10 ok, amiért érdemes élni – akarom mondani blogolni

Vagy talán a kettő már össze is ért… Nem azokra gondolok elősorban, akik a blog írásából élnek, mert nem biztos, hogy ők ezért élnek.

Ott van viszont a többi kishal, akik tényleg apait-anyait beleadnak ebbe a dologba. Hogy miért? Íme, az én 10-es listám róla, amit nem mellesleg házinak is én adtam fel a csoportban:

  • Sokan mondják, de az írás valóban lehet terápia. Vannak dolgok, amiket pont akkor és ott a gép előtt klampírozva fogsz fel. Nem előbb, nem később, de mikor leírod, tudatosul benned, hogy miért is és hogyan is tetted ezt vagy azt. Gépelsz és arcul csapnak a tények – kimondani nem merted, de az íráskényszered rávitt a megoldásra. Ezt amúgy én szerintem a pofázásnál is nehezebben szabályzom;
  • Íráskényszer, grafománia, betűbuziság vagy nevezd, ahogy akarod. Az életednek ez az egy területe sokat javíthat a többin is: én például megszállott kézzel író vagyok. Lehet akármilyen designos egy applikáció a gépen vagy a mobilon, legtöbbször a kukában végzi. Ami nálam bejön, az a táskában és az életem minden megjelenési helyszínén (lakás, munkahely, papa) felbukkanó fecnik 3-4 szavas, néha összefüggő mondatos irományokkal. Múltkor egyik ismerős talált a konyhaasztalon egyet és igen kérdőn nézett a “kódolás” kapcsán. Egyszerűen nem értette. A lényeg, hogy én értem. Míg el nem felejtem. De van olyan, ami évek múltán előkerülve is hangos vihogásra késztet – és ez benne a jó;
  • Fejleszted az agyad azon részét, amelyet az emberek többsége már nem is használ. Olvasni utálnak, írni nem tudnak. Minek szókincs, ha azok a cuki figurák viberen elmesélik az egész napodat?! És én vagyok a hülye, mert olyan szavakat használok, mint a márpedig / felbukkant / csenyevész – komolyan gondolják azt, hogy ezek szépirodalmi kifejezések?!
  • Olyan embereket és olyan szinten ismersz meg, hogy lehetséges, ez a való életben sosem következne be – sminktudorok, könyvmolyok, hasonló tragédiát átélők. A mindennapokban ritkán derül arra fény 10 perc alatt, hogy valaki végre ugyanúgy érez, mint te – mert lassan teljesen elvadul a világ. Mi, bloggerek, a saját porondunkon a legtöbben úgy nyílunk meg, mint a lakosság nagy része soha. Persze azt is tudni kell, hogy az efféle nyíltan kussolók vetik ránk az első köveket: minek kell ilyen dolgokat leírni? nem tartozik senkire! – blabla;
  • Önbizalmat ad, boldoggá tesz, felemel – néha egy hozzászólás hetekre erőt tud adni;
  • Sokoldalúvá tesz: író leszel, fotós, marketinges, terapeuta, frizura tanácsadó, könyvtáros, szakács, vagy épp természetgyógyász. Nem egyszer segített blog vagy olvasói hozzászólás az ügyes-bajos dolgaimon;
  • Akkor is kapsz, ha nem kérsz – nem kell feltétlen kérned a segítséget. Blog olvasóid akkor is tanácsokkal látnak el, ha te nyuszi vagy feltenni a kérdést. Drukkolnak, támogatnak, lelkesítenek – mert állítólag ezt kapják tőled is.
  • Van egy plusz családod. A hű olvasók és blogger társak árnyékként követnek és felráznak, ha eltűnsz a ködben. Hiába mondod, hogy most nem tudsz írni, mert nincs ihlet, addig rágják a füled, míg végül írsz a miért nincs miről-ről.
  • Különccé tesz és az emberek jelentős hányadát elgondolkodtatja így (mi a fuc*?) vagy úgy (hát ez egyszerűen zseniális!). Nem értik vagy nem akarják tudni, csak szimplán fennakadnak. “Tehát így néz ki egy bloggerina?” – hogy ezt az első randin elhangzott kérdést bóknak vagy gúnyos fintornak kellene-e értékelnem, máig nem tudom. Ha az egómra hallgatok: elismerés. Ha a másik, balfék énemre: pofon. De nem érdekel, mert egyrészt az illetőt egy óceán választja el tőlem, másrészt pedig tudom, hogy van, aki ugyan emiatt hív “Művésznőnek”. Akinek nem tetszik, az mehet Kenyába. Idő és közeg kell hozzá, míg az ember lánya kihúzza magát és úgy veti oda a blogger szót, de ha eljön a pillanat, már te is tudni fogod a tizedik pontot:
  • SZEXI!

10912994_890540724302950_1469524567_n

Untitled

 
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  

2 thoughts on “10 ok, amiért érdemes élni – akarom mondani blogolni

  1. Érdekes egy lista. Én igen kezdő vagyok még a blog írásban. Régen naplót vezettem de abba hagytam, mikor már nem lett titkos mert elolvasták és az is egy mérföldkő volt az életemben. Most, tudom hogy nyilt, bárki olvashatja és épp ez benne a szép. Abban is igazad van, hogy önkifejező, sok lehetőséget ad és reményt, erőt, kitartást. Én alapból különcnek gondolom magam, aki sosem tudott és ma már nem is akarok beilleszkedni a normálba. Elég volt, eleget pazaroltam az energiámból emiatt. Ma már szeretnék neves íro és rajzoló lenni, mindkettőben kaptam pozivit és negativ kritikát egyaránt. Néha úgy vélem az írás fejez ki engem, míg másik pillanatban a rajz. nem tudok dönteni és nem is akarok abban, hogy melyiket szeretem jobban. Tetszett ez a cikked és érdekes volt elolvasni. ^^

     

Mit gondolsz erről?