Üzenet bűbájos barátaimnak

Ezúton kérnék meg minden kettő, illetve négynél többlábú élőlényt; hogy legyen szíves hanyagolni a szárítókötél környékét.

Bárhogy töröm ugyanis a szőke fejemet, nem jövök rá, hogy ugyan mi a kénköves Luciferes napraforgójáért éreznek késztetést a rovarok a frissen kiteregetett fehér ruháimra való folthagyásra.

Tudom én, hogy szép a makulátlan fehérség, bár sosem olyan vakító, mint a reklámban és való igaz, hogy az Ariel és a kék Coccolino illatkombinációja is elég megnyerő, de hé!

Én nem azért mosok fél napig, hogy nektek, kedves ízeltlábúak, legyen hová letáborozni! Nem beszélve a háromcentis rózsabogárról, aki a pólóm hátuljáról mászik szemközt velem, miután hozzáérek a cucchoz. Anyátok!

És ha bárki azt sejtené, hogy ideges vagyok, bizonyára téved. Hót’ nyugodtan írom ezeket a sorokat – bízva benne. hogy a rovartársadalom is rendelkezik internetkapcsolattal és tudomást szerez a levelemről. Vérnyomásom 110/80, légzés számom pedig percenkét 14; de még egy bogarat látva 230/110 és 45 lesz ez a két értekem és akkor aztán a dögök atyaúristene irgalmazzon meg nekik.

hang-laundry-TP-lg

Tájékoztatásul közlöm, hogy tömeggyilkos alkat vagyok és egy ellenem semmit nem vétett kaszáspókkal is csúnyán bánok, ha meglátom este a kádban sétafikálni. Először küldök rá forró vizet, majd a lefolyón túljutva belocsolom domestossal és biztos, ami tuti alapon rácsukom a dugót is.

Comprende, édeseim? Kéretik elfelejteni a patyolat holmimat!

Köszöntem,

Suz’n, a Bogár-, és Rovargyűlölők Országos egyesületének elnökasszonya

 
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  

7 thoughts on “Üzenet bűbájos barátaimnak

  1. Hm! Épp ma reggel elegáns nyugalomban (é: elegáns öltözékben, kivételesen nem annyira izzadva) ülök a metrón, szintén ZENész meditatív lelkiállapotban. Hullámaim egyedül egy alig érzékelhető csiklandós érzés töri meg a BAL kezem tájékán. Magamhoz emelem, és hirtelen akkorát dobbantok JOBB lábbal, hogy első riadalmam után mókázva elnézést kérek a mellettem ülő hölgytől, aki a lábammal szinkronban egész testében rezzent ugyanakkorát. Akkora poloska simogatta a kezem. Nem ijedtem meg, inkább meglepődtem, és hirtelen reflexből ráztam kezet – a levegővel, búcsúzásképp a hívatlan vendégtől. Pár perc után egyszerre szálltunk le…
    Ja, és Emberek! Suz’n-nek mentségére szóljon az utóbbi idejét kitöltő elfoglaltsága, amiről a Facebookról értesültem, így itt őhelyette nem osztanám meg a nagyérdeművel – de Benneteket mi akadályoz az aktív blogtevékenységben? Sebaj, hamarosan újra itt a nyár (vége), jön a suli, élednek az emberek. Remélem, Ti is!
    Báj-báj!
    Karesz

     
  2. Szívből örülök neki, ha feldobhattam a keddi uncsi/fáradt/rosszkedvű/semleges/hótsz*r napodat, és ezentúl becélzom a hétvőtől vasárnapig terjedő időszakot is 😉

     
    • Elnézést kérek, de féltem a saját seggemet 😀 Meg az övükét is, amit szét készülök rúgni… Amúgy mondtam nekik, hogy Téged keressenek Pesten, mert Te szívesen látod őket. Dehogyis! Ha elküldöd ellenségeid címét, odairányítom a bagázst :))

       

Mit gondolsz erről?