A saját posztfészek meséje – avagy hogyan törtem ki a wordpress kalitkájából? I.rész

El sem tudom mondani, vagyis le sem tudom írni, mennyire vártam már ezt a posztot!
Ez a poszt egy nagyon nagy lépés útjelzője, mely csak csupán annyit hirdet, hogy fogtam a sátorfámat és a kis fejszémet belevágtam valami nagyon kemény fába:

tárhelyet és domain-t szereztem, és némi nemű segítséggel, de áttelepültem a SAJÁT HONLAPOMRA.

Hogy minek? Mert meguntam a WordPress kisded játékait, hogy mikor már azt hittem, hogy végre úgy fog festeni a blogom, ahogy én azt rózsaszín habos álmaimban elképzeltem, a WP fityiszt mutatott, sőt, kőkeményen beintett! Naiv liba, azt se tudod, mit akarsz pontosan, és itt ugrálsz, hogy témaszerkesztés, meg fejléc?! Durr a fejedre egy koppintás a blogszerkesztők lexikonával (bár lenne ilyen, de nincs! lehet megcsinálom ezt is magamnak, mint anno a Bloggergyűjtő Facebook vermet).

Tehát önállóságot akartam, saját birodalmat, ahol némi nemű nyávikolás és helphelphelp posztolás után találtam is segítséget magam mellé:

Ricsi nem kevesebbet vállalt, mint hogy segít felépíteni majd’ nulláról a hablaty-váramat, ahol folytathatom mindazt az ámokfutást, amit keretek közé szorítva űzök 2007 óta. Természetesen Ricsi maga is blogger, sőt mondhatnám, hogy lelkes SEOzseni és webes firkász egyszemélyben és a szó lehető legpozitívabb értelmében!
Honlapját a Generálók-at párjával közösen írják és irányítják, és azt kell, hogy mondjam, mesterien! Azt hiszem, jobb segítségre keresve sem akadhattam volna, főként, hogy önként jelentkezett a nem kis feladatra.

Azt hiszem, ha a pár évvel fiatalabb önmagamnak, tanácsokat kellene adnom, megmutatnám neki ezt az oldalt. Ha pedig a pár évvel idősebbnek, akkor szimplán csak nem árt rá emlékeznie, hogy a sok kérdés tette ezt az időszakot, amiben éltem és most is élek annyira izgalmassá.

Itt az ideje nem csak keresni és találni, hanem generálni a válaszokat…

Ricsi

Szerintem csak jót tesztek magatoknak, ha felkeresitek a Generálókat, mert ők tényleg olyan kérdésekre próbálnak válaszokat adni, ami a mai világban elengedhetetlen. Nyelvtanulás, LinkedIn, állásbörzék vagy épp a diplomával avagy nélküle című örök klasszikus.

Tehát jöttem én, az antiwebes szőke, és jött Ricsi az antiszőkés webes. Talán mégsem így történt, de lényeg, a lényeg, jöttünk, láttunk és majdnem győztünk. Viaskodok még a betűtípusokkal, sosem elégszem meg az eléggel és szerintem még minimum 7347 db apróság fog beficcenni, természetesen használat közben…

A problémák ott kezdődtek – ha finom akarok lenni, akkor velem – hogy lövésem sincs a domain, a tárhely, a CMS és DNS dolgok mikéntjéről vagy egyáltalán arról, hogy ezeket most akkor enni-é vagy inni-é köll. Mondom, nem volt egyszerű meccs.

Aztán mielőtt mindezen áldott szőkenői tulajdonságokba teljesen belebetegedtem volna, hipergyorsan döntöttem:

ott a dima.hu, marha jónak tűnik, ára is jó, 10 GB-ot adnak és ajándékokat és felrakják a WP-t, hát bakker mit tökölök?!

Na vajon. Hát persze, hogy megint a financiális manók köpködnek a levesembe és tárhelyembe! De ugyan mire való a karácsony, meg a nagy mit szeretnél kérdések, ha nem arra, hogy azt feleld rá: tárhelyet és domainfoglalást, minimum 5 GB méretben. Ilyen eskü, a mesében sincs. Nekem csak ezt kellett mondanom, és az én Drágám, azt mondta, oké!

Meg azt:

jól van, akkor boldog mikit meg karit, mégha nem is értem meg, mi ebben az olyan nagyon örömteli XD

Hát igen, ilyen az, mikor a mérnök és a blogger észjárása nem találkozik. De lényeg, hogy zöld utat kapott a dolog, onnantól meg nagyon felpörögtek az események a korábbiakhoz képest. Addig kb naponta csevegtem és érdeklődtem arról Ricsinél, hogy melyik szolgáltató, melyik méret és melyik csomag – mert tényleg semmit nem értettem (tipikus esete volt a mit akarunk – nem tudom, mikor – mostnak). Állandóan linkekkel bombáztam, hogy a hetedik verzió jobb-e mint a 96-odszorra mutatott 11-es pályázó és ha igen miért és mit kell tennem?! Bocsáss meg, tudom, hogy rém agymenett voltam.

Onnantól kezdve, hogy az egyik kiszemeltem bebukott – azzal, hogy ők ugyan nem telepítenek nekem wp-t – maradt a másik nagy favorit, a már emlegetett Dima. Onnantól kezdve komolyan félórás volt a sztori. Szerződés letölt, kitölt, scan, email, utalás, visszajelzés – kész. Persze mindezt pénteken 3 órakor, hogy esélyünk se legyen hétvége miatt haladni, de láss csodát, szombaton már így is be volt foglalva a suznvilaga.hu, telepítve volt a tárhelyen a mittoménmi! Hétfő reggel megjött a mail, hogy wp is kész, nesze belépési adatok és nesze Suz’n a plafonra örömében. Örömöm persze keserédes volt, mert minden munkaidőben fut be, így egyéb bokrosodó teendőim végett 2-3 nap is eltelt, mire végre beáshattam magam a saját posztfészkembe.

Ricsi ezidő alatt sem tétlenkedett, saját ügyei menedzselése mellett hős módjára vívta a csatákat a folyton bővülő kívánságlistámra, melynek és hülye kérdéseim sorának még mindig nincs vége… Van pardon? Vagy abból már rég kifogytam?

Az biztos, hogy két-három óra skypebeszélgetés és temérdek tinta kellett hozzá, hogy saját feladataimat megkapva és kéréseimet átadva eljussunk a mai állapotig:

még közel sem tökéletes, még tudom, hogy a betűtípus nem szereti az ű betűket és az is szemet szúr, hogy kevés a kép.

No majré, keine fosch – pár nap és úgy érzem, finish lesz tényleg. Akkor meg nekiállok írni már másról is, mint a költözés hepehupás ösvényeiről és úgy fogok mindent szervírozni, ahogy azokban a naiv álmokban megalkottam őket…

FONTOS! Ha a régi oldalnak követője/feliratkozója voltál, ezt újra kell jegyeztetned, ugyanis ez az oldal, nem az az oldal! Köszönöm a támogatást, és a visszajelzéseket, mert miért, ha nem ezért írnék 🙂 Értetek, rólatok, nektek!
Untitled
 

4 comments

Mit gondolsz erről?