VKP – Előítéletek

vkp3

Íme megint elteltek a hetek, jöhetek egy újabb VKP-s poszttal – de nem bánom ám! Mi a fészkes francnak kezd az ember blogba és főleg egy rendszeres posztolós kezdeményezésbe, ha nem döglik bele az írás iránt érzett szenvedélyébe?!

Nem is tudom, hol kezdjem?! Beszéljek a velem szemben támasztott előítéletekről vagy inkább a sajátjaimról?

Büdös egoista oroszlán révén kezdem azzal, hogy velem szemben mit művelnek a csúnya, gonosz és büdös emberek (ha magamra használtam ezt a jelzőt, ők is megérdemlik, muhaha).

Szóval megszülettem és lettem egy szőke izé , akiből az évek során kialakult egy nagypofájú szőke liba. Persze, ahogy mama mondaná, mindig akkor van nagy pofám, mikor nem kéne; de ez a csomagom része. Ha nagyon kell, úgyis megvédem magam. De mindennek pont az ellenkezőjét feltételezi a jónép: a kis miniatűrizált szöszit, akit lehet szekálni, akinek be lehet szólni, és aki ránézésre tényleg csak egy szőke nő (de állítólag a csinosabb fajtából).

Festem a hajam, újabb a körmöm se a sajátom, és szeretek sminkelni, meg úgy általában flancoskodni. Mire következtetnek hát? Arra, hogy az agyam is eddig ér. Ezért vagyok hát olykor rém büszke magamra, mikor megugrok olyan léceket, mint egy mentős vizsga (bocs, de még mindig fűti az egómat), az új munkahelyem vagy akárcsak ez a blog. Mondhatjuk, hogy a vizsgákon általában csak a legesleghülyébbet nem rugdalják át, de nálam ez speciel úgy ment, hogy csak egyszer éreztem magam hülyének, a többi résznél brillíroztam. Kötözködhetünk persze, hogy de mi van ha abba hal bele a betegem; de aki kötözködni jön ide, annak arra van az ajtó és mehet a büdös fenébe. Az a tanárom, akiről meg egész évben azt feltételeztem, hogy semmire se tart, mert tán mégis csak egy blond bitch vagyok és magamnak próbálom bemagyarázni, hogy nem; azt mondta, tőlem MINIMUM ezt várta!

Beauty-and-Fashion-Stock-VectorIgenis, hogy nem körömlakk meg pacsuli tölti ki az agyamat, és értek számtalan olyan dologhoz is, amihez a “jóakaróim” hozzá se szagolnak. A munkahelyemen a marketing vonalat viszem egyedül, a blog pedig ennek következtében csak még jobban fog futni – hurrá, ugye?

Tehát hihetik, hogy a hajszínem alapján be lehet skatulyázni, de én úgyis kimászok és felgyújtom a skatulyájukat.

Mivel tehát velem ilyenek az emberek, és csak negédeskednek, a hátam mögött meg lecicáznak, én igyekszem kevésbé az ő mentalitásukra tévedni. Például a metrón, buszon behúzom a táskámon a cipzárt. Néha azt gondolom, mekkora szemét vagyok, de annyiszor hallani a rosszat, a jót meg alig!

Néha a bőrszín is félelmet kelt bennem, de nem fertőzés vagy akármi téren, hanem egyszerűen az erőszaktól félek ennyire.

Nagyon hamar össze tudok barátkozni azonban emberekkel, akikről először tizedmásodpercek alatt elhatárolódom. Így ismertem meg az egyik legeslegjobb nagyonszőke barátosnémet is! Ránéztem, és azt mondtam magamban: na baszod, ennek még a wc papír is csillámos otthon! – aztán a szünetben odajött hozzám beszélgetni és másnap kábé már azt éreztem, hogy ezer éve ismerem. Ez azóta is tart, és az apró seprő hülyeségeinken keresztül (köröm, hajvasaló és cipők) a komoly dolgokig (halál, betegség, munka, párkapcsolat) mindent meg tudunk beszélni.

Hát eddig jutok én a nagy utálkozásban – barátság lesz belőle!

Ti jártatok már így?

http---signatures.mylivesignature.com-54492-130-1F473E4504A3F38471449694A4808A7A

 
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  

One thought on “VKP – Előítéletek

  1. Mondják, gyűlölet és imádat egy tőről fakad – emóció mindkettő. Mondjuk az rejtély (bár talán nem is annyira bonyolult valami), egyik miért lesz ez, a másik az. De tény, hogy néha először melléfog az ember, majd rájön, hogy vonzódik valakihez.
    Igen jártam így, a vágyaim tárgyai közül eleinte sokan taszítottak.

     

Mit gondolsz erről?