Te kiért teszed magad tönkre?

image_pdfimage_print

Senkiért? Na, ne mondd. Fogadjunk, hogy tudok olyasvalakit megnevezni, akit bár rég hátulról kellett volna irányba állítanod, mégsem tetted meg. Így pedig nem neki ártasz, hanem magadnak. Magadból adsz, de ahelyett, hogy ezáltal több lennél, egyre csak fakulsz.

Baj van? – kérdik. És te nemmel felelsz. Mert ugyan mi lenne. Minden úgy megy, ahogy eddig, mert tán magadnak sem mered bevallani, hogy teli a hócipőd.

Eleged van a pasidból. Eleged, mert csak önmagáról szól az élete, amibe te egy jó helyre állított trófea vagy. Amikor kell, mikor az élet úgy hozza, maga mellé ránt, vagy talán még maga elé is, pajzsként. Te legyél ott kint, őt ne érje szó, ne érje bántás. Nincs mi, csak ő; nincs mienk, csak enyém. Az ilyen kapcsolatok után nem maradnak pozitív emlékek. Nincsenek is emlékek. Ő van, az összes mocskossága, a visszanyelt könnyek, amiket már úgysem érdemes kisírni. Nem sírsz, mert nem teheted. Nem érdemled meg? Ugye, hogy ismerős. A barátnőd azt mondja, nem érdemelt meg, de te magadban azt suttogod, te nem voltál méltó. A múlt megszépít? Az ilyet soha. Ebből nem marad más, csak egy sötét felhő, amit igyekszel kis világod legtávolabbi sarkába fújni, hogy többé ne vessen rád árnyékot. Sikerül, de idő kell hozzá.

A barátnőd keres. Ugrasz, mert végre ráér. Az, hogy neked dolgod lenne, máris elhomályosul. Az, hogy valakinek már megígértél egy találkát, kit érdekel? Rohansz, azaz rohannál, de lemondja. Utolsó pillanatban, mert úgy a fair. Rángat jobbra, rángat balra, oda ahol neki jó, akkor mikor neki jó, mert te nem számítasz. Mit csinálsz? Kussolsz, persze. Gyártod neki a kifogásokat, mint a hűtlen szeretődnek, olyan bástyát kerítesz köré, hogy az orosz tankok se bírnának el vele, mert hát őt védeni kell. Sokat dolgozik, fáj a haja, elveszett a szomszéd macskája, vagy oly mindegy. A lényeg, hogy tegyen bármit, lenyeled, mert jó vagy. Túl jó. Beáldozod idődet, energiádat, onnan veszel el, ahol már rég nincs, csak sikerüljön. Csak érezhesse, hogy ő van felül, te pedig ott lent a béka segge alatt. Mert megérdemled.

Reggel nem akarsz felkelni. Minden porcikád tiltakozik a munkába menetel ellen, és nem azért, mert egy ingyenélő senkiházi dög vagy. Szimplán rühelled. A főnököd. A kollégád. A munkád vagy épp a milliőt. Sírni tudnál mosdás közben, mert nem érted, ezt miért kapod. Miért kell neked ott lenned, ha egyszer már a felkeléskor úgy émelyegsz, mint egy hathetes kismama. Legyen az ára bármi, te mész, mert ez a dolgod. Az, hogy beteg vagy, nem számít. Az, hogy háromnapnyi túlórád van, nem számít. Az, hogy mentsd bár meg a vállalatot egy személyben a gazdasági világválságtól, csak annyit ér, hogy megkapd: ezért van itt.

be23d83a

Teljesen mindegy, hogy a hatalommániás főnöködről, a téged lelkiszemetesnek aposztrofáló “barátnődről”, vagy az érzelmileg csökött, dedós szinten megragadt hülye pasidról van szó, biztos, hogy te is hagyod magad. Karmolni, rugdosni, leköpni vagy ‘csupán’ semmibe venni.

Semmi és senki nem ér annyit, hogy magadból roncsot/őrültet/depressziógombócot/tömeggyilkost csinálj. Amit veled művelnek, az a saját visszaigazolásuk. Az ő nyomoruknak próbálnak téged okává vagy épp áldozatává tenni.

Ne hagyd. Nem kell.

Lesz munkahely, ahol megbecsülnek. Lesz pasi, akinek királynő leszel. És barátnő, aki tűzbe megy majd érted.

A többi? Mehet a levesbe.

Untitled

 

10 comments

    1. Suz'n ( User Karma: 0 ) says:

      Tündér vagy, köszönöm szépen 🙂 az a gond, hogy ez nem a hihetetlen kategória, hanem inkább a valóság. Egyes dolgok a múltból jöttek, mások épp aktualitások….

       
  1. Era says:

    Igazad van Suz’n, nem kell hagyni! 🙂

    “Amit veled művelnek, az a saját visszaigazolásuk.” – mondatodat kicsit továbbgondoltam. Azért ebben az is benne van, hogy amit veled művelnek az belőled indul, hogy Te mit engedsz meg másoknak, Te hogyan állsz magadhoz, hol a határ, milyen polcra helyezed magadat és leginkább a Te világod fog tükröződni vissza másoktól, akár nagyon szereted magadat, akár nagyon nem, minden ennek megfelelően.

    Köszönöm a gondolataidat!

     
  2. robiross says:

    Hmmm…. legtöbbünk azt hiszi hogy azért amiért ö “jó” az élet vele is jó kell legyen…
    ez valahogy olyan mintha a dzsungelben az orszlántól azt várnám el, hogy ne zabáljon meg, mert én vegetáriánus vagyok…

     
    1. Suz'n ( User Karma: 0 ) says:

      Van is benne igazság, meg nincs is. Sajnos az emberek hajlamosak abba rúgni, aki értük nyúl és nem abba, aki érdemli.
      Ez valahol alaphibája a rendszerünkben. Szerintem.

       
  3. why-att says:

    Szerintem… ekkor kell valamiféle lelki állóképességet kifejleszteni, hogy a lelki rugdosás már ne legyen lelki rugdosás és a másik fél felé mindenképpen kommunikálni bátran, hogy mi a baj. Persze beszélni könnyű, tudom, hogy ezt elég nehéz megcsinálni. Aztán persze vagy, hogy egy kapcsolat már annyira-annyira mérgező, – legyen az családi, baráti, főnök-beosztotti stb. – hogy ott kell hagyni a fenébe és kész.

     
  4. Peta Dunia says:

    Ugye, hogy a válaszok száma alapján hányunkat megérintett a téma? Mégsem vagyunk “rutinosak”, mert az ilyen esetek bonyolultak, és legfőképpen MAGADNAK kell döntened bennük (tanácsokat azért érdemes kérni az objektív szemlélet okán). Több probléma merül fel ilyenkor: 1. Tűrsz, mert alapvetően hiszel a jóban, és toleráns vagy. Hiszed, hogy “jótett helyébe…” 2. Tűrsz főleg azért, mert olyanoktól kapod a pofonokat, akikre kezed sem emelted. 3. Tűrsz, mert muszáj, mert “nem vagy abban a helyzetben, hogy…” 4. Tűrsz, mert a társadalmi normák nem szeretik a harcos embereket, amíg nem tudnak azonosulni a céljaikkal. (Én is gyakran vagyok néma szemlélő.) A környezeted maximálisan együtt érez veled, de gyakorlatilag semennyire nem áll melléd. 6. Vársz, egy jó alkalomra, fogásra, ahol lecsaphass, mert okos vagy, és taktikus. 7. Ám gyakran mintha mindez hiába történne, mert egyszerűen nem vagy egy ilyen rohadék, akit botütéssel sem lehet megnevelni. Amit lehet, azt ott kell hagyni a francba (pl. rossz párkapcsolat). Amit nem lehet, azt tűrni kell – amíg lehet (pl. rossz munkahely).

     
    1. Peta Dunia ( User Karma: 0 ) says:

      Én nem tudom, hogy egyes emberekbe, mint beléd is, honnan szorult ennyi bölcsesség, de megdöbbent a világlátásod. Rémületes, hogy ezzel szemben mások, milyen kicsinyesek, sokszor buták, igazságtalanok és gyengék. Köszönöm, hogy olvasol és köszönöm, hogy mindig újabb és újabb gondolatokra sarkallsz 🙂

       

Mit gondolsz erről?