Kedvenc nyaralásom és ez megint VKP!

vkp3

Igazán fantasztikus, hogy pont most kell emlékek közt kotorásznom és nosztalgiáznom, mikor a kedves épp tényleg nyaral, mert épp végre nyár van és kicsit úgy érzem, épp a hashártyámat (peritoneum – még tudom latinul sálálálá) készülök módszeresen felkockázni képzeletbeli késemmel, hiszen az, hogy a gyönyörű közös dolgainkon mélázom, épp ezt az érzetet kelti bennem.

Belevágok hát mégis, és ha időközben túl sok lenne a nyüszmékelés meg a piccsogás és megvágna az áram, mert belefolyatnám keserű könnyeimet a billentyűzetbe; kéretik a VKP alapítójához fordulni panasszal: ő az ugyanis, aki arra kárhoztat, hogy tudjátok, na.

Arra is gondoltam, hogy nem ezt a nyaralást írom meg, ami ősszel meg télen van, hanem az egyetlen igazi nyárit, lévén defektes liba, nekem még a nyaralás se nyáron esik, hanem ezidáig mindig nyáron kívül puffant.. Viszont ha erre vetemednék, tuti kapnék, hiszen mi az, hogy nekem a legjobb mással és máshol még akkor is, ha az éppenséggel egy barátnős-barátnő szülős cucc és nem a nászút Hawaii-on. Mellesleg ez az utóbbi nem állja meg a helyét, hiszen sem nem férjültem meg, sem nem léteztem múltban in mocskos Hawaii, ahol a kedvenc Pearl Harbor című mozimat is forgatták, de tök mindegy. Úgy érzem, most rámjött az írhatnék és ez jó, viszont érzem, hogy kedvenc Hobbitrollom* már morog a bajsza alatt és fenyegetőzik, hogy ha két mondaton belül nem írok konkrétumot, felborítja a laptopot vagy minimum küldd egy trójait a levelesládámba majd megnyomja a piros ikszet jobbra fent.

De nem tesz ilyet, mert máris írom, hogy szóval tehát nekem a legeslegszebb nyaralások télen és ősszel mindvégig az én Drágaschágommal voltak, mind közül pedig a német volt a legszuperebb. Mondhatnám a második kolozsvárit is, mire drága Barátosném rávágná, hogy én oda születtem, mert annyit csámborgok arra; tehát lehetne ez az is, ahol 24 órás kiránduláson voltunk, meg ettem sajttortát, ami mocskosul túró lepény volt és nem tetszett, mert adott pillanatban és most is a sajttortáért epekedtem, nem pedig holmi túrós buciért. Na mind1. A telhetetlen eoista ribanc énemet megpróbálom elhallgattatni és elmesélni, hogy is volt a Hamburg akkor.

Már ott kezdődött alapból az izgalom, hogy megyek én egyáltalán el? Hát kérem akkor én még bőszen tapostam a sulipadot, meg időnként az anatómia jegyzeteket; és egy hetet csak úgy hiányozni nem lett volna ildomos. Suliból még hagyján, de kórházi gyakorlatból? Azt hiszem nem vizsgáztattak volna le, ha tudták volna, hogy egyszer-kétszer én angolosan megléptem az intézményből…

Aznap reggel is, fél hétkor a kórházban tébláboltam, körülöttem a többiek és kérdezgetnek, hogy ugyan mi a búbánatos vadmálnáért vagyok én még mindig ott, nem nekem kéne ma menni Németoszágba? De. Akkor? Majd.

Mikor megkérdezték, hogy mivel és én rávágtam, hogy repülővel, még jobban félni kezdtem, nehogy méla utálatból befújjanak valahol, hogy ahelyett, hogy atomrészeg hajléktalanokat csitítgatnék a sürgin, én diadalittasan vagy beszarva (ekkor még nem tudtam) repkedek a határok felett.

Aztán csak elléptem és suhantam, meg se állva Ferihegyig, ahol aztán jött a hidegzuhany szélsebesen: a jegyek nem egymás mellé szólnak! Nem-e? Nem a szerelmem mellett fogok ülni, miközben végighányok egy életem első kurvára félek című találkozást a repülőgéppel?!

Nem hát!

Ülsz szépen a kollégája felesége mellé, aki nem meri elcserélni az ülésjegyeket magunk közt, mert tutti, hogy abból baj lesz. Lett is! Bőgés. Úgy beijedtem ott a reptéri forgatagban, hogy nekiálltam ríni, mint egy ötéves, akitől elveszik a matchboxot… No komment.

Aztán valahogy lehiggadtam és remegő térdekkel beszálltunk a gépbe. A gyomrom le-fel ugrált, nekem meg egyre csak azt vízionálta az agyam, hogy ha lezuhanunk, még az sem adatik meg, hogy a leszakadt fejem a drágám mellett heverjen; mert ő messzi ülésekkel arrébb tanyázik. Ilyenkor van ám basszameg!

Mivel mindketten (a feleség és én) is szűzek voltuk madárstílusú közlekedés szempontjából, eléggé felfokozott állapotba kerültünk, ahogy elkezdték ecsetelni a légi szerencsétlenségek esetén elvárható magatartást. Mit kell azon ecsetelni? Visítok, basszki!

1399820_684827591540932_1045367110_oDe ahogy elkezdtünk gurulni, majd szép lassan felemelkedtünk, egyre múlt a para: hát ettől kellett majrézni? Hát ez tök király!

Az első tézis tehát, miszerint a repülés nagyon szar, megdőlt még egy: hogy a stewardessek szépek. Nem azok. Kedvesnek se feltétlen nevezném mindegyikőjüket… Tehát fuck off, összes tézis…Mikor leszálltunk, utóbb kiderült, hogy a drágám izgatottan várta a reakcióimat, hogy mit mesélek. Őszintén nem az ezkurvajómégakarokmégmégmég-et várta. De mivel nem hallotta az üvöltésem, nyugtázta, hogy talán nem kaptam hisztériás rohamot a felszállás és az út idején.

Leszálltunk Amszterdamban, ami a másik szívem csücske vidék, hiszen van Nistelrooy, de ott pár kör kóválygás és szálltunk is a következő gépre. A jegyek itt már stimmeltek.

Mikor megérkeztünk Überalles-ékhez, magamon kívül voltam a várakozástól, hogy menjünk, nézzünk meg mindent, de rögtön! Mire a ködbe burkolózó hotelünkhöz értünk, örültem, hogy azon a bizonyos alsó fertályon még lyuk van, és hogy leülhetek, egészpontosan kinyúlhatok a bőr karosszékben…

882641_684839171539774_566329503_o

Persze túl sokáig az sem tartott, mert elkezdtem felfedezni a lakhelyünket: kipróáltam, milyen az ágyon hemperegni, megnéztem mi rejlik a hűtőben (5 eurós ásványvíz!!!) és, hogy mi a bánat van a falon: egy alma. Bármilyen kívánatos volt is, hozzá nem nyúltunk, mert a víz üressége utn, félő volt, hogy ez kóstál vagy 10 eurót, hiszen cukrot is tartalmaz…

1462738_684831814873843_800228241_o

A tartón a felirat: An apple a day, keeps doctor away

Másnapra jutottak hát a városnézős ügyletek, fogtunk egy hopp on – hopp off buszt és azzal indultunk neki a nagyvilágnak. Láttunk palotákat a gazdagék negyedében, vízen úszó karácsonyfát, Porschékat és monumentális épületeket. Úgy, ahogy volt, imádtam! 

Este nekivágtunk a karácsonyi vásároknak, amikből minden sarkon másik van, és a legkisebb akkora, mint itthon a nagy. Volt ott minden, a fából faragott sonka-kolbászon keresztül műbroki (nem vicc!) és voltunk olyan ügyesek, hogy megtaláltuk a piros lámpás negyedet is cirka negyed óra elmúltával…

Ettem a zseniális minifánkjukból, amivel majdnem sikerült kivégeznem a páromat:

Fogtam a pálcikát, rászúrtam egy jó cukrosat és adtam a szájába. Túl nagy lendülettel. Mire ő a köhögés végeztével így szólt:

– Tökéletes fegyver drágám! Ha a forró fánk nem ölne meg, és a porcukortól nem sikerülne megfulladnom, biztosra mész és átszúrod a torkom a pálcikával, köszi!

Pedig nekem semmi ilyesmi nem állt szándékomban, tényleg.

1502755_684833858206972_107942484_o

Másnap hajókiránduláson voltunk, valamint algalakótelepet látogattunk (lévén, hogy emiatt mentünk, vagymi szakmai konferenciára) és beültünk a hotelünk toronybárjába, ahová lépcsőn fel se voltam hajlandó indulni, de még a liftben is féltem, és ahol 1500 Forintnyi eurót kértek egy kétdecis kóláért. Nesze neked, ha már idejöttünk, adjunk neki!

1473032_684841601539531_1556321092_n

A baj csak annyi, hogy ez a pár nap is rettentő gyorsan elment, térhettünk haza, és sipákolhattam tovább azon, hogy mikor és miként fogok megbukni a mentősvizsgán 😀

 

http---signatures.mylivesignature.com-54492-130-1F473E4504A3F38471449694A4808A7A

 

 

 

 

 

*  “És amint lesznek olvasók, lesznek kommentek is, meg lájkok, de ehhez türelmesnek kell lenni. Általában az első hónap csendben telik, de az biztos, hogy az első hozzászólás kárpótolni fog bennünket a várakozásért. Ha esetleg a hozzászólás negatív hangvételű lenne, ne keseredjünk el: belebotlottunk egy trollba, és ő épp azt várja, hogy leálljunk vitázni vele. De ne! Ha nem eteted, éhenhal és elkullog. Nekem csak egy áltrollom van szerencsére: ő úgy csinál, mintha kötözködne, de közben motivál és ösztönöz a még jobbra és morog, ha nem írok! Ilyenekből sokat kívánok Nektek is!” (Az önként vállalt pletykagerjesztésről, avagy hogyan kezdjünk blogolni?)

131820_684857968204561_792663130_o

 

Az eső és a havas eső miatt a napjaim nagyrésze a csuklya alatt telt-múlt

Az eső és a havas eső miatt a napjaim nagyrésze a csuklya alatt telt-múlt

Tiffany - ez tényleg álom volt luxuskivitelben

Tiffany – ez tényleg álom volt luxuskivitelben

 

1465799_684838361539855_1637440605_o

Modern technológia - minek a gázfűtés, ha az algák elintézik a dolgot?

Modern technológia – minek a gázfűtés, ha az algák elintézik a dolgot?

1483564_684830394873985_1610214220_o

A fürdőszobában ő köszöntött minket, a gumikacsa kultusz egyik tagja

Haza stílszerűen vegyész és nővér kacsa került, aki szerintem cseppet sem szexi... :D

Haza stílszerűen vegyész és nővér kacsa került, aki szerintem cseppet sem szexi… 😀

1500854_684836188206739_183391126_o

1496059_684829664874058_387688430_o

Hazaúton isteni kekszet kaptunk a hollandoktól, máig számban az íze

Ez volt hát az a bizonyos, és az a fantasztikus. Tetszett Németország, mint minden más idegen táj is, ahol ezidáig megfordultam; de mit is vártok egy benzin-, és immáron kerozintyúktól?!

 
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  

5 thoughts on “Kedvenc nyaralásom és ez megint VKP!

  1. Pingback: Érzelmi elvonó – hogyan szokjunk le az írásról? | Digitalizált Élményvadász

  2. Ja, hogy ez a VKP? Értem. Egyébként megragadó és sodró az írásod, csak kicsit túl hirtelen véget ért. Ha már ennyire berángattál ebbe a világba, akkor szívesen olvastam volna még róla kicsit többet. : )

     

Mit gondolsz erről?