Crohn, te drága! Dögölj meg!

Nem is tudom, hol kezdjem. Annyira dühös vagyok, annyira csalódott, hogy egyszerűen nem tudom mit mondjak.

A Crohn ma nagyon kihúzta a gyufát.

Akik olvassák a blogot, tudják, hogy van ez a “gyönyörű betegségem”, amiről az emberek többsége nem is tud. Krómhiány, túl sok króm, és mindennek gondolják, mert a Crohn fogalma annyira ismeretlen nekik. Előre is elnézést, mert a téma nem túl üde és bájos, de sajnos a keserű valóságot le kell írnom…

Ha mondom, hogy ilyenem van, mint háziállat, rögtön jön a kérdés (majd a sok hülye javaslat, hogy mit kéne tenned):

– És mik a tünetek? Vagy mit csinál ez?

Óóó, hát körülbelül tünet bármi lehet, legáltalánosabb a hasmenés, a hasi fájdalmak (nálam legtöbbször jobb oldalt vakbéltájon, ahol a vastag-, és a vékonybél egyesül; illetve köldöknél. A köldökös olyan, mintha bent valami köcsög kis manó megfogná a köldököm és megpróbálná közelíteni a gerincemhez. Bizonyos tornafeladatoknál csinálnak ilyet, de ez nem a kellemes fajta. Ez a köcsög kis manó okozta. A jobb oldali időnként egész enyhe, máskor az ágyban éjjel érzem hogy a combom elkezd közeledni a mellkasom felé, mert mintha húzná a görcs… Ez is elég érdekes feeling. Meg ott van még a mostani játék, mikor úgy érzem, hogy a köcsög manó fog egy jó erős kötelet némi tüskével felvértezve és a bordáim alatt körbetekeri. Majd húzza, húzza, míg úgy nem érzem, hogy a hurok belső átmérője már csak egy két-centi…).

Kedves barát még a hányinger, az étvágytalanság (anno 39 kilósan – 164 cm – a kóla tartott életben. A hányingert csillapította, a kalória tartalma pedig megvédett az ájulástól  (állandó kérdés, hogy ki az a hülye, aki ilyen betegségre kólázik, de elmondom, hogy mi. Nem okoz gyomorfekélyt és hasonlókat, sőt inkább barát, mint ellenség. Sokan kiakadnak rajta, de erre csak annyit tudok mondani, hogy 2005 óta élünk “együtt”, így lehet, hogy többet tudok róla, mint az okosok, akik eddig nem is hallottak róla, most meg már tanácsokat osztogatnak… Btw először gyomorgyógyszernek fejlesztették ki…).

Enni ugyanis nem tudtam. A vérre menő cirkuszokról, amiket ez az időszak okozott otthon, itt olvashatsz. A kajálás ilyenkor nem buli, nem élvezet, nem élethez szükséges dolog, hanem egy kínszenvedés. Ha “szerencsés” az ember lánya és a Crohn tényleg szájtól végig az emésztőtraktuson át jelen van, kitépheted a hajad. Fáj a nyelved, sebes a szád, nehéz nyelni, szarakszik a gyomrod, fájnak a belek és hát a hasmars sem kímél. Eszel valamit és negyed óra múlva már nincs is. Vagy kihányod, vagy másként távozik.

Lehetnek kiütéseid, lázad, a vas-, és vitaminhiány szinte általános. Az én vasam jelenleg olyan “sok”, hogy nyugalmi helyzetben is van légszomjam időnként. Jobbik fajta, bizony…

A betegség ezer meg egy tünetet tud produkálni, mikor milyen kedve van, és a legszebb része, hogy gyógyíthatatlan. Gondol egyet, ledönt, és azt sem tudod hol vagy. Nem kell hozzá káposztát zabálni (tilos ugye a puffasztó étel mivolta miatt), nem kötelező stresszelni, nem kell okvetlen antibiotikum kúra, hogy belobbanjon, viszont akár a legjobb napodon is határozhat úgy, hogy bekopogtat.

11081772_930391146984574_1675041005_n

Szép szoba, persze. De nem ide terveztem az utazásunk…

Most valami ilyet tett velem is.

Nem elég, hogy 12-én megvolt a béltükrözésem, hogy épp kijöttem egy minden erőt elszívó fertőzésből, hogy a kapott “muszáj volt” antibiotikum minden létező flórámat felforgatott… Sebaj, túléltem. Úgy gondoltam, ennyi mocorgás a háziállatnak elég lesz idénre. De nem.

5ef47e97f8a44252a03398e79fadf68d

Eljöttünk szerdán Kolozsvárra. Drágámnak konferencia volt, és ezt szeretjük lehetőség szerint mininyaralásokká alakítani, így jöttem én is. Úgy gondoltam, szuper lesz kicsit pihenni, visszatérni egyik kedvenc városomba, együtt leszünk, minden csodásan alakul majd. Ahha.

Itt intett be a Crohn. Szerdán még semmi extra, jó volt az út, szépen elvoltam, de csütörtök délelőttre kezdett romlani a helyzet. Fájt, a hasam nem tűrte a kaját, elment az étvágyam, már reggel hányingerrel keltem. Oké, ez mind leküzdhető. Majd iszok borsmenta teát, az jó az émelygésre. Inkább iszok, mint eszek, és nem lesz gond. Tegnap este már majdnem itthon maradtam a fogadásról, de végül mégis elmentem. Kiöltöztem, leküzdöttem a negatív érzéseket, de ez este végére majd letéptem Drágám karját, mert kábé vonszoltam magam a hasam fogva, mint anno a műtét után. A kis fekete ruhámban úgy nézem ki, mintha a negyedik hónapban járnék, csak épp olyan fancsali volt a képem, hogy az már fájt. Persze Z. rögtön hozzátette, hogy csak egy pasit vett észre, aki nem fordult utánam, de olyan szarul éreztem magam, hogy még az egóm simogatása is hiábavalónak bizonyult.

Ma reggelinél már erősen kattogtam, hogy a 24 órás kirándulásra menjek-é vagy inkább feküdjek, de bevállaltam. Azonban cirka egy óra után kénytelen voltam visszasétálni a hotelbe, mert úgy éreztem, nem bírok jönni-menni. Lezuhanyoztam, majd fél tizenegytől négyig aludtam. Nem, a vashiánytól nem leszel aluszékony.

Most azt várom, hogy Z.-ék visszatérjenek a szervezett útról a városba és csatlakozzak a helyi vacsorához, ahol minden bizonnyal csak inni fogok, de legalább ott lehetek mellette.

Na igen. Volt már olyan, hogy a barátnős találkát lemondtam, mert nem voltam fényesen. Volt, hogy munkából otthon kellett maradnom. Volt, hogy válogatnom kellett és variálnom a kaják közt étteremben, hogy ehessek. De hogy egy “végrenyaralás”-t tönkrecsesszen a hasam, ez sok.

Egész jó “crohnos” vagyok, kevesebb dolgot nem tudok fogyasztani, mint a nagyátlag: van, aki mindentől rosszul van. Én egész laza diétával jól szoktam lenni.

De könyörgöm Crohn! Nem ittam egy korty Martinit sem, hozzá sem értem a salátához, nem faltam bele valami erősen fűszeresbe. Miért csinálod hát ezt? Nem bűnöztem, vigyáztam rád és mégis itt fekszek félig sírva és nem értelek.

Ezt most miért kellett?!

Untitled

 

 

 

 

Ui.: nem a fotókat sajnálom, amiből alig készült. Nem a lehet, hogy nem is jött volna be annyira túrát. Hanem ezt az erőfitogtatást. Az a bajod, hogy próbáltam úgy élni, mintha nem lennél? Óvatosan, de nem mindig magam elé helyezve? Hogy nem akartam azt mondani, igen, te vagy az erősebb?  Most megmutattad, kösz szépen.

 

9 comments

  1. Andus says:

    Beszélgess vele minél többet, talán őnagyságossága belátó és rájön, hogy nem ilyenkor kéne megmutatnia magát, hogy ő veled van. Egyébként, az előző félévben nálam is Crohnra gyanakodtunk, végül kiderült hogy IBS, csak az rendesen kijön rajtam. :S Valamilyen szinten tudhatom, hogy milyen ez, most elvileg kaptam valami gyógyszert, de attól tartok nem csak ez áll a háttérben..:S

     
    1. Suz'n ( User Karma: 0 ) says:

      Emlékszem, műtét után sokszor nézzhettek hülyének: hajamat fogva mászkáltam – “oké, nyugalom, nincs semmi baj, nem fájsz, stb stb… Most valahogy süket fülekre találok.

       
  2. GarayK says:

    Sajnos igen sok nyavalyánál van ez, hogy hiába minden, ha a “háziállat” értésedre akarja adni, hogy ki a falkavezér, azt meg fogja tenni. Nekem attól van harótom, amikor azt mondják: diétahiba. NEM. Nem az! Meg a sok hülye jó tanács: minden fejben dől el. Igen…a tiedben…Együttérzek….tudom nem mész sokra vele :- Minden rosszat kívánok Cohn-nak 🙂

     
    1. Suz'n ( User Karma: 0 ) says:

      Aranyos tőled, köszönöm. “Diétázol te egyáltalán? ” című dolgok engem is kiakasztanak. Főleg hogy semmit sem tudnak róla…
      Sok okos 🙂

       
  3. Pfeifer Erika says:

    sziasztok . 5 -hét korházban fekvés ez alatt kettő mütét , engem is padlora vágot , de kibirtam , azt mondtam aakkor is én leszek erősebb és jobban fogok lenni . 2 -hétig csak feküdtem , semmi kaja és 5 -hét után is csak totyogni tudtam , de azt mondtam ha nem engednek haza , megszökök , jó egészbe németbe voltam . vonatal mentem haza , szétvágot fenékel , hasamból aznap szedtek ki 47 db varatot , kapta egy csinos sztomát is . na enyit chron uraságról ……kitartás mindenkinek akinek ezzel kell élnie. sok sok pusy

     

Mit gondolsz erről?