Kemény, mint a vídia…

Nem egyszerű a csajok élete. Pláne ha nevezetesen ilyen nyálas napra ébredünk, mint ez a mai. Pfujj!

Valentin-nap… Ó, nem lehetne inkább csütörtök??? És igen, el kell ismerjem, ilyenkor kicsit az irigység szól belőlem. Természetes. A szingli lányok ilyenkor fujjognak, gyengébb idegzetűek pityeregnek, vehemensebb fajtájúak köpködnek – természetesen átvitt értelemben, hiszen úrinő ilyet nem csinál … Próbálok nem odanézni, de kiszúrják a szememet…

Bennem elég heves érzések mozgolódnak, mikor meglátom a negyvennyolcadik plüssmackót szívvel, vagy a kupacnyi konyakmeggyet meg Raffaellot és mellette a feliratokat… Többet mond minden szónál, lepje meg Valentin napra… Hogy mekkora bennem a késztetés, hogy mintegy véletlenül feldöntsem a képeslapos állványt… Vagy rúgjak bele szántszándékkal, nyújtott lábbal akkorát, mint némely manchesteri tegnap este  CR7-be… Aztán az se érdekel, ha piroslapot kapok a biztonsági őrtől. Majd közleményben lenyilatkozom, hogy csupán átmeneti elmebaj következtében vagyok közveszélyes, állapotomban 24 órán belül javulás várható.

Ezer szerencse, hogy ez a “csütörtök” is csak 2*12 órából áll, azaz állna, ha nem hosszabbítanák meg az elhivatott lávörök, meg a túlbuzgó marketingesek…

Egy hónappal előtte tolják a filmelőzeteseket, mert persze erre a napra minden évben jut minimum egy prömier, és már az akciós újságok is teljes oldalt szentelnek január végén a bonbonnak, a virágnak meg a plüssöknek… Nem értem. Szép, szép dolog az persze, hogy ekkor mindenki nyálzik, romantikázik meg imád, miközben a másik térfél meg imádkozik, hogy legyen vége.

De mi értelme az egésznek, ha előtte nap, meg utána nap már megint előkerülnek a nőnemű felmenők és jön a vita azon, hogy ki nem vitte le a szemetet és hogy mekkora hányada lett a fizetésnek cipőre költve a lecsengett hónapban?

1350603286708_9142058

Ha szeretek valakit, nem egy nap szeretem. Bár kiindulva a mai világrendből, kezdem azt hinni, hogy hamarosan valami megkergült Bridzsitdzsónsz-imitátor kitalál majd valami pótlékot ilyenkorra szinglitársainak. Isten óvjon mindenkit. Semmin, hangsúlyozom semmin nem tudok már csodálkozni.

Azt viszont elismerem, tavaly ilyenkor nem így álltam hozzá, bár nem csak a kapcsolati státuszom feküdt másként, de nem is volt ennyi nyűgöm, mint most. Akkor mi virítottunk a megyei hírlap címlapján, mint az örök szerelem példája, de ennek is lőttek. Viszont a nagy hepajozást akkor is tökre feleslegesnek vettem. Lassan annyira nem hiszek a mindigben, hogy én is legyinteni fogok arra, ha valaki szerelmes lesz: majd elmúlik. Dögölj meg, Cupido. Ezt érdemli egy megveszekedetten romantikus, egy ősszentimentális liba, aki végigbőgi a giccses filmeket, meg megveszi, na jó letölti a nyáltenger lemezeket?

Ennyit tehát erről. Nem azért nem szeretem, mert jelenleg szingliskedem, hanem mert egy lehúzás, meg képmutatás meg egy újabb hajtépésre okot adó vircsaft. Sok pár megbeszéli, hogy neeem, ők aztán nem foglalkoznak ezzel, de aztán jön a logika. Biztos csak mondja, hogy nem érdekli. Tuti, hogy örülne valaminek… Csak a másik meg komolyan is veszi és tényleg nem vesz/csinál/készül semmit. Hoho, feszkó a láthatáron!

Ennyire nem számítok? Nem megmondtuk, hogy nem ünneplünk? De tudod, hogy azért jólesett volna legalább egy sms… De azt mondtad, ökörség az egész! Az is, de akkor is. Mit akkor is? Vagy az, vagy nem! De mégis… Oké, hozok neked mindjárt valamit. Így már nem kell. Látod, milyen vagy??? Nem az ajándékon múlik, hanem a szereteten. De én szeretlek. Én is!

Akkormeg????

A szerelem nem korhoz, de főként nem naphoz kötött. Aki szeretni akar, ne ilyenkor jusson eszébe. Aranyos a gesztus, meg persze, mindennek van világnapja, miért pont a nagy érzelmeknek ne lenne, csak ésszel. Érték a mérték. Nem gáz, ha ilyenkor este elmegy az ember a párjával moziba, vagy sétálnak egyet annak ellenére, hogy ezer a dolog és fut a lakás… Icipicit adják át magukat a nagy rohanásban az “ünnepnekamimégmindignemünnep” de nem kell belőle karácsonyszerű dínomdánomot csapni. Bár, ha valakinek meg az esik jól és van hozzá alanya, üsse fene, egye kavics.

De erről ennyit (én picit ünneplem, ha épp van mit; ha meg nincs, szem becsuk, fül becsuk(na) és élem az életem, mint máskor).

f

Írom mindezt annak ellenére, hogy nőből vagyok. Nagyrészt. Az esetek többségében. Van viszont, hogy jobban érdekel egy meccs, mint az esti szupermozi, amit már mellesleg két csatornán leadtak premierként…

F, mint foci. Szeretem. Persze nem adom lejjebb a szintet itt sem, ugyanolyan kemény elvárásaim vannak, mint a pasiknál.

A magyar foci nem bír lekötni: az a meccs, ahol 90 perc alatt annyit futnak, mint én 8 év alatt a gimiben tesórán; az nem futball. Lagymatagok és két ballábasak. Az esetek többségében egy emberen múlik a meccs, de néha az egész szezon. Ha az kidől, mert az ellenfél az egyetlen likvidálási módszernek azt találja, hogy felrúgja, mint vak a vödröt, és ennek vége 3 hónapnyi kényszerpihenő; akkor a csapat szépen elkezd az élmezőnyből lecsúszni a kiesők felé. Ciki.

Nem is nézem. Papa bezzeg nézi. Mikor rákérdezek, hogy ezt most mégis miért, azt feleli:

– Nincs jobb.

– Nem hiszem.

– Itt a műsor, nézd meg, találsz jobbat, odaviheted.

– Oké, mondjuk nincs más. De hogy bírod ezt nézni? Ez nem foci. Ennél a kislányok a homokozóban nagyobb harcot vívnak a kislapátért. Ezek azt se tudják, melyik a saját kapujuk…

Ezt bezzeg aláírja ő is, de azért csak nézi, mintha muszáj lenne. Mintha labda nélkül a képernyőn elromlana a készülék.

Nincs nekem bajom a sporttal, leszámítva bivalyi lustaságomat, de azért a szint, az szint.

Fociban spanyol, angol; kéziben férfi és magyar, válogatott illetve a Veszprém (MKB). Vízilabda válogatott, szigorúan srácokkal. És snitt. A lányok nem tudom, nem. Azok olyan… Könyörgöm, mikor tizenpár gólos előnyből ki tudnak kapni, azt én nem bírom feldolgozni. Az nekem nem fekszik.

Bezzeg a Manchester United ’99! 5 perc alatt 2 gól, 0-1ről 2-1??? Az igen!

http://videa.hu/videok/sport/bayern-vs-manchester-99-bajnokok-ligaja-donto-VwX78VInn9zPJh1p

Tegnap is volt BL, számomra külön csemege. Real a Manchester ellen? Jajj, na ez már meccs. Reggeltől hallgattam papát, hogy na és ebben a kritikus helyzetben, mikor egyik csapatom játszik a másik csapatom ellen, na ugyan kinek is drukkolok… 😀

Jó vicc. Nem tudom. Én a szép pillanatokért drukkoltam. Abból meg azért akadt.

cr_28_620x413_1673022a

És a fiúk is a kedvemre tettek, mert 1-1 lett 🙂

Csak azért ezt is nőként néztem. Igen, na, néztem a pofaberendezéseket is, meg a lábukat, már amelyiknek elég izmos… De néztem a mezeket is. És jaj, a MU-ét nem tudtam hová tenni:

Robin-VanPersie_GI_2387823b

Ez itt Robin van Persie. A meze pedig, hát nem értem. Kockás. Mint egy óbudai kisvendéglő abrosza a kerthelyiségben… Már csak a túrós csusza hiányzik… Ki volt az a majom, aki ezt megtervezte??? Pumukli takarója… Annak jó lenne, de meznek, egy mencseszterjúnájtidnak? Vicc. Komolyan, vicc. Tudom én, attól még nem lesz kevesebb gól a Premier League-ben, de akkor is. Alig várom a következő szezont, hogy ez eltűnjön…

pumukli

Pumukli a neve és
az agya nem csenevész
mindig tettre, cselre kész
ha elkapnád, nyoma vész – így vesszen hát nyoma a göncnek is a vörös ördögökről… 😉

http://bloggerina.nlcafe.hu/termek/suzn-vilaga – két nap még mindig van a szavazásból! Ha tetszett, kattints!

 
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  

5 thoughts on “Kemény, mint a vídia…

  1. Ez van… Előbb érdekelt a foci, mint a férfiak, ha jól emlékszem, szóval érthető is. Mostanra meg bekerültem a futballista férfiak bűvkörébe 😉

     
  2. Valentin: elítéled (nem azért, mert épp szingli vagy, hanem a “csapból is ez folyik” szenny miatt), érvelsz a közhelyekkel (ne csak ekkor szeressük egymást), majd megemlíted, hogy azért ünnepled picit (mert hát nőből vagy és romantikus). Kicsit furcsa, de azt hiszem értem.

    Szerintem a pároknál egy idő után ez a nap olyan mint a többi. Ha a többi nap nem jut eszébe a “jól esne egy sms…”, ezen a napon se fog. Pontosabban eszébe fog jutni: hogy mégis kellene valami, mert hát Valentin-nap van és mit fog gondolni? “Viszek haza egy csokor virágot/doboz bonbont, mert botrány lesz ha nem.” Eszébe se jut, hogy azért vigye, mert szereti. Hazavitte, megcsókolta (jó eséllyel), letudta. Majd jön a következő 364 nap és elfelejtjük.
    Év közben eszébe jut, hogy viszek haza a páromnak bonbont. Majd lebeszéli magát róla: hisz’ nincs névnapja/születésnapja/Valentin-nap. Megkülönben is, mit gondolna? Biztos azt, hogy rosszat tettem. “Félre néztem”, félreléptem, bűntudatom van, nem szeretem már, stb. Mert hát ilyenek vagyunk. Telnek az évek és a nagy love átalakul, majd felemészt. Kevesen vannak, akik felül tudna kerekedni ezen. Ők a szerencsések. Nekik szól ez a nap, mert nekik minden nap Valentin-nap. Igazad van… kemény dolog ez, mint a vídia…

     

Mit gondolsz erről?