A saját posztfészek meséje – avagy hogyan törtem ki a wordpress kalitkájából? II.rész

Az első részét eme írománynak még akkor készítettem, mikor a blog épphogy lábra állt, épp kinyitottam a kapukat, és épp kipofoztam annyira, hogy már-már szalonképes legyen a dolog. Kipofoztam, inkább kipofoztuk Ricsivel, a generalok.hu SEO-gurujával, mint azt már említettem volt.

Azóta is ő a segítségem és két naponta biztos kap tőlem üzenetet: hú, most látom, hogy a read more még mindig nem magyar, meg tudod csinálni? vagy épp lehetne, hogy a menüben nagyobbak legyenek a betűk?

Mindig ki tudok találni neki egy új kihívást, és mindig ugyanazzal takarózom: de hát a karácsony a kívánságlistákról szól, nem? Mire ő: mutassam én is az enyémet?

Hát így dolgozunk mi együtt, vagyis inkább üldözöm én a hülyeségeimmel, amik végül is annyira nem is blődségek. Nagy tervem, hogy mindezeket egyszer majd egyedül csinálom, de jelen pillanatban örülök, hogy levegőt kapok a megfázásos cirkusztól, nemhogy kódturkászási ismeretekre vadásszak. Mert bizony vadásznék én, csak vissza kellene ahhoz iratkoznom a könyvtárba, ahonnan kellő információval térhetnék haza. De ez a jövő hét zenéje. Addig mankóként támaszkodom Ricsire, a kívánságlistát meg csak letudjuk valamikor.

Pontosan 13 napja annak, hogy nyilvánosságra hoztam a saját oldalt, ami ugye már nem az a bizonyos wordpress.com-os. Nézzük, mit alkottunk azóta.

Van ugye az a rengeteg sablon ott is, a régi helyen, de nekem sose felelt meg egyik sem igazán. Korlátoztak, feszélyeztek és kábé két hetente sarkalltak arra a szánalmas lépésre, hogy felrúgva az addigi koncepciót, keressek valami homlokegyenest más. Legyen slide, ne legyen; kell-e widget vagy semmi szükség rá, lehet-e színvilágra az én akaratom szerinti, vagy érjem be a csicskaságokkal. Csicskáztam, ezerrel. Aztán jött a besokallda és húztam át a kis cókmókomat ide, a wordpress.org-ra. Ricsi maga is elámult, mikor beengedtem a régi fiókba, hogy mekkora csomókat kötnek az ember csuklójára a szerkesztéseket illetően. Höhh, apukám. Gondolod, hogy merő unalmamban akarok én perkálni a saját oldalért? Kész cirkusz, amit ott megengednek, az meg pláne, amit nem.

Huss, már itt is voltam.

Nézem a vezérlőpultot és tátva a szám. Bakker, hol a statisztika? És a kilövés facebookra? Be lehet állítani oldalra mindenféle kütyüt (widget)? Nem-e? Ne szórakozzunk már, kérem! Több, mint tízezer évente és eltűnik minden, miért odavoltam? A statisztikáimat akarom, azonnal!

Lett stat, de analytics-ből. Lett widget, de külön telepítve. Hát a pofám menten leszakad: azért fizetünk, hogy szívózzon velünk a wordpress? Szívózott az ideáig is, de most ez már csúcsokat dönget…

Rá kellett jönnöm két nap után dolgokra:

  1. a saját oldal nem működik magától
  2. sokkal de több meló van vele
  3. Ricsi nélkül nekem esélyem sincs…

Aztán kiderült, hogy esély van, de az háromszor küzdelmesebb, mint bármiféle korábbi intéznivaló. Mit csinál a szőke, ha az oktatója nem ér rá? Ámokfutásba kezd, natürlich.

Így esett meg az, hogy rémséges felháborodásunk ellenére a munkahelyek keresztbe tettek a mi honlapszerkesztős ügyleteinknek. Este is meló volt, meg mindig. Nem tudják ezek ott, hogy nekünk sokkal fontosabb dolgaink vannak? Nem tudják, hogy még nincsenek szavazógombjaim, amivel jelölhető, hogy zseniális a legújabb poszt?!

Hát elmehet mindenki Kukutyinba zabot hegyezni.

Morgolódás ide, nyűszikelés oda, a türelem továbbra se a fő erényem. Úgy döntöttem, hogy egyedül váltom meg a világot – Ricsi nélkül (igen, én is hallom a baljós háttérzenét…).

A blog ekkor még nem volt elég színes nekem, hiányoztak a képek, hiányoztak a megszokott applikációim, így eszelős liba módjára ástam bele magam a különféle leírásokba: leghasznosabb pluginek, legjobb widgetek és a többi. Már akkor se kaptam jelentős sikítófrászt, ha kódok szerepeltek a leírásban. Elmormoltam egy gyors miatyánkot mielőtt ráfrissítettem telepítés után az oldalra és vagy megtapsoltam magam, mert a dolog működött, vagy veszetten gépelni kezdtem facebookon: nem megy ez a szar, mit rontok el?!

Megnyugodni mindig csak a “már megy” válaszok után bírtam. És ezt az esetek 99%-ban meg is kapom. Ha nem, jön a “rajta vagyok”, majd a “már megy”. A kettő közti átfutási idő max. negyed óra.

Volt olyan, hogy valamit nagyon azonnal akartam és lám, megoldottam még kódokkal is (pl.: ugrás az oldal tetejére gomb – a néha baromira hosszúra nyúlt irományokat ellensúlyozandó). De volt, hogy kódoltam és nyakat behúzva kúsztam fel facebookra: felkészültem a lecseszésre. Addig-addig ügyeskedtem, míg a szuper 2 másodperces betöltési időmet feltornásztam tizenpárra. Mivel ez elég fontos a netes élmények szempontjából, tudtam, hogy nem kapok érte dícséretet:

csak 2 napra lep el a munka és maris rosszalkodsz?

Jesszusom. A google teszten múlt héten 79 pontod volt a sebességre, most 20!

A saját posztfészek meséje – avagy hogyan törtem ki a wordpress kalitkájából? II.rész

Hát igen. Hogy mit csináltam? Képekkel dúsítottam a lábrészt. Szerintem menő lett volna ott feltüntetni a pinterest táblák kivonatait, de ezt az ötletemet megvétózta a “Főnök”. Mit tehettem? Töröltem.

De azért nem nyugodtam el és oldalsávba csak odaficcent egy kis képbemutató… Hiába olvas el az ember lánya millió szakkönyvet és mondják mindenhol, hogy ne neked tetsszen, hanem az olvasódnak – szent meggyőződésem, hogy aki engem olvas, az egyetért velem…

Hát így megy ez. Ma meg ajánlott posztokkal dúsítottam – mert végre arra is van lehetőségem. Ezt eddig csak szájtátva lestem a bloggereseknél és álmodoztam, hogy egyszer talán nekem is lesz – és lám, lett!

Azok a hiányzó dolgok pedig, amiket olyannyira imádtam abban a fosch wordpressben, a korlátozósban, majd mindnyájan visszatértek a JetPack nevű plugin segítségével. Ő körülbelül annyit tesz, hogy összeköti a régi és a mostani wp-fiókot és idevarázsolja a kedvenc cuccaimat (statisztika, emailes feliratkozás, gravatar és a többi).

És hogy miket használok még?

A kis csillagokat már említettem, amikkel értékelhetünk; a social media ikonokat azt hiszem felesleges még megemlíteni is (amatőr dolog lenne nem használni, mikor a forgalom tetemes része onnan jön).

Mondja ezt a analytics, ami a google csodája és segítségével még majdnem azt is megtudhatjuk, hogy mi az olvasónk kedvenc tévéműsora. Ezt a drága jó cuccot a munkám révén ismertem meg, ott ugyanis havi szinten elemzem ki a GD honlapjait.

De a legjobb cucc valószínűleg a beépített SEO ellenőr, ami keményen piros lapot ad, míg a megfelelő kulcsszóra nem optimalizáljuk a mondanivalónkat…

Már csak annyit szeretnék, ha ez a tündér megengedné, hogy a kivonatok a főoldalon hosszabbak legyenek, mert a mostaniakból kábé még a kezdőmondataim is lemaradnak… Tudtok erre valamit? Kódot vagy egyebet?

Néha nálunk is megáll a tudomány, de azt hiszem, amit eddig szőkeként felmutattam, nem annyira gyalázatos eredmény az internet világában…

suznvilaga

 

 

 

 

 

Hoppá! Azt hiszem nem vagyok normális! A lényeges dolgokat meg el is felejtem… Az egyik dolog az, hogy ma átirányítottam – egyedül – kettő perc alatt a régi oldal látogatóit ide. Erre is tud a wordpress megoldást: egyszerűen évi 13 dolcsiért úgy hajítja át a régi helyre keveredőket hozzám, hogy azt öröm nézni. Nem kell többet nyüszítenem ott, hogy lépjenek át emide, mert akkor is átlépnek, ha nem akarnak. Jó, mi?

A másik pedig, hogy neveztem a Lelkes Blogversenyre és annyi, de annyi nyeremény van! Jó lenne egyszer már bebizonyítani, hogy nem csak a magam örömére írok, hanem van értelme – mert a blogger fogalma bizony egyes körökben rémesen korcs. Ha szeretnél ebben segíteni, itt minden egyes nap szavazhatsz az oldalra, és ha nyerek, ti sem jártok rosszul!

 

 

 

2 thoughts on “A saját posztfészek meséje – avagy hogyan törtem ki a wordpress kalitkájából? II.rész

  1. Odáig olvastam, hogy a Read more nem magyar… Na most az én Blogspotomon magyar, de érthetetlen, azt írja ki, hogy «További bejegyzések», ami ugyebár azt sugallja, hogy nem továbbolvasásról van szó, hanem egy másik cikkekről. Én irígylem a «Read more»-t, az legalább egyértelmű annak, aki tud angulul. 🙂

     

Hozzászólnál? Itt megteheted :)

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..