Tehát kezdeném mindjárt azzal, hogy aki ismer, az tudja, hogy már voltam férjnél, csak két év után elváltam. Részletekbe nem bocsátkozom, mert a múlt senkit engem nem érdekel, legalábbis ezen része lezárt ügy. Döglött akták, csapó kettő.

Ezen lehet hápogni, sajnálkozni, kérdezgetni, ez van, nem működött, kész. Ami igazi házasság lesz, szent szövetség, az az, amikor Drágámmal majd hivatalosan is összekötjük az életünket.

Nem mondom, már most úgy élünk, mint a házasok, és nem a tányérdobálásra és ajtócsapkodásra gondolok, hanem arra az összhangra, ami köztünk van (ez csak akkor borul meg, ha ő a mérnök fejével én pedig a humán, blogger agyammal jövök a beszélgetésbe, mert annak általában sírás a vége).

Egyszer voltunk a szülőfalujában (község, de hát az hogy hangzik már, na) a helyi ivóban és odajött hozzánk egy számomra ismeretlen arc. Rámnéz, Zolira, majd kérdi: menyasszonyod?

Mire ő: igen.

Mikor a tag ellép, odahajolok és suttogok: hmm, a menyasszonyod vagyok, nem is tudtam?!

Erre ő: feleségemet is mondhattam volna, mert olyan vagy… nem? Az csak papír, de ahogy mi élünk…

És akkor én elolvadtam. Miközben valaki kikérte mellettem az istentudja hányadik féldecijét, én ott, a recsegős széken, a bambim fölött csöpögtem, mert mi kérem, hát ennyire nagyon összeillünk… (volt ott még egy vodka vagy pálinka is, de az nem illik a romantikus vezérfonalba, you know).

Tehát a mi esküvőnk, bármilyen is lesz, meseszerű lesz, mert az alapjai is mesések. Azt meg, hogy bármilyen lesz, kizártnak tartom, mert nem úgy ismerem magam, hogy akár vacsorára is megfelelne a bármi. A vőlegény adott, a többit majd intézem idővel!

Nem ma lesz, nem is holnap, de mint afféle romantikus liba, bőszen inspirálódom a témában. Van rengeteg képem, ami nagyjából le is festi, hogy mi minden tetszik (ezt általában vonyítás jelzi a kép megtalálása pillanatában).

• A ruha

Mivel már volt fehér ruhám, nem illene fehérben, legalábbis az okosok ezt mondják. De mi van, ha én ezt tekintem igazinak? Nem azért, mert az viccből volt, de utólagosan belátom, teljesen más volt. Egyszerűen én ezt fogom házasságnak és esküvőnek tekinteni, és nem fogom ezentúl pironkodva hozzátenni, hogy már voltam férjnél. Akinek nem tetszik, akkor se fog, aki meg szeret, elfogadja a döntéseimet.

Úgyhogy lesz fehér ruha és lesz fátyol is, meg dobpergés és angyalok és rettentő nagy boldogság, csak az a félő, hogy a szívem hogyan fog ennyi érzelemmel még megbirkózni.

Gönc tekintetében majdnem minden tetszik, más kérdés, hogy az alakomnak mi az ideális. Finoman szólva sem vagyok dekoltázsos típus, homokóráról szó sem eshet, maradjunk annyiban, hogy baromi jók a lábaim (szerénység, natürlich) és mégis hosszú ruhára vágyom.

Ruha tekintetében nem tudom, mi kéne. Lehet, hogy ott a helyszínen fogok beleszeretni valamibe, egy olyanba, amire sose gondoltam előtte 🙂

• A cipő

Ilyenek, mint cipő, nem különösebben izgatnak. Ez a kettő a fotón tetszik, főleg a csoportképes vundersőn, de alapvetően ezen sose álmodoztam.

• Fátyol

Ez hasonló, mint a cipő. Majd a ruhától függ, ahhoz mi illik, meg egyáltalán, mi lesz a hajammal?

• A haj

Itt az előzőekben, a fátyolnál látszottak a hajak, valami ilyesmi az elképzelés. A fodrászom, kit annyira imádok, majd minden alkalommal megkérdi: mikor csinálhat végre nekem menyasszonyi frizurát?

Na, mikor. Az ég tudja. Addig növesztem a hajam, mint a félőrült, mert mindenképp mesés frizurát szeretnék, amiben biztos vagyok, ha az ő kezei alól kerül ki 🙂

• Smink

Erre legalább tudom a választ. Rózsás, hamvas, szemhangsúlyos.

• Csokor és dekor

A csokor. Az egyetlen, amiről határozott elképzelésem van. Ez megy a fent mutatott sminkhez is abszolúte. Gyönyörű.

A többi dolog, meg hogy asztaldísz, meg székszoknya, legyen illeszkedő és máris boldogság van (az alábbi képek csak a stílust mutatják):

Pár apróság még akad, ami tetszik:

A tortadíszünkre pedig van egy fogadásom:

Kedvenc két videóm a témában:

Aki esetleg ennyi kép után még kíváncsi a többire is, az kattintson ide 🙂