Eltűnése a blogról jelentve: Ide a Supradyn már kevés lesz, anyukám!

Azt hiszem, most következik az a (dupla) fejezet, hogy elmesélem, hová a fenébe is tűntem el hetekre – legalábbis ami az online blog-onlány lényemet jelenti. És valóban dupla, mert két poszttal jövök! Tetejébe ez már majdnem beauty poszt… Na jó, attól még messze van. El kell, hogy ismerjem.

De vissza a blog-fonal elvesztéséhez.Nos, hol is kezdhetném. Az utolsó bejegyzés egy szuper könyvről szólt, illetve a Mogul Kiadóval történő együttműködésről. A gonosz új arca című regényről és a “félek egy könyv miatt” című epikus hisztim vasárnap került ki. Az ezt megelőző, az őszt istenítő (lassan jön az esőgyalázó) szeptember tizenötödikén lett olvasható, ami botrány. Milyen bloggerina az, aki a saját blog területéről ennyi időre eltűnik? Hanyag? Lusta? Elfoglalt? – kérdezem magamtól, de közben tudom, hogy halálosan kimerült a megfelelő válasz.

Munkahelyet váltottam október elsejével, és most napi szinten ingázom Veszprém és Székesfehérvár között. Hétfőtől péntekig megy ez, szombaton meg már a Népligetnél ugrálok le a buszról, mert megyek ugyebár a MET-re. Normális az ilyen? Nem. Ha még hozzáteszem, hogy minden óva intés ellenére a nyelvbuzeráns seggem szétrúgása ildomos lenne felvettem egy plusz tárgyat is kapásból első félévben, a drága spanyolt, pláne kiakadok magamra. Majd ha küzdök a vizsgákkal, szóljatok rám, hogy magamat kell okolnom. Nem a sulit, nem az oktatót, nem a csillagok állását. Magamat. És akkor is, ha a blog el lesz hanyagolva – bár igyekszem rendszeresíteni a dolgokat.

Tehát vannak napok, mikor szimplán hulla leszek, és olyan is előferdül, mikor hulla a köbön performansz van. Ilyen volt például az is, mikor a hatra hazaérnék helyett elhúztam Pestre könyvbemutató partira (erről később), hogy aztán éjfélkor bezuhanjak az ajtón és vonyítsak negyed órát arról, hogy még nem is ettem, de így is alig 5 órám maradt aludni. És még mindig nem vettem Supradyn-t…

Meg van az a hét is, ami amúgy a zombi létformát leszámítva übervicces volt, mikor kábé A pezsgő hete bolondéria volt. Karácsony és szilveszter még látszólag odébb, pedig ilyesmi akkor szokott ugye megesni. Nekem sikerült októberben bemutatni… Történet a következő: csütörtökön könyvbemutató – igyunk pezsgőt (sokat), pénteken céges koccintás, mert 10 éves az egyik szekció – igyunk pezsgőt (ne sokat), vasárnap egy nagyon jó barátunk szülinapja, igyunk pezsgőt (sokat), majd következő kedden papus névnapja, csak ne igyunk pezsgőt. Persze Drágám nem értette a balhémat, mert hát ez kvázi valami nagyon lifestyle dolog és végülis jogos, mert én is élveztem. Kár, hogy utána jöttek a zérópezsgős hetek és a mindennap buli hangulatról átcsúsztam a megint tetves hétköznap opcióba. Sebaj, lesz ez még így se.

A rendkívüli esemény, amit remegve vártunk, amiről szintén írtam korábban, a Digital Divas nevezés-szavazás-TOP5 kiválasztás-eredményhirdetés szálon futott/fut.

Maga a díjátadó, a konferencia és a nagy esemény vasárnap lesz (hurrá!), de már voltak örömteli és kevésbé örömteli, ám utólag kárpótolt ügyek:

Neveztem, ám heves – jövőre hevesebb – igyekezetem ellenére sem kerültem be a design kategória legjobb ötje közé. Itt jött az utálom a felesleges kaparászás vonal, amit hála az égnek sikerült mára levetkőznöm. Persze nem volt egyszerű és az alábbi idézet az Abigélből máig a fülemben zümmög:

suz'n világa - abigél – Jövőre majd jobban iparkodunk, Vitay – mondta az igazgató. Most lépett oda mellé, Gina a fejét is lehajtotta, hogy ne kelljen látnia. „Te nem tudsz veszteni – mondta Marszell valamikor, mikor társasjátékot játszottak –, pedig hozzátartozik a jólneveltséghez, hogy ne tedd nehézzé a győztes győzelmét a bús képeddel. Tessék megtanulni szépen veszteni.

No igen, nagyon akartam, de talán mégsem eléggé. Mindegy is. Igazából én is nyertem. És végre nem csak tapasztalatot. Ugyebár a Digital Divas kapcsán mindig (már úgyértve, hogy tavaly is, idén is) mindenki nagyon jól jár: a bloggerek, a vendégek, a győztesek, és még az olvasók is.

Ezúttal pedig, mikor már pont letettem az egészről és csak arra koncentráltam, hogy tulajdonképpen megint egy bloggertalálkozó következik, csak ezúttal az MBKK elég nagy számban fog felvonulni. Plusz infó, hogy kedvenc hableányom, Réka a TOP5-ben várja az eredményhirdetést!

Egyszerűen zseniális lesz a vasárnapunk, ezt már borítékolni merem… Extraként talán az idő is kegyes lesz és nem kell nyakigpulcsiban ténferegnünk…

De ez még részletkérdés, úgyhogy inkább térjünk rá a nyereményemre. Az az egyetlen szavazat, amit leadtam Rékára, meghozta a szerencsémet: múlt pénteken majdnem visítva futottam körbe az irodát, mikor jött a mail, hogy a megadott címemre postázták a nyereménycsomagot, amit tíz szavazónak ítéltek oda. Annyira hihetetlen volt… Persze türelmetlenségemet nem bemutatva már másnapra expressz kértem volna, de tegnap jutottam hozzá a csodacsomaghoz és mondanom nem kell, két kézzel téptem a kartont meg a ragasztószalagokat, csak láthassam már, mit rejt a méretes box.

És íme:

Suz'n Világa blog

Amíg nem bontottam ki a dobozt, tartottam tőle, hogy esetleg általam egyáltalán nem használt színek/illatok lesznek a meglepetések között, de a bontogatás során leesett az állam: az hagyján, hogy használom ezeket az árnyalatokat, és kedvelem a terméktípusokat, de hogy olyanok legyenek közte, amit rég kipróbálnék, illetve amit rég keresek??? Nagyon-nagyon boldog voltam, elhihtetitek.

Suz'n Világa blogSzínben harmonizáló rúzs és szájfény – meseszépek. Spirálom épp halódófélben, körömlakkból imádom a vöröset… A parfüm illata épp az én stílusom, ráadásul Z. szerint is remek… Minden stimmel!
Suz'n Világa blogA szemhéjpaletta volt az igazi döbbenet: tükörrel és applikátorral, gyönyörű, a kék szememmel harmonizáló színek – köszönöm!!!

Ma délután fel is avatom őket, ugyanis elkísérem a Ten Shin Kai-t a siófoki aikido edzésre, ahol nem más, mint Michael Narey (8.dan) fogja őket okítani. Szeretek ott lebzselni az ilyen megmozdulásokon (okosodok mert kotegaeshi és irimi nage, you know; van időm ötletelni a blog kapcsán, olvasok/tanulok), meg hát ha utazni lehet, nekem kerek a világ…

Vasárnap este vagy hétfőn érkezem a Digital Divas beszámolóval, de addig is megtaláljátok a friss képeket Instagram-on, Facebook-on és Twitter-en is! 🙂

Ott* találkozunk! Ugye?

al____r__s_vectorized

 

* 2015. október 25., Larus Étterem és Rendezvényközpont (Budapest 1124, Csörsz u. 18/b)

 
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  

2 thoughts on “Eltűnése a blogról jelentve: Ide a Supradyn már kevés lesz, anyukám!

  1. Na ná, hogy találkozunk! Nincs mit tagadni, nagyon bírlak Suz’n 🙂 Köszönöm a kedves szavakat, és a szurkolást! Nagyon örülök, hogy nyertél és még jobban, hogy ennyire szuper dolgokat! Az a paletta *.* hangosan feljajdultam 🙂
    Jó volt végre újra olvasni téged!! Hajrá, hajrá és kitartást!!!….. ALIG várom a vasárnapooooot!!!!!!!!

     

Mit gondolsz erről?