál és a bloggereknél is az összkép számít, de azt is felboríthatja a stílus. Ha jó a szöveg, én azt se bánom, ha a galamb**** hullik a háttérben, olvasni fogom, az fix!

A téli leállás idéjén lesz időm blogokat bogarászni, és kell is, mert már azt sem tudom, mit olvastam korábban…

Szinte naponta eszembe jut ez a vlog téma, de félek, hogy a kutyát nem érdekelné… Rettentő nagy pofám van és ha rámjön a dumálhatnék, le se lehet lőni. Ráadásul vélemény témában nem tudom kit tudnék leültetni azzal, hogy hazafelé pofára estem. Jó, most épp nem, de érted…

Milyen emberi tulajdonságokat (mondjuk 3) szeretsz és ki nem állhatsz?

Őszinteség, közvetlenség, jószívűség; illetve a butaság (nem az iskolázottságra gondolok), a nagyképűség és a kétszínűség. Szerintem ezek nem szorulnak magyarázatra. Az irigy embereket meg nagyon tudom röhögni.

Gyűlölet: az a mélységesen banális mechanizmus, hogy kivágom azt a fát, amire nem tudok felmászni.

Gyűlölet: mélyebbeket gondolunk felőle, mint amilyen csekélyben tanyázik az egész.

Gyűlölet: paradox szerelmi vallomás: olyan szeretnék lenni, mint te, de nem és nem tudok, tehát dögölj meg, mert elérhetetlenül szép vagy, ne legyél, ne lássalak!

Gyűlölet: útjelző táblákkal gazdagon ellátott, eltéveszthetetlen, kövezett út az őrülethez…

Minden valamennyire markáns ember felizzítja az effélére hajlamosak gyűlöletét: ez a minőség fonák visszaigazolása.
A valamilyenségnek ez az ára.

Ugyanők viszont azt is megkapták ajándékba, hogy aki szereti őket, az borzasztó nagyon.
Nincs langy középút, mert az a középszeré.
Ami engem illet, igyekszem minél láthatatlanabbá válni azok számára, akiket kínoz a létem.
Ugyanis, ha bármi módon reagálok a gyűlöletre, létrejön az ördögi kör; ez ellen egyetlen humán védmódszer van: az, hogy megszakítjuk a láncot.
Ki lehet állni a pástra, de minek?!
A butaság nem vitaképes; nem más, mint elemi erő: hülye leszek pert indítani a földrengés ellen.
(Vavyan Fable)

Ha csak 3 blogot olvashatnál a jövőben, melyik három lenne az?

Ez a kérdés utálatos 😛 Habfürdő, A cup of my life és Fanni Gardróbja. Ha muszáj…

Hableányokról nem mondok le. Még akkor sem, ha habverő vagyok...

Hableányokról nem mondok le. Még akkor sem, ha habverő vagyok…

Van kedvenc TV műsorod?

Leginkább este nézek tévét, míg el nem alszom, akkor meg nagyjából fix a program: Agymenők, South Park, Family Guy, és ilyenek. Vagy hétvégén Mike és Molly, Jim szerint a világ, Életem értelmei. Imádom a TLC műsorait (menyasszonyi ruhák és szexbalesetek, ó igen!), illetve nézném a TV Paprikát, ha lenne. De nincs. Amúgy inkább filmet nézünk pendrive-ról…

Mi akartál lenni gyerekkorodban?

Felnőtt, anyuka, menyasszony. Aztán óvó néni, lakberendező, orvos (Suzan Lewis a Vészhelyzetből)… Meg mi nem inkább…

Meséld egy egy iskolai csínytevésedet!

Jó gyerek voltam, de komolyan. Soha nem volt stiklim. Mutassam az ellenőrzőmet?

Ugye még nem túl késő kérdezni? Mi volt életed eddigi legeslegeslegjobb élménye és miért?

De, mert így sosem érek a végére. Viccelek, nagyon élvezem! Nem tudok ilyet mondani. Utálom a kedvenc kérdéseket, ez valószínűleg a döntésképtelen balfasz énemből adódik. Az meg, hogy az első alkalmakra nem emlékszem, a rövid memóriám számlájára írható. Tehát: imádtam repülni, imádtam a Gájer Bálint féle bloggerkedést, az első autóutunkat az első autónkkal (két hete). A pillanat, mikor felvettek a MET-re, az élő MKB Veszprém meccs, akármi. Tényleg képtelen vagyok kiragadni valamit…

DSC_0240

Milyen volt a legjobb és a legrosszabb randid?

Legjobb? Zoli összes. Legrosszabb? Hú, ezt nem merem leírni. Majd a könyvben, mert ott mondhatom, hogy tartalmaz fikciót is…

Mit szeretsz a legjobban a blogolásban?

Mit mondtam a kedvencekről?! Imádom az egészet.

Remélem még én is beleférek a kérdezősködésbe. Mi a horoszkópod? Hiszel benne, vagy teljes blődségnek tartod? És mivel láttam, hogy te is nagy könyvmoly vagy, lenne néhány ilyen irányú kérdésem is. Könyvek terén birtokló típus vagy (meg kell venned, legyen a saját példányod), vagy szívesen olvasol kölcsön könyvet is? Van kedvenc könyvbéli műfajod? Kedvenc íród? Ha választhatnál, melyik könyvbéli karakter bőrébe bújnál? Van olyan könyv, amit gyerekkorodban olvastál és nosztalgikus érzés rá gondolni?

Gigantikus oroszlán vagyok és a jellemzésben hiszek. Főleg így, ilyen szarkasztikusan a tekasztorik.blog.hu-ról:

Mikor az egó testet ölt. Te vagy az, akinél jobban egyik jegy sem imádja önmagát. Állandóan a séródat basztatod, tollászkodsz a tükör előtt. Szép akarsz lenni, de  általában egyáltalán nem vagy az, maximum feltűnő.

Van eszed és használod is, eltaposol mindenkit, csak hogy feljebb juthass. Rengeteg barátod, haverod van, imádsz elmászkálni, táncolni, sörözni. Extrém vagy az ágyban, már mindent pózt kipróbáltál, habzsolod a kapcsolatokat, vagy egy konkrét társad van, de azt kifacsarod, mint a citromot.

Közöd nincs a főzéshez, inkább étterembe mész, addig is megcsodálhat a személyzet.

Főzni kiválóan tudok. A többi igaz. A személyzet meg nyugodtan csodálhat,bahh…

Amúgy a horoszkópok jellemrajzában hiszek, még akkor is, ha mindenhol azt írja, hogy a skorpió-oroszlán nem működik. De, működik.

A kölcsönkönyv/könyvtár afféle tűzoltás nálam, de utána úgyis beszerzem, mert egy birtokló dög vagyok 😀 Kifejezett kedvenc műfaj nincs, igazából mindenevő vagyok. Kedvenc írók, már megint a kedvencek… Szabó Magda, Tolkien, Susan Elizabeth Philips, Joy Fielding, Jodi Picoult, J.K. Rowling és Stephanie Meyer is, igen, kövezzetek meg érte.

suznvilaga.hu blog

A múlt héten kissé elhanyagoltam a játékot, mármint kérdezés szintjén, de most már visszatértem és igyekszek kérdezősködni.
Partner lennél-e egy Blogger Tábor megszervezésében? Amennyiben igen, milyen felvetéseid lennének, vannak?
Előre is köszi a választ, még ha ilyen későn is érkezett. 

Terveztünk ilyesmit a csoportban, de időhiány végett abbamaradt. Remélem előbb-utóbb eljutunk idáig és akkor nagyon benne leszek a dologban.

Hogy osztod be az idődet, hogy a bloghoz is elegendő energiád maradjon?

Sehogy. Jelen pillanatban képtelen vagyok rá, csak sodródom az árral.

Mit szeretesz a legjobban a BKF- ben ?
Melyik a kedvenc tanórád ?
Mi inspirál téged ?
A párod el szokta olvasni az írásod ?
Mit szól hozzá a család ?
Mi az a téma amiről a legjobban szeretsz írni ?

A BKF-ben elég sok mindent szeretek, de egyelőre még ismerkedünk. A könyvtár és a büfé szuperül ki vannak alakítva, nagyon tudok örülni, hogy szombaton is meleg ételhez jutok házon belül. 4-5 órás utazás mellett ez sok mindent megold.

Kedvenc óra, nem is óra volt, hanem a tréning, de erről bőséggel írtam már.

Inspirálni a kis pinduri csoportunk szokott, na meg a sok sületlenség napközben, amit kénytelen, kelletlen végig kell hallgatnom. Amúgy bármi, tényleg. Egy zeneszám (nemsoká jön egy poszt a lenti link kapcsán).

A párom hősiesen olvas, bár időnként lemarad. Mostanában én vagyok lemaradva, de mint a borravaló, szeretném ha megint inkább ő lenne, hiszen akkor nagyon sokat posztolnék…

A család. Papám nem sokat ért a netes buheráláshoz, kvázi semmit, de a sikereket el szoktam mesélni neki persze. Z. anyukája minden posztot végigolvas, édesapja pedig a már sokat emlegetett könyvért drukkol veszettül.

Kedvenc témám nincs, de az biztos, hogy érzelmek kapcsán van a legkönnyebb dolgom.

Egyetértesz azzal, hogy a barátokat az ember tartsa közel magához, az ellenségeit még közelebb?

Nem tudom, vannak-e ellenségeim. Irigyeket tapasztaltam, de ők meg olyan viccesek, hogy maradjanak csak a közelemben. Fel tudnak dobni.

Jujj! Tegnap nem voltam gépközelben. Mééég válaszolsz??? (Ha igen, erre nem kell válaszolni, de ezekre kell – ha szeretnél:)
Mi az az 5 dolog amit kiemelnél, hogy elérted eddig az életedben?
Büszke vagy magadra?
Hogy ismerted meg Zolit?
Milyen “cimkét” ragasztanál a blogodra?

Úúú, ugye az érettségit nem kell idesorolni, mert bár büszke vagyok rá, azért, na.

Az egyik a boldog, tiszteleten és őszinte érzelmeken alapuló párkapcsolatom. Erről ömlengtem már eleget, szerintem kár ragozni.

A nyelvtudásom és a nyelvvizsgáim a másik dolog, amit ahogy több embert ismerek meg, még nagyobb dologgá nőnek a szememben.

A mentősvizsga ötös, na ott nagyon nagynak éreztem magam. Hagyján, hogy átmentem, de ötössel. Totál eufória.

blog

blog

Tudom, hogy muszáj ide sorolnom az MBBK-t is, hiszen egyedül én nem látom, hogy micsoda szuper dolog, mindenki ezért tapsikol. Elismerem, én is sokszor, csak magamban.

A blogot őrültség lenne kihagyni, de azt is inkább odasorolom a csoportunkhoz, hiszen egy terület, méghozzáaz online életé. Így az ötödik helyre teszem azt, hogy túléltem olyan érzelmi mélypontokat és tragédiákat, amikből más egybe is belepusztult volna, míg én kimásztam belőlük és nekik köszönhetően török felfelé.

Büszke? Néha. Néha meg semmire se tartom magam. Tudom hiba, de ilyen dolog ez a női lét. Vagy az emberi. Nem tudom.

Zoli, mint Z. A sarkon ismertem meg. Haha! Amúgy komolyan. Netes társkeresőn kattant rám (úgy értem, kattintott, aztán élőben kattant), aztán mivel egymásra merőleges két utcában laktunk (egymástól 200 méterre, tíz éve!!!) , a sarkon találkoztunk. Kvázi első naptól együtt élünk, tavasszal pedig három éve, annak a bizonyos kattintásnak.  Sokat emlegetjük, vajon korábban láttuk-e egymást, de én olyankor mindig reménykedem, hogy a régi énemből semmi sincs meg előtte. Stíluskatasztrófa, zéró külcsín 😀

blog suznvilaga.hu

Blog és címke? Egy néhanapján okos szőke mindennapi butaságai? 😀 Így gondoltad? Szerintem találó.


Annak pedig, aki idáig elolvasott, képzeletben átadnék egy díjat. Oklevelet. Bármit. Elismerésem 🙂 És köszönöm a rengeteg kérdést, és bízom benne, hogy még maradt bennetek!

suzn vilaga blog

 
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  

Mit gondolsz erről?