Pár-kapcsolat-párkapcsolat (1.nap)

Újabb kihívás. Harmincnapos. Belevágtam. Nagyon kíváncsi leszek, hányszor alszok majd bele az aznapi írogatásba, de próbálok helytállni. Az első napon kapásból a párkapcsolat a téma. Megléte vagy épp hiánya. Nálam adott a dolog, így a mai bejegyzés a tündérmeseszerű életünkről fog szólni. Előre is elnézést kérek, ha időnként pokolba kívánni valóan fogok nyáladzani,  de nagyon sokatoktól kapom meg, hogy eszméletlen őszinte vagyok és ezt szeretitek a blogban. No igen. De hol van az megírva, hogy csak a lapátolni való shit dolgoknak ér szívből jövően kiadni az útját? Ha a mocskosságot nagykanállal tudom mérni, akkor a happinessnek is kijár a merőkanál. Nemde?

Tehát a párkapcsolat. Mást jelentett nekem régen és egész mást jelent ma.
Mit akartam kislány koromban: daliás herceget, aki szeret és ezt nem rest hangoztatni sem. Még hozzácsaptam pár, a nagyoktól hallott tetszetős paramétert (őszinte, szenvedélyes, hűséges) és kész is volt a keresőoptimalizált társoptimalizált listám.

Mára nehezítettem a pályán a kiteljesedett önkép és a beszerzett tapasztalatok függvényében.
Fontos lenne az, hogy arra, akivel együtt élünk, fel tudjunk nézni. BINGÓ! Z-re úgy tudok nézni ahogy még soha egy férfira sem.  Ezt nem azért írom, hogy este gyertyafényes vacsival és a kedvenc bonbonommal várjon, de ez a fene nagy igazság.

A legszebb benne, mármint nem Z-ben, hanem a dologban  (nem az ömlengésről szól ez a poszt, de mégis afféle tendálok) az ő reakciója erre:

Nem azt mondja, hogy ó, igen, én vagyok az isten,  borulj térdre és szeress, hanem kvázi “ellenem” fordítja:

tudja, hogy messzemenően csodálom azért, amit a szakmájában elért (két mérnöki diploma megkoronázva a doktori címmel, hogy csak a papírokat említsem). Az, hogy hülyeségből sokszor azzal heccelem, hogy nem más, mint alga-bébiszitter, a nagyrabecsülésem jele. Nagyon szeretnék az írás területén odáig jutni, mint ő a vegyészmérnökséggel. Ebben ő persze szemernyi kétséget sem támaszt: ha sóhajtozom a doktorsága felett, nevetve csak annyit mond “neked is lesz, biztos vagyok benne “.

A kedves feltételezésért cserébe én mindig gúnyos röhögésben török ki. Jó érzés, hogy napi szinten egy olyan ember mellett élek, aki a saját erőforrásaimnak 138-szorosát a magaménak tudja jó előre. Ha nálam el is törik a mécses, hogy sehol sem tartok az életemmel, jobb napok, tudod… Z. kettő és fél perc alatt úgy helyretesz, hogy nemsokára már magabiztos győzelmet hirdetek minden álmom felett és azt a tervet is fixre veszem, ami még a merésznél is ezerszer merészebb.

Múltkor már például egy közeli ismerőst is majd’ felpofoztam, mikor könyvírási tervemet nem úgy konstatálta, ahogy adott helyzetben az elvárható lett volna. “Adott helyzetben elvárható” alatt értsd azon ritka pillanatokat, mikor Zsuzsika világmegváltó hősként érzékeli önmagát és lehetetlent nem ismerve adja elő szerény személyét. Ritka, na.

Mi Z.-vel ezért vagyunk ennyire jó csapat: az esélytelen ügyeket is bebeszéljük egymásnak, utána meg ebből táplálkozva, véghez is visszük.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Őszintén tudunk beszélni bármiről. Kapásból a kapcsolat nálunk úgy kezdődött, hogy baromi kényes témákba másztunk bele könyékig. Kényelmes dolog ugyan kedvenc kajákról, meg moziélményekről csacsogni az első randikon, de az advanced level mégiscsak a  Crohn-betegség, meg az anyagi válság. Mi az első találkozásokat ezekkel színesítettük. És lám, lassan három éve boldogan élünk.

Volt, hogy egyikünk a többszörösét kereste, mint a másik, meg olyan is, hogy hónapokig egy fizuból éltünk. Nem lett belőle frusztráció, meg merevedési probléma sem. Megbeszéltük és túlléptünk rajta. Megoldottuk – pedig mennyivel könnyebb lenne szétmenni…

Kimondjuk, ha valami nem tetszik. Z. rendmániás. Evvel nem lenne gond, hiszen mamucim is az volt és huszonpár év alatt csak néhányszor mentünk ölre  vesztünk össze emiatt. A magasröptű tudományos folyóirataim (InStyle, Cosmo und so weiter) mindent ellepnek és szeretem a gyakran használt cuccokat elölhagyni. Nos, Z. lakása beköltözésem előtt katalóguslakás képében tetszelgett. Beköltözésem után nyomai lettek az ottlétemnek. Én rendesebb vagyok igyekszem lenni. Ő meg rendetlenebb. “Boldogan élnek, míg Z. hasra nem esik egy Joy-hegyben.”

Néha kínkeserves a szükségesnek fele alvásmennyiség, a heti kettő vagy épp több edzés és a mindennapi kötelező körök közé beszuszakolni a közösen töltött minőségi időt. Ez lehet olvasás az ágyban – egymás mellett, séta, közös főzés, színház, mozi, haveros este vagy épp szex. De össze kell hozni. Dolgozni kell rajta, akárcsak a tökéletes testen. Olyan, hogy készen kapod, olyan nincs.

Kemény meló egy kapcsolat, de ha az ember igazán akarja, tényleg úgy fog tűnni a külső szemlélő számára, mintha a mi csillivilli kis habos életünk magától működne. Pedig kurvára nem.

Meló, meló, meló, aztán lehet fetrengeni a csillámporban.

al____r__s_vectorized

És hogy miről lesz szó a későbbiekben? Íme:

Második nap: Hol szeretnél tartani 10 év múlva?

Harmadik nap: A drogról és alkoholról alkotott nézeteid.

Negyedik nap: A vallásról alkotott nézeteid.

Ötödik nap: Ha volt olyan idő, amikor véget akartál vetni az életednek, akkor nosza, őszintén írj róla.

Hatodik nap: Írj 30 érdekes tényt magadról.

Hetedik nap: Írj a csillagjegyedről, és arról, szerinted mi jellemző a személyiségedre.

Nyolcadik nap: Elevenítsd fel a pillanatot, mikor a legelégedettebb voltál életedben.

Kilencedik nap: Mit szeretnél, milyen legyen a jövőd?

Tizedik nap: Elevenítsd fel életed első szerelmét, és az első csókot.

Tizenegyedik nap: Válogass össze 10 olyan dalt, ami felráz, és állítsd az iPodod shuffle módra.

Tizenkettedik nap: Vezesd végig a nap minden mozzanatát.

Tizenharmadik nap: Mi az a hely, ahová elköltöznél, vagy meglátogatnál?

Tizennegyedik nap: Mi a legkorábbi emléked?

Tizenötödik nap: A kedvenc Tumblr-jeid.

Tizenhatodik nap: Mit gondolsz a mainstream zenéről?

Tizenhetedik nap: A legjobb és a legrosszabb mozzanat ebben az évben.

Tizennyolcadik nap: Miben hiszel?

Tizenkilencedik nap: Emlékezz vissza, amikor tiszteletlen voltál a szüleiddel, és írj erről.

Huszadik nap: Mit gondolsz, mennyire fontos az oktatás?

Huszonegyedik nap: A kedvenc tv-show-d.

Huszonkettedik nap: Hogyan változtál meg az elmúlt két évben?

Huszonharmadik nap: Keress fotókat arról az 5 híres férfiról, akik tetszenek.

Huszonnegyedik nap: Mi a kedvenc filmet, és mit gondolsz róla?

Huszonötödik nap: Írj arról, aki elbűvöl téged – és írd meg, miért.

Huszonhatodik nap: Milyen típusú emberek vonzanak?

Huszonhetedik nap: Írj a problémádról.

Huszonnyolcadik nap: Írj arról, ami hiányzik az életedből.

Huszonkilencedik nap: Mik a céljaid a következő 30 napra?

Harmincadik nap: A legjobb és legrosszabb momentumok ebben a  hónapban.

 
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  

4 thoughts on “Pár-kapcsolat-párkapcsolat (1.nap)

  1. Pingback: Pár[egyedülálló]kapcsolat | Életem morzsái

    • Suz’n ihletett, aki három nap után feladta a kihívást ? utálom érte magam, de ez van. Hajnal öt és este negyed hét között nem én rendelkezem az időmmel, utána meg az álommanó rugdossa a bokám, hogy induljunk az ágyba. Kiborító.

       
  2. A jó kapcsolat alapja a kommunikáció és a kompromisszumkészség. Ha megkérdezik tőlem, hogy hogy vagyunk tíz év után is boldogok vagy azt, hogy lett a gimis szerelemből házasság, mindig ezt válaszolom. Én is felnézek a páromra, ő a legokosabb és legtehetségesebb ember akit ismerek, és ezt nem vagyok rest elmondani neki, ahogy ő is napról napra megerősít, hogy jó vagyok éppen abban, amit csinálok. Ha ezek a dolgok megvannak egy kapcsolatban, akkor hiszem, hogy az a kapcsolat hosszú évekre szól 🙂 (off téma, de ha jól emlékszem Z. tartott nekünk órát az egyetemen, vagy csak sokat láttam a suli folyosóin :))

     
    • Bizony így van. Ha nem tudsz rá felnézni, vagy már nem tudsz, akkor megette a fene. Erre mondja Müller Péter, hogy felfelé szeretünk. Nem véletlen….

       

Mit gondolsz erről?