Figyelem, gyógyegérveszély! – A netes társkereső titkai

Van egy bizonyos téma, ami évek óta kíséri az életemet, de eddig csak érintőlegesen írtam róla, mégpedig Finnyás vs. Gurman – Vekengés a pasikról címmel.

Nos, mostanra betelt a pohár, meg megoldódott a rejtélyek rejtélye és már merek és tudok írni erről az egész cirkuszról.

Nem túlzok, ha azt mondom, cirka 16 évesen kóstoltam bele a netes ismerkedés világába, és azóta láttam egyet, s mást; és a tapasztalataimmal is Dunát lehetne rekeszteni. Ennek ellenére mégis vannak, akik sosem próbálták, de beleugatnak. Hogy de így, meg de úgy. A kérdésem rém egyszerű: próbáltad már? Amennyiben a válasz nem, kéretik csőrikét alapállásba helyezni és kusshadni. Én sem igyekszem olyasmibe beleütni a szaglószervemet, amiről halványlila segédfogalmam sincs. Köszöntem!

De nézzük csak, mitől is reped a plafon, és mikor kívánja az ember, hogy bár szakadna rá már a csillagos ég. Mert igen bizony, a törpök élete nem csak játék és mese. Annyi a Hókuszpók a randioldalakon, hogy egy szerencsétlen törpre jut tíz kretén. És lehet, hogy számításaim nem is pontosak, illetve lebecsülöm az egy négyzetméterre jutó gyógyegerek valós mennyiségét.

Legegyszerűbb kiakasztási módszer az, mikor a keresett személynek szöges ellentéte jön magyarázni, hogy meg akarna ismerni.

Nyuszifül, értem én, hogy nagy számok törvénye, meg be kell próbálkozni mindenkinél, de ha én kitöltöm az adatlapot, méghozzá nagyon tisztességesen, mindenre kiterjedően, akkor legyen már benned is annyi, hogy mindezt figyelembe is veszed.

Nem arra gondolok, hogy szemszínt és hajhosszt milliméterben kötöttem ki, de nem véletlen van minden ilyesféle oldalon ideál táblázat. Egyértelmű, hogy én sem írogatok olyanoknak, akik vörös testes nőket keresnek egyéjszakás kalandra. Mit is írhatnék? Szőke vagyok és vékony, meg amúgy komoly kapcsolatot szeretnék, de kezdjünk már el felesleges köröket futni, mert túl hosszú az életem?

Tiszta, hogy szőke vagyok, és időnként egy-egy kép alapján még be is lehetne skatulyázni a cicamica kategóriába, de pont emiatt van a bemutatkozás. Látszik, hogy a fejemben nem fantanarancs lötyög, és még azt is szokták mondani, hogy csinos vagyok. Azért szoktam bőlére ereszteni a magamról szekciót, mert hátha abból kitűnik, hogy nem az a hígagyú plázanyuszi ül a gép mögött, akit sokan sejtenek, remélnek.

Hülye ábránd. Ma már tudom, hogy az sem elég, ha az ember lánya kőkemény szavakat használ és időnként már-már seregi hangvételben közli az elvárásokat. Teljesen felesleges. De azért én mindig próbálkoztam kedvesen is, csak az idő úgy alakította, hogy a hangnem mindig keményedett, mert a helyzet bizony egyre csak azt kívánta. Íme, valahogy így:

Lávolást nem tudok beazonosítani, mert nem vagyok vip, így az, mint próbálkozás, veszett fejsze nyele. Levél, flört jöhet.

Kép nélkül ne keress, nem vagyok kíváncsi nemi szervekre és a mocskos ajánlatokra sem vagyok vevő! Általában, ha valaki ma nem tölt fel képet, vagy olyat csak amin a kedvenc színészem látható, az tuti sumákol valamit. Vagy nem vállalja az arcát, vagy nem vállalja azt, amire készül.

Kulturáltan, normális hangnemben, bárkivel szóba elegyedek, de legyen képed képet kirakni… 

Kép nélkül, bemutatkozó nélkül ne írd, hogy vegyelek fel ide, meg oda, mert nem teszem. Ha ott a nyamvadt adatlap, töltsd ki kérlek, különben nem tudlak komolyan venni.

Esküszöm már akkor esik le az állam, ha valaki fél mondatokat képes leírni… De azért übereljük a “szia jol nézel ki szivesen megismernéllek pusy” című komédiákat, kérlek.

Komoly, értelmes férfiakkal szeretnék ismerkedni.

Nem tudom azt sem, hogy miből gondoljátok, hogy a lacika/fecóka/zolcsi/dumbi nevekkel egy Férfi képe sejlik majd fel előttem? Elhiszem, hogy az ovi óta ez a becenevetek, de ha nem dadust kerestek, hanem barátnőt, meg SZEXPARTNERT, akkor ne viselkedjetek kisfiúként, mert nem bejövős.

Ja, és még valami, fiúk! Ha feltöltesz egy napszemüveges képet, a másik öt mellé, oké! De, hogy csak azt??? Látni akarom a szemeteket! Egy szép szem, és ennyi kell néha… Könyörgöm, le a napvédelemmel, legalább itt!!!

De idáig körülbelül a 10%-otok jut el, legalábbis erre következtetek, amikor az igényeimnek szöges ellentétet mutató egyedek kopogtatnak a levelesládámon. MIÉRT NEM LEHET ELOLVASNI, AMIT LEÍROK????

És miért nem írtok ti is le dolgokat? Egy fiu20 című karakterrel kép és bármiféle adat nélkül baromi nehéz ám beszélgetni. NEM IS TESZEM!

Tisztelet a kivételnek, aki tudja, hogy nagyjából milyen vagyok, kit keresek és nem teszi fel azt a kérdést nagyvonalúan, hogy van kedved ismerkedni?
Szerinted miért vagyok egy ismerkedős oldalon?

Elváltam, igen, szóval ne ez legyen a kezdő téma. Ez a múltam, kérlek fogadd el. Megvolt az oka és a miértje, majd egyszer talán elmesélem.

Tudom, hogy milyen férfit keresek, úgyhogy ha azért írsz, hogy leolts az elvárásaim miatt, az idődet vesztegeted. Én is beszólogathatnék annak a sok hőzöngő kanegérnek, aki az ideálnál megjegyzi, hogy a kosár méret minimum C, de nem teszem. Elhiszem, hogy néhányan ezek után egy nagyképű kis ri…bizlinek könyveltek el, de nem izgat. Tudom mit és kit akarok, és aki nekem kell, egyszer csak fel fog bukkanni.

Okos mondás volt, bárki is találta ki: minden nőt meg lehet kapni.
De nem mindenkinek!

Összefoglalva: művelt, jóképű és udvarias pasit keresek humorral megáldva. Nem vagyok ágybetét, és utcalány sem, így a pénzes ajánlatokkal mást keressetek. Ha veszed a időt rá, megismersz és cserébe kapsz egy okos szőkét, akivel meg lehet jelenni, sőt a száját is kinyitja. Lehet, hogy ez most paradox, de ha megismersz, rájössz, hogy annyira talán mégsem. Odaadó vagyok és bűbájos is tudok lenni, csak az, ami itt folyik, már-már kiborít így elnézést, ha az adatlapomon ez itt-ott érződik  Tudom, hogy léteznek normális férfiak, csak idő kell, míg egy ilyen helyen előkeverednek.

Persze ekkor meg emiatt találtak meg a flúgos tücskök. Van, aki azzal próbál bevágódni, hogy hú úristen micsoda öntudat, meg kicsit fél is írni nekem (akkor minek is cicceg, nem tudom); a másik meg azzal emeli a vérnyomásom, hogy beleköt, hogy miért nem jó ő nekem… hogy mekkora egoista liba meg ribi meg a többi vagyok, amiért ilyen elvárásokat támasztok, ahelyett, hogy örülnék, hogy van, aki meg akar *****. Na, igen mucuska, itt a bibi. Hogy nem ilyen fűvel-fával-Serena vagyok, így aztán nekem valahogy nem cseppenik el a nyálam az olyan levelet látva, amelyben azt taglalják, hogy mit hogyan tennének, ha…

Mikor ezeket a dolgokat normálisabb pasiknak vázolom, tátva marad a szájuk. Hogy komolyan, ilyen létezik? Ők eddig azt hitték, ez városi legenda. Bár úgy lenne! Sajna ez a magyar valóság.

Ebben a világban pedig a csajszik is úgy keresnek komoly kapcsolatot, hogy széles terpeszben neglizsében (az még a jobbik eset) feszítenek egy franciaágyon. Mondhatjuk erre persze poénból, hogy ez is fontos, mert végülis mi van, ha összejön a dolog és akkor derül ki, hogy nem tud terpeszteni és máris ott a válás; na de na. Ez a vicc része. A komoly meg az, hogy lőjjetek főbe, mert én teszem meg.

blonde-girl-separate-with-comma-sexy-siena-miller-Favim.com-220866

Rengeteg az olyan pasas is, aki komolyan veszi az egész dolgot, és őszinte meg minden egyéb elvárható paraméter; de itt is szokott általában kettő hibalehetőség leledzeni:

Az első opció, hogy tiszteli a nőket, meg jófej is, meg okos; csak az embernek nem az esete, esetleg olyan bőségesen kapott, mikor az önbizalmat osztogatták, hogy folyton folyvást rossz házszámoknál próbálkozik. Önkritika, nem egy utolsó szempont.

A másik lehetőség, mikor szintén minden klappolna, még be is jön a figura, de az illető olyan szinten dimenziót tévesztett, hogy elfelejti, hogy félóra chatelés nem egyenlő egy randival, de pláne nem egy kapcsolattal.

Azt pedig kár lenne kihagyni, de komolyan, mikor a kinyilvánított 25 éves koromra fel 16 éves fiúkák zörögnek, hogy mi lenne, ha randiznánk. Első cinkes összetevő: világosan kiírtam, hogy nagyjából a 28-30-dik életévtől értem meg magam a pasikkal; második pedig annyi, hogy Does your mother know??? Azaz édesanyád tudja?

Ha én, a kis naiv szőke a cukormázas habos álmaimmal és a rózsaszín felhőcskémmel tudok reálisan gondolkodni – térjenek már észre a teremtés koronái is.

Men-in-Online-Dating-1

Tudom azt is, mert hallottam eleget, hogy a nőket sem kell félteni, mert a szende szűztől a cafkán át a nimfomán ősasszonyig mindenféle betakarítható a hálón; csak én ugye a másik oldalt látom, és attól meredezik a nem létező szőr a hátamon.

Ha összesítem ezt az egész hóbelevancot, amit megéltem efféle tereken, azt kell, hogy mondjam, szerencsés vagyok.

Nem történt velem olyan, hogy a fotókon David James Elliotra hajazó fickóról kiderült volna, hogy a valóságban bizony inkább Danny deVito, és még humornak is híján van. Nem volt olyasféle katasztrofális találkám, ahol mikor megláttam az illetőt gyors hátraarccal elvágtattam volna inkább az első szexshop irányába, mintsem a közelébe kerüljek és ott nyögjek ki valami okosságot azügyben, hogy melyik hörcsögöm döglött meg vagy hogy melyik hajszálamban állt be akut gyulladás, amellyel fel kell keresnem a legközelebbi sürgősségi orvosi ellátó egységet.

Egyetlen egyszer botlottam olyan delikvensbe, akiről meg nem mondtam volna, hogy őt láttam a fotóin is, még ha azok az 1700-as években is születtek volna.

Azt hiszem, mocskos nagy mázlim volt, hogy egy olyan igazi kretént sem találtam, aki elől rendőrrel fenyegetőzve kellene menekülni; de talán ez az elővigyázatosságomnak köszönhető. Nem kértem soha erkölcsi bizonyítványt, de még személyit sem, csupán soha nem találkoztam random módon emberekkel tíz perc csacsogás után. Fotó nélkül csak atomerős megérzések után álltam szóba emberekkel, egyszer egy évszázadban; de akkor is átmentem szekánsba. Én addig nem tágítottam, míg meg nem kaptam legalább 2-3 darab képet a hapsiról; ha pedig jött a süketelés, meg a kéthéten át tartó “ez nem az a gép, a másikon van csak” című cirkuszi mutatvány, akkor bizony dobbantottam.

S ha az ember lánya azt hiszi, hogy a neten aztán a kis kötsögösködést is meg lehet úszni bünti nélkül, hát jó nagyot téved.

Azt hiszem elmondhatom, hogy én mindig a rendes oldalon álltam. Nem szívattam a másik nemet, nem csaltam a fotóimmal, nem adtam ki fals adatokat és úgy sem hantáztam dolgokat, hogy azoknak nyoma ne lett volna a fejemben.

Nem adtam ki magam atomfizikusnak, nem mentem csak azért csetelni, mert bár van pasim, de szívassuk kicsit a sok ütődöttet; s mégis az ország összes cirkuszi majma nálam intézte a panasztételt.

Ha nem válaszoltam kettő percen belül és esetenként még aktívan be is voltam lépve, s mindeközben merészeltem talán elmenni sisilni vagy bekapni két falatot; hát akkor irgalmazzon nekem a Jóisten.

online-datingman

Mert mekkora egy képmutató dög vagyok, hogy itt pofázok, aztán még köszönni se tudok, meg különben is ő aztán tízszeresen veri az elvárásaimat, de mégse fog velem szóbaállni, mert én nagyon buta és sötét vagyok, ezt pedig ő tisztán látja.

Bébi, hát tényleg az én anyukámat.

Néha az az érzésem, hogy az az ember, akinek nem volt gyerekszobája, két dolgot tehet a felnőtt léte során:

vagy egy sorozatgyilkost köszönthet benne a társadalom, vagy pedig netes társkeresők réme lesz…

Szerencsére épp időben hagytam fel ezzel a művészettel, mert bizony a nemlétező tököm már pont tele volt a sok idiótával, akik valamiért ahelyett, hogy anyukájukat szekálnák, engem boldogítottak az éterben.

A világhálón megismert és megismerni sosem kívánt dilettánsok 95%-a ezt bizonyítandó létezik és sajnos nekem bőven kijutott belőlük.

Voltak, illetve vannak emberek, akik előtt leemelem a kalapom, mert őszinték, normálisak, vállalják, amit tesznek és emberileg is tényleg ott vannak a szeren; de nagyon sok mákvirág nyílik ugyanezen a réten.

Ha most visszatekintek, a lehető legszínesebb elutasításokban is volt részem, már amikor volt annyi kurázsi az ellenfélben, hogy ezt legalább két mondatban közölni merte velem:

kerültek elő exbarátnők, jöttek rá arra, hogy még nem készek egy új kapcsolatra, volt probléma, hogy én már férjnél voltam (szűz ne legyek, édes?), voltam túl fiatal, túl kedves, túl jó, túl alacsony, túl őszinte, csak még hétpettyes katicabogár nem.

Már csak az nem fér a fejembe, hogy ez a rengeteg borsóagy királyfi mi a fészkes fenét keres az interneten, mikor ők oda-vissza tudják a flörtkódexet, a Káma szútrát, George Clooney és Matt Damon esténként sírva alszik el, mert sorra happolják el előlük a nőket a love.hu hőscincérei; de mégis mind csak addig jut, hogy az én véremet szívja?

Bitch, please.

online-dating-donts

 

11 thoughts on “Figyelem, gyógyegérveszély! – A netes társkereső titkai

  1. Pingback: Esküszöm, hogy nem komplett! -

  2. én szintén 16 évesen (egy giganagy csalódás) regisztráltam love.hu-ra 🙂 és máig hálát adok érte mert ott ismertem meg azt az embert akivel azóta is együtt és minden ok 🙂 (koppkoppkopp :D) ez volt lassan öt és fél éve, már a menyasszonya vagyok és tervezzük a közös életünket 🙂

     
  3. Pingback: Így volt szép, így volt csúnya – 2013 | Suz'n világa

  4. Hát IGEN! Engem főleg válás után kapott el a “gépszíj” és regisztráltam mindenféle társkeresős oldalra, de úgy vettem észre hogy ez is inkább arról szól hogy a weboldal üzemeltetők szépen megélnek a VIP tagdíjjakból és megy a versengés ki milyen extra szolgáltatást nyújt még érte. Vagy rosszul látom?
    Egyébként nem mondhatom azt hogy hiba volt társkereső oldalra regisztrálnom, mert így találtam meg ezt az oldalt is.
    A sok csalódás mellett azért vannak jó dolgok is. 🙂

     
  5. Évente egyszer rám jön a magányosság és akkor neki állok a társkereső oldalakat bújni (éppen most is), de nagyjából ugyanezeket (a leggyakoribb, hogy nincs kép, vagy nincs adatlap kitöltve) veszem észre és gyorsan csalódom.

     

Te mit gondolsz?