Vigyázz, kész, posztolj! – Kedvenc sorozat

Most megint földbe kell döngölnöm saját magamat, úgy érzem. A listám olyan hosszú, hogy azt elmondani sem lehet. Akkora sorozatguru voltam tini koromban, hogy egyik sulis karácsonyon kaptam egy „TV sorozat függő” billoggal ellátott bögrét. Azt hiszem, nem kell még ennél többet mondanom.

Mostanában ez a mánia kevésbé üldöz, de lehet, hogy csak az okozza, hogy nincs időm (bezzeg, mikor két nap alatt végignéztem egy Grace Klinika szezont…), illetve a szinkron még nem jött ki az új évadhoz a Pletykafészek kapcsán… Minő tragédia, tudom, tudom.

Van egy olyan régebbi sorozat, amit Drágám forszírozott, hogy nézzük, mert ő csak pár évadig nézte, én meg azt sem tudom, hogy eszik-e vagy isszák, holott állítólag kultikus. Ez bizony a Dexter.

Sokat nem akarok róla írni, mert külön posztot szánok neki: érzelmileg nálam abszolúte betalált és részről-részre sürgetőbb a vágy, hogy fóliába csomagoljak valakit kiírjam magamból a véleményemet a hapsival kapcsolatosan. Ez a csávó, Dexter Morgan ugyebár mocskosul jó pasi vérnyomelemző a Miami rendőrségnél és mindemellett esti műszakos sorozatgyilkos. Gyerekkora óta hajtja az ölés vágya, mert csak ekkor érzi, hogy él. Apja szintén rendőr volt, ő tanította arra, hogy ha gyilkosokat tesz el láb alól, az végülis nem is gáz, hanem majdnem csak hőstett.

Tehát Dexter fóliáz, darabol, majd eltüntet – de nem csak ezért imádjuk. Erről később mesélek még!

Lehet, hogy manapság beszippant a thrillerek és a pszichopaták világa, van ugyebár egy überromantikus énem is, ami kislánykoromban tombolt, mint a veszedelem. Te jó ég, hogy miket nem néztünk Mamámmal!

A legeslegelsők között egész biztos, hogy ott volt a Váratlan utazás és a Magnum. Aztán jött a Vészhelyzet, amit annyira nem akartak nézni engedni.

Rex felügyelő, anyám!

Ezek mind-mind együtt jártak egy új ideál betoppanásával aprócska fejembe: Tom Selleck az ikonikus bajszával – bakker, mindig versengtünk nagyimmal, hogy kire kacsint az intro végén! Fura, de a bajusz ma már taszít… Vészhelyzetben nem kérdés, hogy Ross doki és Carter vitte a pálmát. Rexnél elég sűrű volt a gazdiváltás, de az igazi nagy első szerelem hétszentség, hogy Tobias Moretti. Hogy én hogy bőgtem, mikor lelőtték – egyszerűen mamáék nem bírtak ágyba parancsolni, mert ott tutultam a szőnyegen. Voltam kb. 5-6 éves. Persze eleinte fujjogtam Gedeon Burkhard megjelenésén, de végülis nyálfolyatásra ő is megfelelt. A későbbi gazdik meg se mozdítottak, de ez a kettő, hát na!

499326

1_8_2_detail2

Ezután következett a „szappanoperák korszaka”.

Vad angyal (Ivo és Milli – rémlik?); Luz María, ami miatt még mindig Peruba akarok menni; Marimar, Rosalinda, Fiorella, és így tovább. Egyszerűen egyes karakterek, mint pl Fernando Carillo, Thalia Sodi, Natalia Oreiro vagy Angie Cepeda rá tudtak venni a 15-dik sablonos, önmagát ismétlő sztorira is. A spanyol szövegű zenék pedig kilóra megvettek, nem véletlen hát, hogy már mennék is a nyelviskolába.

normal_weeding_muneca_brava_(8)

Rosalinda-Fernando-Carrillo-şi-Thalia-2

mari

Már épp kigyógyultam ezekből, mikor jött Buffy, a vámpírok réme. Nem kicsit buzultam bele: felhasználónév buffysummers, hátterek Buffy, és természetesen a Sims-ben is lecseréltem Beckhaméket a vámpírsztori karaktereire. Mama nem tudta mire vélni a dilimet, sőt kifejezetten utálkozott miatta. Nem csoda: az egyetlen momentum, amit látott belőle, mikor Angel megharapja a Vadászt. Hátán folyik a vére, a kedvenc vámpírunk meg egyre őrültebben lakmározik belőle. Innentől kezdve Buffy, a vámpírok réme nem az volt, ami, hanem egyszerűen „a baromság” – legalábbis Mama szerint. Szerintem viszont zseniális műremeke Joss Whedonnak, akinek nevét hallva azóta is elmosolyodom az emlékekre gondolva.

TheProm

Ezután kezdődött a Szex és New York megismerése, ami szintén eléggé kultikus volt abban az időben. Még sokszor ma is előszedem a mozifilmekkel együtt. A csajokkal időnként boncolgattuk, nálunk hogyan lehet a karaktermegoszlás. Az eredmény nem meglepő: mind Samantha, csak kettőnkben van Carrie-gén is.

A Narancsvidék kábé a Gossip girl elődje, egyszerűen néha jól esik sajnálni a kőgazdagokat, hogy nincs más bajuk, mint melyik Guccival tömött szatyrot adják a sofőrnek és melyiket a bejárónőnek.

the-oc-the-oc-481612_1024_768

 

Végre sikerült túljutnom a sorozatos énemen, mikor Mamám belevágott az Árva angyal nézésébe. Először jó hangosan röhögtem, de ahogy jöttem-mentem a tévé előtt, mindig fennakadtam: hát ez a pasi nem rossz! Mire Mama: még jó, hogy nem! Nem véletlen nézem!

Kellett ezt mondani, úgy ottragadtam a tévé előtt, hogy öröm volt nézni. A sorozat befejező epizódjait viszont egyedül néztem és nem a nyáladzás miatt potyogtak csak a könnyeim.

ccea11

A pasas, a.k.a William Levy végül belerántott életem valószínűleg utolsó efféle hülyeségébe is: a Kettős játszmát is végig kellett néznem. Aztán jött Z. és tettem magasról az egészre.

Sortilegio-folleto

A pasikra is úgy zusammen. Míg régen a hímneműek vonzottak a képernyő elé, manapság többre értékelem a kedvenc színésznőmet és a jó cselekményt, mint anno Tobias Moretti hajdobálását, ami kenterbe veri a Head&Shoulders reklámokat is… Pedig mama mennyit mondogatta: jézusom, ez a lány férfiőrült lesz teljesen… – s mégis világ életemben monogám voltam. Azt ellenben elismerem, hogy a szemlélődés elmaradása egyértelműen Z.-nek köszönhető. Mutogathatják csokorban őket (lásd Magic Mike), nem hat meg. Emlékszem, anno barátnőmnek mondtam: két Boreanaz és Channing Tatum se érne fel vele. „Hát ennyire?! – Hát, ennyire.”

Manapság Grace klinika, Pletykafészek – ezt még műtét utáni lábadozásomkor kaptam unaloműző tippként – és drága Dexterünk maradt játékban, de ők az igazi válogatott. A sorozatgyilkos közös program, a kórházasdi és misspicsák hada már magánprogramom, amit legfeljebb egy-egy barátnővel tudok elemezgetni.

gossipgirl

Ugye jár a buksisimi, amiért a párhuzamosan száz sorozatot leredukáltam másfélre?!

Untitled

 
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  

13 thoughts on “Vigyázz, kész, posztolj! – Kedvenc sorozat

  1. Egész nosztalgikus érzéseket keltett bennem ez a kis összefoglaló, elsősorban az elején. A Magnum és a Váratlan utazás nekem is meg volt, a szülők által kiszabott tiltás nálam az X-aktákra vonatkozott.

     
  2. A szappanoperák engem is üldöztek, sőt még mostanában is néztem egyet-kettőt.
    Rex felügyelő, Vészhelyzet… alap sorozatok voltak. Szinte mindenki ezekről beszélt a családban 😀 mi történt ezzel, meg azzal…
    imádtam azt a korszakot (is).

     
  3. Imádtam az írást, hasonló nekem is az izlésem 😀 Brazil vonalon a Paula és Paulina volt csak, aztán már ezek a szuper csajos sorozatok voltak a befutók. 🙂 Lenne egy kérdésem, hogy lehet bekerülni ebbe a blogos kihívásos dologba, amit ti csináltok, én is szívesen írnék ezekről? 🙂

     
    • Hidd el, érdekelne. De én egyszerűen szeretem a magyar szinkront. Tudom, hogy mind az angolomnak, mind a bnőm lelkének jobb lenne, ha eredetin nézném a “szarságaimat”, de én így imádom.

      Ráadásul örülök, h végre ismét itt talállak 😉

       

Mit gondolsz erről?