Büszkeségem, boldogságom

Tudjátok, fogalmam nincs, milyen a szülés, és csak a gondolattól is remeg a térdem, hogy egy nap a kezembe adják majd az én kisbabámat. A következőben leírtakat, mégis ehhez tudom hasonlítani és aki ebben benne van, azt is tudja, miért.

Írok már 2007 óta a blogon, de ez anno játék volt csupán. Pár bejegyzés még facebook nélkül, de én tudtam, mi az a blog. Előtte is írtam (naplót, natürlich, ágy alá és szekrény mögé és mindenhová gondosan elrejtve), de ami később következett, arra mondom én, hogy valami. Ami mára kialakult, arra mondom, hogy tényleg valami.
Picadilo CollagejMa rápislantottam a Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Közössége (MBBKK) néven futó “kis” közösségemre és azt látom, hogy 2014.március 14-én alapítottam meg az egyletet azzal a megfontolással, hogy végre legyen egy felület, ahol nem a One Direction és a hisztikórban és krónikus nyáltermelésben szenvedő fruskák jelentik a kemény magot, hanem azok az igaziak, akik könyvekről, magukról, receptekről, sorsokról vagy épp szexről írnak. Merthogy a mi kuckónkban már mindből akad. Sőt, még néha körmözünk is vagy épp outfitet mutogatunk. Mert az is kell. És pont a színek kavalkádja teszi ki ezt a csodát.

9 hónapnyi küzdelem és várakozás után ma éreztem azt, hogy révbe értünk. Megszületett a KÖZÖSSÉG – csupa nagybetűvel.

Eddig is kapartam érte, értünk, hogy ha valaki feltesz egy kérdést, mert teszem azt elakad egy pluginnal, akkor inkább a kommentek sokaságába szédüljön bele, mint a szégyenbe, hogy talán olyan butaságot kérdezett, hogy válaszra sem méltatják. Volt pedig mély kuss is, de aztán megjelent az alagút végén a fénysugár: eleinte 1-1 régi motoros felelgetett, mindig ugyanazok. Aztán jött pár új, majd annyi szájbarágás és kifakadás után rájöttek az “újoncok” is, hogy minden ilyen apró tett (komment, lájk, segítségnyújtás) egy hatalmas cél felé visz minket.

Már nem kell könyörögnöm, nem kell fenyegetőznöm – kiraklak a csoportból, ha nem nyilatkozol -, nincs szükség jutalomra és indulatszavakra sem: már majd’ mindenki tudja, hogy az egész értük, értünk van.

Réka, csoportunk egyik tagja, a Habfürdő szerzője posztolt egy listát, a heti opciókról, amit a közösségi összefogás szellemében megtehetnénk, ha akarnánk. Pl: hétfő – két blog fb-oldalának lájkolása.

Továbbgondoltam és ebből jött ki a BHF, azaz a Bloggerek Házi Feladata című sztori.

Ma kezdtük ezzel:

Bloggerek házi feladata

A lelkesedés akkora, hogy az elmúlt három órában mást sem csinált a fiókom, mint értesítésekkel bombázott: lájkolták, hozzászóltak, hozzászóltak, lájkolták… Kedvenc és /majdnem/ mindent tudó Richárdom nem kevesebbel “vádolt”, minthogy felrobbantottam a csoportot. Összefogás és aktivitás valami félelmetes erővel söpört végig a társaságon: én is csak pislogtam, hogy mennyire örültek neki, hogy ilyen is lesz.

Aztán az eufória engem is elgázolt: rádöbbentem, hogy kicsit mélyebbre úsztam a tengerbe, kicsit tovább sodort az ár, mint azt eredetileg tervezgettem. Mikor megfordult a fejemben az 1D mentes csoport kialakítása, 10-20 emberre gondoltam, de maximum 100-ra legmerészebb álmaimban is. Azt sem terveztem, hogy ebből végül ötletbombák sora fog robbanni, mint a Balatoni Blogger Találkozó, a Mai kérdés, a BloggerInterjúk vagy a legújabb, Házi Feladat Bloggereknek című játékok.

Privát üzeneteket kapok facebookon és arra kérnek, hogy mondjak véleményt a blogjukról, hogy segítsek a designban vagy, hogy legyek az új csoport adminja.

Főni-nek hívnak, de ha valami szembemegy a szabályzattal, egy embertként taszítják el, lökik ki maguk közül – mire odaérek, volt – nincs.

7-en állnak mögöttem adminként, afféle kis titkos összeesküvőkként és szőjük, szőjük kis társadalmunk egetverő, világmegváltó terveit. Natit például nem tudom beelőzni tag-hozzáadásban: mire jelez a facebook, a tag már bent van, én meg pislogok.

Így vagyunk mi nyolcan: Andi, Árpád, Ildikó, Letti, Nati, Szilvi, Richárd és én.

Én, aki most bőgök örömömben.

rp_738f8fde55dd6d8108ef7c6f204520201.png

 

 

 

 

 

Ha pár szavazattal megtámogatnád az oldalam a Lelkes Blogversenyen, azt ide kattintva megteheted!

 

16 thoughts on “Büszkeségem, boldogságom

  1. Én többnyire búvárkodni járok a csoportba, ha nincs kedvem otthon semmihez, akkor csak megnyitom, és vagy 2 – 3 órát elvagyok blogbejegyzéseket olvasva vagy új blogokat felfedezve. Elég addiktív:). És bár nem vagyok olyan hihetetlenül aktív tag (nem is nagyon osztom meg a bejegyzéseim), azért sokszor olyan jó hazaérni:)! Egyszóval köszi, köszi, köszi!!!

     
  2. Komolyan csodálom amit és ahogy csinálsz. Összefogsz ezernyi ismeretlen és irányítod őket…nem is akárhogy. elég precízen. Csak gratulálni tudok és további sok sikert kívánni.

     
    • Köszönöm szépen 🙂 bár az ezret még nem értük el, fix, hogy megteszem a tőlem telhetőt.
      Nagyon kedves, amit írsz, de csak néha érzem a “kereszt” súlyát.

       
  3. Pingback: Vigyázz, kész, posztolj - Ilyen volt 2014 - Suz'n világa

  4. Véletlenül akadtam rá a csoportra, de ma már nincs olyan nap, hogy ne kukkantanék be, új olvasnivaló után kutatva. 🙂 Szuper tagokból áll, rendíthetetlen Főnivel (:P). Nincs megvetés, nincs gonoszság, egymást segítjük, még ha sokan csak 1-1 lájkkal is. Örülök, hogy rátaláltam. 🙂

     
  5. Jó volt olvasni a személyes élményeidről a csoporttal és az általad teremtett kis közösséggel kapcsolatban. Nem kívánom magunkat fényezni, de messzemenően a legminőségesebb és legszínesebb csoport a témában a közösségi hálózaton, arról nem is beszélve, hogy nem csupán visszhang nélküli posztolgatás meg kósza lájkokért, hanem tényleg van feedback a csoporttagoktól, hozzászólnak egymás írásaihoz, egyeznek, ellenkeznek, véleményt nyilvánítanak, mindeközben építik a csoportot, vagy inkább mondjam azt csapatot?
    A játékok szerintem eszméletlen jók, mondom ezt annak dacára, hogy magam nem igazán veszek részt bennük időhiányában, viszont már egyre jobban érik, hogy beszálljak egy blogger házi feladatba én is.
    Ami egyedivé teszi a közösséget és ki is emeli a többi blogger közösség közül a Magyar Bloggereket, hogy itt az admin foglalkozik a csoporttal. Örülök, hogy itt lehetek! 😀

     
    • Ahhoz, h a csapat ilyen legyen, kevés lenne az én akaratom. Kell hozzá a színes blogger-tàrsasàg is, akiknek a színe java köztünk él.
      Én köszönöm, hogy velünk vagy! 😉

       
  6. Végre kezdem magam utolérni a csoporttal kapcsolatban és bocsánatodért esedezem, hogy nem jeleztem eddig 😀 Nagyon megtisztelő dolog egy ilyen közösséghez tartozni, emlékszem milyen tagok voltak még az elején 🙂 Most meg csak úgy lubickolunk a jó blogok között 🙂 Köszönöm, hogy én is ennek a tagja lehetek, a házi feladatokat pedig úgy fogom teljesíteni, mint a suliban: kicsit később, de legalább készen lesz 😉

     
    • Elnéző vagyok és díjazom az igyekezetet (még azt is megbocsájtom, ha puskáztok 😀 )
      Köszönöm, hogy velem vagytok és örülök, hogy jól érzitek magatokat!

       
  7. Minden nagy dolog egy egészen kicsivel kezdődik. Olyan nincs, hogy a tóba bedobott kő ne vigyen hullámokat a partra… idő kérdése. Látod, minden egyes kicsi lépés valami nagyszerű felé visz. Nem baj, hogy eleinte csak egyedül hittél benne… az élet Téged igazol! 😉

     

Hozzászólnál? Itt megteheted :)

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..