Lányok, nők; pasik, apák…

Van egy olyan pszichológiai megállapítás, hogy egy lány életében az apa szerepe nagyon meghatározó. Nem is annyira a kezdetek kezdetén, mint később.

Kép

Mikor a lány már nem is lány, hanem inkább nő. Jönnek a pasik. A könnyek. És újra-meg újra összetörik a szíve. Boncolgatja; mit rontott el ő, mit a pasi. Aztán felvillan benne egy harmadik képe is. Nem a dögé, aki miatt az a lapostetű lelépett; nem is a saját exe. Az apja ugrik be. Hogy hogy viselkedett az anyjával és hogy vele, a lányával.

Lehetséges, hogy mindig távolságtartó volt vele. Nem mutatta ki az érzéseit. Akkor elképzelhető hogy a lány ki akarja csikarni a pasik szeretetét. Hogy ahelyett, hogy kivárná a bűvös szót; ő kapar a srácért. Nem egyszerű. Mert erre általában nagyon soká jön rá, miután párszor megfogadja, hogy bevonul apácának…

A másik eset az, amikor túl jó a kép. Szereti anyát és szereti a gyereket. A  család maga a teljes harmónia. Minden oké. Húúúha, itt a leendő pasiknak fel kell kötni a gatyát. Nem lesz jó akármi és az is akárhogy.  Ismerős a helyzet. Ha a saját szüleim nevelnek fel, asszem minden mindegy lenne vagy beállna az első helyzet, amit az imént leírtam. Csakhogy állati mázlival kaptam egy tökéletes anya, illetve apafigurát a nagyszülők képében. 60 év házasság, idill, tisztelet és szeretet. Kisebb veszekedések, egy kis szurkálódás, de csupán olyasféle, mikor a vízöntő rángatni próbálja egy oroszlán bajszát. (A horoszkópok szerint, ezt az állatok királya kizárólag ennek a jegynek a képviselőitől tűri el, azt is csak mértékkel:))

Ez az az szitu, mikor az udvarlók tényleg bajba kerülnek. Nem elég, hogy nehéz a nőt levadászni, mert őrzik, mint az angol királynőt (aki mint ismeretes, én vagyok :P). Ha közelébe is jutnak, és lehetőség adatik pár találkára, kiderül, hogy nem akármik az elvárások.

Mikor azt mertem kiejteni a számon, hogy nekem nem elég az, hogy valaki “bír”, hanem igenis, hogy minimum dögöljön meg értem; azt kaptam, hogy “kicsit túl sokat képzelek magamról”.

Erre mit lehet mondani? Talán azt csak, hogy nem érdekel. Mert lehet, hogy ez másnak beképzeltségnek tűnik, de én inkább átesek pár csalódáson, hogy “hát, nem ilyen lovat akartam”, mintsem hogy úgy éljem le az életemet, hogy 10 év házasság után van gyerekem és miatta nem akarom elhagyni az apját. A saját boldogságomat meg kivágom az ablakon, mert minek az nekem…

Inkább kivárom a soromat és majdcsak beesik a nagy Ő.  Aki szeret, okos, jól néz ki, és akiről már most tudom, hogy milyen apa lesz. Aki esténként képes órákon át beszélgetni lefekvés után és nem fordul be a fal felé, mert ha nincs szex, akkor inkább alszok. Nem egy hülye műmacho, akinek addig vagy érdekes, míg megszerez; vagy addig míg körbehord a ismeretségi körében mint valami rohadt trófeát. Aki igenis pofánverné azt is, aki csak ránéz az ő barátnőjére (hangsúlyozom nem a nőjére, csajára, és nem is az oldalbordájára). Mert nekem még az ilyen hülye megnevezésnek is jelentősége van. Tuuudom, sokat képzelek magamról. Ezért is nézek hülyén, ha megkérdik, hogy a palim hány éves. A Palim?? De ő nem Pali… Jaa, hogy a pasim?! Értem… Ez pont olyan dolog mint az élettárs.

Egy korábbi beszélgetésünkből idézek, ami az után zajlott, hogy először megkérdezték a postán, hogy kije vagyok én neki, hogy át akarom venni a levelét. Mondom: az élettársa (keserű íz a számban). Ja, akkor ittvan.

Félórával később hivatali intézkedések.

“-Egyedül él?

-Nem.

-Hanem…?

-A párommal. Élettársam.

-Be van jegyezve?

-Nem, nincs.

-Akkor az nem számít.

(itt már nagyon hülyén nézhettem). Ez aztán történt hogy közölték velünk, hogy nem látják a házat a rendszerben. Ööö: mi ez 9 és 3/4-dik vágány vagy mi a franc??? Csak mi látjuk??

Kijövünk, és hazáig ezen agyalok. Lakáson belül megvitattuk.

“-Nem vagyunk bejegyezve, nem is vagyunk. Nem létezel…Nem voltál sosem… Szabó Eszter is megénekelte…

http://www.youtube.com/watch?v=p9LXJ7bVAbE&feature=related

-Elég durva. mondjuk az élettárs szó is. Utálom.

-Én sem szeretem.

-Élettárs. Az olyan izé.. A köműves és a takarítónő kapcsolata… Élettárs…

-Ez hogy jött?

-Hát ezt látom magam előtt. A házasok meg olyan, mama-papa, Szabi és Móni…Az olyan más…”

Na persze vannak fura házasok is.

Alap ugye, hogy az apa vezet oltárhoz a pici lányát… Csak vannak felállások,mikor az apának hitt fószerról kiderül, hogy ő kérem a vőlegény maga. Vagy inkább vőtata…

Mondanom sem kell, ugye, hogy az ilyen kapcsolatok a mély szereteten és elköteleződésen alapszanak, nem pedig a pénzsóvár ribancok ügyes húzásain múlnak? 🙂

Akad példa rá, hogy a fogás piszok gazdag, és eszméletlenül jóképű, a csajok nullától kilencvenkilenc éves korig keresztbe pisilnék érte; de az meg  George. igen, a Clooney.

Ez a manus a kor előrehaladtával még szívdöglesztőbben néz ki. Kezdem azt hinni, hogy bizonyos mákos népek olyan génnel rendelkeznek, hogy nem öregszik a helyes kifejezés az esetükben hanem a “sármosodnak”…

Nincs igazam?

És szerintem ugyanez a kategória Beckham is… 2002 óta, ama bizonyos nagy zte-győzelem óta követem figyelemmel kaméleonszerű átváltozásait, de egy-két hülyeségét elkövetve, egyre jobb…

Szerintem az ilyesmire mondják, hogy kiforrott… először focista, modell, sztár, apa… Ezt Clooneytól hiába várjuk, akkor se nősül meg, ha az élete múlik rajta. De végülis, nem hülye… Nők milliói hevernek a lába előtt, miért kéne választania? Cserélget… Úristen, ezt én írtam??? Hajjajj asszem megőrültem. Be is fejezem. Mára 🙂

 

Te mit gondolsz?