Ahol az örök elégedetlen szöszinek is kedvére tudtak tenni – Étteremkritika Veszprémből

Itt élek Veszprémben, szeretem Veszprémet és mégis kábé annyit tudok róla, mint egy Veszprémben sosem járt turista.

Szégyen, tudom. De egyelőre ez van. Ma eme hiányosságomon is lendítettem egy jó nagyot és felfedeztem egy új helyet: a Gizella Éttermet.

Az egésznek az én Drágám az oka, aki ma ünnepli vagy inkább ünnepelteti születése napját és ezen apropóból Szüleivel felkerekedtünk, hogy együnk egy jót valamelyik helyi létesítményben. Most nem a mindennapokon látogatott opciók jöttek számításba, hanem valami fejedelmibbet kerestünk.

Az én ötletem A Nivegyvölgyi Borok Háza lett volna, melyről utóbb kiderült, hogy bezárt (végleg-e vagy csak átalakul, passz). Gyanús volt, hiszen asztalfoglaláskor egy női hang közölte velünk, hogy ez a szám bizony nem elérhető.

Lépjünk túl a túllépnivalón. Keressünk mást. Bár ötletem nincs, hiszen ez a hely otthont adott az érettségi bankettemnek és az ötéves találkozónknak is és szerettem; és más helyeket nem is ismerek, de mindegy.

Hogyan, hogy nem, kikötöttünk a Gizellánál. Esküvői és rendezvényhelyszín, olyan rossz csak nem lehet. Netes kutatás eredménye: mérsékelt árak és fantáziadús kajakompozíciók. Hajrá!

Asztalt nem foglaltunk, csak úgy betoppantunk az azt sem tudjuk, hol kell bejönni épületbe és pikk-pakk előttünk termett egy készséges pincér. Kabátok lesegítve, asztalajánlás, levesajánlás – máris nagyon szimpatikus a hely!

Mondhatnánk, hogy ez mind alapelvárás, de sajnos hiába. Mostanság fancsali, életunt felszolgálók és javaslatmentes kajaválogatás keresztezik utamat. Legutóbb Horvátországig kellett mennünk, hogy azt érezzük, számítunk! Azért ez magyar földön elég durva! Vagy csak a honfitárstól honfitársnak nem jár a dédelgetés?!

Tárkonyos jérceleves, húsleves gazdagon és házi gulyásleves volt a kezdet, a végeredmény pedig elégedett kanácscsörgés és hümmögés. Jött is a pincér félidőben, hogy hogy ízlik a kaja, de csak afféle “kurvajóéshagyjálenni”-arckifejezésre futotta tőlem meg egy köszönjük, finomra – nehogymár parasztnak nézzenek!

Bő fél évszázad alatt a második kívánságok is megszülettek és az én paradicsomos-mozzarellás  vaslapon sütött szárnyas medvehagymás istennyilámon kívül még háromféle ízletes hússzelet került az asztalra. Ott is hiába jöttek érdeklődni, mi csak tömtük magunkba a finom falatokat. Nekem elég gyakran kellett öblítenem, mert bizony a könnyűnek vélt főfogásom elég erőteljes fűszerezést kapott, de mindezzel együtt mennyei volt.

10749496_847353531955003_2138464191_n

Isteni és laktató, de már az elején bevette az agyamba magát a császármorzsa, amely olyan szinten ragadta meg a figyelmem, hogymég a mákos palacsinta vaníliafagylaltal és vörösboros gyümölcsökkel is elkerült messzire. Pedig azt is kértünk és nem okozott csalódást!

A legmeglepőbb mégis a gondoskodó étlap volt, mely a szezonális ajánlat és az állandó kínálat mellett külön gondot fordított a cukorbeteg, szív-érrendszeri gondokkal küzdő és az epebajos vendégek táplálkozására is. Tápérték és összetétel feltüntetve fogásonként külön-külön.

Összességében azt kell tehát mondjam, rendkívüli módon lenyűgözött a hely, amelynek személyzete tényleg vendéglátáshoz értő; mosdója pedig akkora, mint a mi lakásunk kábé.

A szakácsot csókoltatom, az pedig, hogy visszajövünk, fix!

738F8FDE55DD6D8108EF7C6F20452020

 

14 thoughts on “Ahol az örök elégedetlen szöszinek is kedvére tudtak tenni – Étteremkritika Veszprémből

  1. 35évig a vendéglátásban tevékenykedtem.,A szakmai szeretetnek nevezett titulus elvesztette fényét.A szakmaiterületről elvándorló kollegák,akik külhonban keresik a boldugulásukat,és nagyon színvonalas szállodákban-.éttermekben tevékenykednek,ők valamikor a honivendéglátás ékkkövei voltak.A szakmai munkájukat kitartásukat nem véletlen az osztrák a német- svájci munkaadók és a vendégek is pozítivan értékelik.A hazai és a külhonban dolgozók kollegák kemény és tresszes fizikai munkát végeznek,csak az nem mindeggy,hogy a családi kasszába mennyi kerül.Tehát összegezve megkellene találni azt a lehetőséget.bármely szakmai területről elvándorló szakembereket hogy hazájukban kapják meg a tisztességesjövedelmet,szakmai előrelépés lehetőségét,erkölcsi megbecsülést.Ebben az esetben a nemzet termelő ereje nővekedést fog mutatni,és úgy gondolom mindenki jól jár.A hazai vendég a pénztárca méretétől függően elégedett lesz,a szolgáltatást végző “tisztességes” vendéglátásban tevékenykedő kollegák nevében megigérhetem mindent elfognak követni a honi vendéglátás szakmai színvonalának fel emelkedése érdekében.

     
  2. Nagyon büszke vagyok a Gizella -hotel szakácsnőjére aki az én drága testvérem igen elfogult vagyok mert nagyon szeretem de az az egy biztos hogy istenien fantáziadüsan főz!!

     
  3. No jól van, elmegyek egyszer, kedves Suz’n! 🙂 Azért elgondolkodtam egy kissé. Ismerem a helyet – látásból és jó messziről – de elképzelhető-e, hogy a kedvesség esetleg álarc, és egyenes arányosságban van az árakkal. Persze említetted a “mérsékelt” szót írásod elején, na de mit takar a mérsékelt manapság?

     
    • Az árak itt tényleg mérsékelt szinten futnak! Ha azt mondom: ettünk négyen levest, főételt,; hárman desszertet, ittunk fejenként két pohár üdítőt, majd fizettünk 16.000 forintot – és maximálisan jól lakott még a telhetetlen szekció is; akkor azt hiszem ez még Veszprémben is teljesítmény. A pestieknek meg a szemük is kigúvad…

       
  4. Szerintem alapveto lenne hogy az ettermek igy kezeljek a vendeget. Erezze otthon magat, kedves de nem tolakodo pincerek, jo kajak. Lehet hogy holnap osszedobok egy posztot amiben hasonlokrol lesz szo, kiszolgalas, stb. Ugyanis ma a Starbucksban ert nehany “elmeny” 😉 Ugyse volt tema/kedv mostansag irni 😉

     
    • Nagynevű éttermekbe nemigen forgok hétköznapokon, de ahová gyakran betérünk, ott sajnos silány a felszolgálói tudomány 🙁 van, hogy félóráig ki se néznek, se étlap, se helló – és nem a teltházas zsúfolt időszakokról beszélek. Szomorú a helyzet, de mi így tapasztaltuk.

       

Te mit gondolsz?