Megvolt a nagy esemény és én épp kezem-lábam töröm, hogy megoszthassam a rengeteg élmény és képet, ami az általunk (MBBK tagok, főként a DigitalDivas szekció) már csak DD-ként nevezett vasárnapi hepaj folyamán árasztott el bennünket:

Hazaértem negyed hétkor így hétfő este, és bár megint a zombiüzemmód van bekapcsolva, villámfokozaton végeztem el egyéb bokrosodó teendőimet (mosogatás, fürdés, hajmosás, etc.). Az, hogy siettem, nem kifejezés. Bár első blikkre az volt bennem, hogy spa-este lesz és tetőtől talpig kenem magam illatos gezemicékkel, a terv bedőlt. Most annyira írhatnékom van, hogy a testápolós szakasz például szerintem világcsúcsot döntött, mert így még Jamie Oliver se tud kenni, ahogy én oszlattam el magamon a krémet. Az ájulásig wellnesselek itthonból így villámkezelés lett, én pedig bár mocskosul éhes vagyok, itt krampácsolok a laptopon. Lehet, hogy éjfél lesz, mire eljutok a ham&eggsig, amit dél óta ígérgetek magamnak. Sebaj. Ez érdekesebb.

Hol is kezdődött? Áh, megint a marha korán reggellel. Kezdek magamtól megundorodni, mert kollégáim szívélyes jóreggeltjeire sokszor csak egy “bahh” jön belőlem feleletként útban a vízforraló felé. Fáradt vagyok, nah.

Tehát vasárnap reggel hét órakor(!) betrappoltam új szerelmemmel, a csizmámmal a pályaudvarra és heves nyaknyújtogatásba kezdtem felfelé, az utastér irányába: hol van a Kávéscsészék koronázatlan királynője, Natushka? Hol van Zandra? Ők állítólag együtt érkeznek, de most mégsem látok senkit… Vagyis, hoppá! Olyat látok, akit nem kéne látnom. Mármint hogy úgy volt, hogy Vera mégsem velünk utazik – vagy ezek szerint mégis? Végül aztán Natiék is befutottak és a sofőr is engedélyt adott a felszállásra…

Mint a mellékelt ábra mutatja, négyen utaztunk Veszprémből – igen vígan 🙂

Eressz össze négy nőt, és máris eladják a buszt. Fokozottan igaz az állítás, ha a négy nő ráadásul blogger is – ez máris garantálja a “hangulatot”.

Beszéltünk mi a DigitalDivas tavalyi élményeinkről (akkor Natival ketten vágtunk neki), suliról, munkáról, utazásról és kajákról.

Ez utóbbiba elég jól belemerültünk, hiszen még a hollandok karamellás ostyája is verbális terítékünkre került – de ezt nem csak mi hallottuk ugyebár. Épp megállapodtunk, hogy befejezzük a témát, mert meghozta az étvágyunkat, mikor az előttünk utazó idősebb hölgy mosolyogva hátrafordult:

“Az hagyján, de meghozták az enyémet is!”

Nem győztem pironkodni, de a néni megnyugtatott: ők is állandóan receptekről beszélgettek hasonló szituációban.

Aztán mire észbekaptunk, már pattanhattunk is fel az ülésből, majd le a buszról, ugyanis a nekünk ideális leszállóhely, az Allee következett. A helyijáratos jegyvásárlás miatt lekéstük a buszunkat, de ez, mint utóbb kiderült, nem volt véletlen:

 Zsuzsi is épp felszállt velünk, miután szintén lekéste a korábbi buszt – hát mi ez, ha nem sors keze?

Néhány megálló után utunkat gyalog folytattuk, majd nagy üdvözlő kiáltásokra lettünk figyelmesek: nem más futott felénk, mint Réka, a Habfürdő bloggerinája férjével, aki nem mellesleg ugye a design kategória jelöltje volt.

Aztán, mint a mesében, egyre többen és többen lettünk.

És izgultunk, mint az első bál előtt szokás:

Aztán az első találkozások után feloldódott a fehérnépség és belekezdtünk az igazi buliba: kattogtak a vakuk, volt fotózkodás, koccintás, kávé hegyekben, és ahogy az már csak lenni szokott nők között: mindig volt valaki, aki beszélt és mindig volt valaki, aki sminket igazgatott a mosdó tükrei előtt…

Itt kezdődött

A kép láttán sokan hitték hogy nyertem – főleg hogy blogkirálynő címmel publikáltam. De akkor is azt mondom, ez az élmény, megfizethetetlen, és bár csalódott voltam, hogy nem jutottam a top5-be, csak további fejlődésre sarkall a dolog.

Demény, a kötsög vígan futkosott köztünk, míg el nem emelted előle a szatyrot kajával – akkor aztán volt ugatás!

Új ismerősökből, barátokból, sorstársakból bőven kijutott…

Az előadások és kerekasztal beszélgetések nagyszerű hangulatban okítottak minket

Nevettünk is eleget…

Rékával majdnem napi szintű a kapcsolatunk, de az igazi öröm, ha személyesen találkozunk 🙂

És ez csak a desszert szekció – még fotózni se volt erőnk, annyira csábítóak voltak a felszolgált étkek.

Nem volt elég a nyereményem, még itt is ennyi kincset kaptam – lesz nekem még karácsonyom egyáltalán?!

Kincs, kincs hátán – ennyi kozmetikummal tényleg a dívák sem rendelkeznek 😀

Nem tudunk elég hálásak lenni a Cosmónak és az Avonnak, hogy ilyen színvonalú rendezvényeket kínál nekünk immár második éve. A helyszín sokkal szuperebb volt, mint a tavalyi, de a program és amit kaptunk, ugyanolyan mesés, ha nem mesésebb. Fantasztikus előadások, korlátlan fogyasztás, és rengeteg ajándék. Olyan érzés volt, mintha a virtuális térben megismert bloggerek egyszer csak manifesztálódtak volna – sorra jöttek szembe az ismeretlen ismerősök, akiktől hol a sminket lessük el, hol utazásaikról olvasunk meséket. Köszönöm minden résztvevő nevében és aki idén (is) kihagyta, már most készüljön a jövő évi DigitalDivas eseményre! Mi tuti, hogy ott leszünk!