Utolsó kívánság…

Meleg van. Nagyon. Ismét. De mindennek ellenére képes voltam elzarándokolni a kistescóig meg haza.

Mi a ménkűnek?

Gumicukorért. Ötvenfokban, igen. Hülye vagyok, tudom.

Meg zsepiért de az teljesen mellékes.  Az marhára nem izgat, holott beteg lévén inkább az a létszükséglet, mint a zselatinmassza, de no problemo.

Ha már volt félig még zöld banán, hát hoztam azt is. Úgy szeretem. Tök sárgán már nem kell, barnán meg rá se nézek.

Meg ha már szembejött velem – mikor szembefordultam önként az újságospulttal – Cosmót is vettem, abszolúte nem önös érdekből: a gumicukor és a kedvenc magazinom biztosítják az ideális kuss állapotát, ezáltal pedig a Drágám tud dolgozni és tuttira nem fogom zavarni.

20130707_141436

Más kérdés hogy ha végez,  ki tud-e ráncigálni az újság mögül és a cukros zacskó aljáról.

Kétlem.

De ha utolérne az inzulinsokk, kérlek,  valaki vegyen ölbe és ringasson el a Seeds-et dudolva… ez olyan, mint egy altatódal! 🙂

 
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  

Mit gondolsz erről?